Ahogy az életben, úgy a munkaerőpiacon is elengedhetetlen, hogy egynéhány fontos erkölcsi kiválóság és tulajdonság birtokában legyünk. A szakemberek szerint elég lenne a kitartás és az alázat ahhoz, hogy a pályakezdők könnyen beilleszkedjenek az új munkahelyre, ám az se árt, ha ezek mellé szorgalom is társul.
A HR-esek szerint azonban az ifjú, frissen diplomázott titánok egyáltalán nem szeretnek alkalmazkodni, s bár nagy a munkabírásuk, ennek ellenére néha egyenesen kiállhatatlanok, és azt a szót, hogy tisztelet, távolról sem ismerik. Valóban így lenne?
„Gyorsan mindent ide nekem!”
A legnagyobb probléma talán abból fakad, hogy a pályakezdők gyorsan szeretnének hatalmas sikereket elérni. Egyszóval: úgy mennek előre a kitűzött és megálmodott céljaik felé, mintha semmi más nem számítana az égadta világon. Számukra az, hogy diplomájuk és jobb esetben némi (1-2 éves) tapasztalatuk van, azt jelenti, hogy bármit el tudnak érni a munkaerőpiacon.
Valószínűleg a coachok, az életvezetési tanácsadók és a sikerkönyvek is hozzájárulnak ehhez az életérzéshez, bár a valós siker érdekében azért le is kell tudni tenni valamit az asztalra, amellett, hogy a sikerhez kemény munkával eltöltött évek szükségeltetnek, vagyis a jó öreg tapasztalat.
„Átmenetileg ez is jó lesz!
A másik oka annak, hogy nem dicsérik túl a fiatalokat, az, hogy az ifjú munkakeresők legtöbbször átmenetileg tekintenek az éppen aktuális munkahelyükre. Ebben az esetben úgy vannak az egésszel, hogy „valameddig valamire” ez is jó lesz. Egyáltalán nem hajlandóak (tisztelet a kivételnek) beletanulni a szakmába, ehelyett teljes érdektelenséggel és kedvetlenül látogatják munkahelyüket, ráadásul mindezt úgy teszik, mintha szívességet tennének már csupán a jelenlétükkel is a munkaadónak.
Én? Én!
Tudva lévő, hogy a legtöbb munkahelyi konfliktus is a fiatal törtetők miatt pattan ki. Nem csoda, hiszen ezek az ifjú harcosok legtöbbször nem ismerik a csapatmunka fogalmát. Ha kell, besúgnak a főnöknek, csak hogy előbbre jussanak, kibeszélik a munkatársaikat, vagy úgy is mondhatjuk, már az elején fél centért eladják a lelküket az ördögnek. Nincs bennük tisztelet az idősebb korosztály iránt, mert úgy vélik, ők már egy sokkal okosabb generáció. A beképzeltség és önbizalom azonban a végzetük is egyben, hiszen a munkáltatónak könnyedén szemet szúrhat, a csapatbomlasztó „tégla”.
A sok negatívum mellett azonban azt is meg kell említeni, hogy a fiatalok nagyon ambiciózusak, könnyen tanulnak és gyorsan dolgoznak – abban az esetben, ha valaki veszi a fáradságot, és megmutatja nekik, hogyan kell jól, hatékonyan és precízen elvégezni a rájuk bízott feladatokat. A legtöbbjük azonban munkamániássá válik, mert kell nekik a pénz, a siker, az elismerés, így bármilyen feladatot magukra vállalnak, ám ez legtöbbször az egészségük rovására mehet, amellett, hogy munkahelyi kapcsolataik fénysebességgel romlanak. Nem csoda, hiszen a munkáltatónak úgy tűnhet, mintha a fiatalokon kívül más nem is szeretne dolgozni. Ám ha nincs bennük kellő tisztelet és alázat, akkor legtöbbször már rövid időn belül kollektív közutálatnak örvendnek, ami, lássuk be, senkinek sincs jó hatással a lelkivilágára...
