Azt mondják, ha valamit titokban szeretnél tartani, azt a legjobb barátnődnek se mondd el, mert amiről két ember tud, az már nem számít titoknak. De jól döntünk-e akkor, amikor nem beszélünk másnak a titkainkról? Jót teszünk azzal, ha magunkban hordozzuk, sőt, babusgatjuk ezeket a féltve őrzött információkat? Bántanánk-e azzal másokat, ha titkunk hirtelen nyilvánosságra kerülne?
Nem baj az, ha nem titkolózunk
Ha egy információt vagy egy érzést titokként kezelünk, akkor a legtöbb esetben rögtön kényszert érzünk arra, hogy másnak is beszámoljunk a nagy hírről, titokról. Ezek a titkok érzelmeket mozgatnak meg bennünk, és a szakemberek úgy vélik, egyáltalán nem baj az, ha megosztjuk ezeket másokkal is. Ami a negatív élményeket és titkokat illeti, azáltal, hogy életünk nagy és súlyos terheit másoknak is elmondjuk, újraéljük az élményt, s elindul bennünk egy olyan folyamat, amely segít, hogy túljussunk egy esetleges traumán is. Minél többször osztjuk meg a rossz élményünket embertársainkkal, annál könnyebben jutunk túl a fájdalmainkon. Persze, ez nem mindenkinél válik be rögtön. A pozitív élmények és titkok viszont feltöltenek minket és a környezetünkben élőket is.
Ötből négy ember titkol valamit
De akkor mégis miért titkolózunk? Nyilvánvaló, hogy az sem teljesen célravezető, ha minden titkunkat kikotyogjuk a világnak. Léteznek olyan titkok is, amelyeket nem árt megtartani magunknak, főleg akkor, ha másnak is ártunk azzal, ha világgá kürtöljük ezeket a hírmorzsákat. Örök kérdés marad, hogy mit tegyünk egy olyan titokkal, amelyről csak mi tudunk. Például ha rosszkor vagyunk rossz helyen, és meglátjuk, hogy az egyik ismerősünk megcsalja egy másik nővel a feleségét. Tartsuk meg magunknak a látottakat, vagy menjünk, és mondjuk el a feleségnek a rossz híreket? Avatkozzunk bele mások életébe? Mit tegyünk egy ilyen titokkal? Az általános közvélekedés szerint akkor kell „árulkodni” és a titkot felfedni, ha közeli hozzátartozóinkról van szó. A kérdés csak az: tényleg van jogunk egy ilyen titkot kifecsegni, vagy azt, amit láttunk egészen a sírig hordozzuk?
A titkok legkreatívabb formája
Tizenhárom évvel ezelőtt, 2005-ben Frank Warren egy olyan művészeti projektet indított, amely az ember legféltettebb titkait helyezi középpontjába. Warren egy felhívást tett közzé, miszerint akinek van olyan titka, amit soha senkinek nem mondott még el, és úgy tervezi, nem is fogja, az készítsen képeslapot róla, és küldje el neki. Természetesen tegye mindezt anonim módon. Amikor a projekt elindult, kevés képeslap érkezett Warrenhez, azonban ma már több száz érkezik hozzá naponta. A képeslapokat Warren a blogján teszi közzé mind a mai napig, sőt könyv és kiállítás is készült már a sok képeslapból. A projekt a „PostSecret” elnevezést kapta, amelynek jelentése szó szerint: Levéltitok. A PostSecret egy igazán kreatív és jó szándékú megoldás, hiszen a mély sérelmek és a fájdalmas titkok, melyek sokáig nyomasztották az ember lelkét, hirtelen alakot, formát öltenek. Ezáltal egy gyógyító mechanizmus indul útjára az ember lelkében, s egy ilyen vallomás által rögtön megkönnyebbülhetünk. Az ember ekkor kezd foglalkozni igazán az őt ért bántalmakkal, sérelmekkel. Ahelyett, hogy megnyomorítaná és felőrölné őt lelkileg, elmondhatja azt a nagyvilágnak. A képeslapok szövegéből néhány: „Utálom, ahogy tüsszentesz!”, „Hé, apa, emlékszel még rám? Ha igen, akkor hívj fel!”, „Ha anyukám elment volna abortuszra, miután megerőszakolták őt, akkor én ma nem léteznék.”
A titkok súlya
Nem is sejtjük hány olyan ember van a környezetünkben, akiknek az élete telis-tele van hasonló, féltve őrzött titokkal. Ahelyett, hogy elmondanák félelmeiket barátnőjüknek vagy egy jó pszichológusnak, magukba zárkóznak, és a fájdalommal élnek együtt hosszú évekig. A lelket egy ilyen nehéz titok rettentően meg tudja nyomorítani, s pont ezért kellene vele többet foglalkozni. Ha máskor nem, egy ilyen program, projekt keretén belül beszélhetnék ki magukból az emberek...
Van olyan titkod, amiről még soha nem beszéltél senkinek? Te mit írnál a képeslapodra? Mi a legféltettebb titkod?
Derzsi Bernadett
