A mai divatos lakások a bézs különböző árnyalataiban vannak tartva, hiányoznak belőlük az élet színei. A kortárs berendezők ugyanis a „színes” színeket vibrálónak és nyugtalanítónak találják.
Képeinken egy hamburgi influenszer, Jessica Wappler-Haas időtlen eleganciával berendezett otthonát láthatjuk. Nemrég könyve is megjelent a témáról Sanfter Minimalismus címmel.
A lakás színei a pszichológia fegyvertárába tartoznak. A galambszürke, a khaki, a zsályazöld egyre kedveltebbek, mivel szürkített változataik megnyugtatólag hatnak az idegeinkre. A kinti stressz és a digitális tér folyamatos képekkel és ingerekkel áraszt el bennünket.
Az ember az otthonát viszont menedéknek tekinti, ahol szeretné felborzolt idegeit megnyugtatni – ezért nem kér a színekből. A rohanó világban a letisztultságot keresi.
A natúr színpaletta bizonyítottan csökkenti a stresszt, emellett a lakások kicsik, és az egyszínű, világos falak tágítják a teret. A dizájn ma nem a színekkel, a textúrákkal teremt mélységet: a nyers fa, a márvány, a lenvászon és a fém kiegészítők persze csak akkor „szépek” egymás mellett, ha kiváló minőségű anyagokból készülnek. (Ellenkező esetben lepukkantnak tűnhetnek.)
Az egyszínű falak, bútorok úgymond csökkentik a vizuális zajt, de hátrányuk is van: kerüljön bármi színes a falak közé, bármilyen használati tárgy, vagy akár mi magunk egy színes szvetterben, ki fogunk lógni a képből, zavarólag fogunk hatni a harsányságunkkal.
