Tisztelt szerkesztőség! Hatvanöt éves múltam, négy gyereket felneveltem. Egész életemben háztartásbeli voltam, férjem ugyanis nem engedte, hogy dolgozni menjek.

Azt mondta, az asszonynak otthon van a helye. Igaz, volt elég munka a ház körül, hiszen nagy a kertünk, és állatokat is tartottunk: disznót, kacsákat, libákat, tyúkokat. Szóval soha nem unatkoztam, mindig akadt tennivaló bőven.

levelek-amit-mindent-megvaltozttattak-kezdo.jpg

A férjem furcsa ember volt, keveset beszélt, nem magyarázta el a dolgokat, aztán amikor félreértettem valamit, üvöltözött velem. Csak tűrtem, ritkán szóltam vissza, mert fiatalkora óta komoly szívbeteg volt. A betegsége miatt gyógyszereket szedett, és szinte minden évben járt fürdőbe is.

Kímélni akartam, mert amúgy dolgos volt, mindent beteremtett, amit kellett. Harminc évvel ezelőtt nagy eseménynek számított, ha valakinek autója volt. De ő erre is beteremtette a pénzt. Aztán engem is elküldött autóiskolába, hogy szerezzem meg a jogosítványt. Amikor viszont először beleültem az autóba, lekiabált, hogy mindent rosszul csinálok.

Szóval megvolt a jogosítványom, viszont soha nem vezethettem autót, mert nem engedte.

A férjem két éve, hetvenévesen meghalt. Nem sokkal a temetése után, a dolgai rendezgetése közben egy bezárt, kulcsos ládát találtam. Egyetlen otthon lévő kulcs sem illett a zárba, ezért aztán addig feszegettem, míg valahogy sikerült felnyitnom. Bár ne tettem volna! A láda tele volt a férjemhez írt szerelmes levelekkel. A fürdőben a szívét gyógyította, de persze nem csak gyógyvízzel. Ott volt előttem a bizonyíték. Csak ültem a levélhalmaz fölött, és teljesen összeomlott a világom, füstbe ment az életem. Éveken át megcsalt (és nem csak egy nővel!), míg én naivan hűséges maradtam hozzá, pedig alkalmam nekem is lett volna. De mindig őrá gondoltam, a „szegény szívbeteg” férjemre, hogy mennyire bántaná őt, ha megtudná, hogy mással van viszonyom.

Buta voltam, és rövidlátó, és ezt sohasem bocsátom meg magamnak. Köszönöm, hogy elmondhattam!

Tisztelettel: Magduska

minden_reggel_ujno.sk.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies