Kilépni egy munkafolyamatból merész lépés, talán az egyik legmerészebb életünk folyamán. A munkanélküliség ma még nem trend – pedig testünk-lelkünk ápolásának szükséges része.
Leggyakrabban nem a fizetés, az elmaradó kedvezmények, sőt nem is az unalmas munka az, ami miatt felmondunk a munkahelyünkön. Sokkal inkább az alig észrevehető igazságtalanságok, méltánytalanságok gyűlnek össze és vesznek rá bennünket arra, hogy más munkahelyet keressünk.
A japán emberekről nem sokat tudunk, legfeljebb annyit, hogy sokáig nem ismerték a szerelmet. Meg hogy rengeteg pornót fogyasztanak. És hogy ma Japánban több...
Munkahelyünkön gyakran visszatérhet bennünk egy régi, gyerekkori érzés. Az, amikor még az iskolapadban ültünk: feladatokat kaptunk, készültünk, ötleteltünk, és feltehetőleg már akkor is a legjobbat akartuk nyújtani.
Az ifjú, frissen diplomázott titánok egyáltalán nem szeretnek alkalmazkodni, s bár nagy a munkabírásuk, egyenesen kiállhatatlanok a tiszteletet pedig távolról sem ismerik. Valóban így lenne?
Az elsőknek mindig különleges szerep jut: az első tanító néni, az első iskolában töltött nap, az első szerelem mind-mind nagy hatással bírnak sorsunk alakulására. Nincs ez másként az első munkahellyel sem. Olvasóink közül válogattunk, akik az iskolapadból kikerülve máris belekóstoltak a munka világába.
"Egy pillanatnyi igazság megszépítheti, és meg is fogja szépíteni a világot. Egy pillanatnyi béke megmentheti, és meg is fogja menteni a világot. Egy pillanatnyi szeretet tökéletessé teheti, és tökéletessé is fogja tenni a világot."