Milyen egy nő, aki egy egész tanszéket igazgat? Hogyan tudja összhangba hozni a sok elvárást, ami felé irányul?
Misad Katalin már 20 éve a pozsonyi Comenius Egyetemen tanít. A Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken oktat leíró nyelvészeti tárgyakat – s lassan egy éve, hogy ő lett a tanszék új vezetője.
– Nagy a kihívás, mert hallgatóink száma jócskán megcsappant az utóbbi néhány évben – kezdi. – Ezért elsődleges feladatomnak tartom a diáklétszám növelését. Ugyanakkor tanszékünkön sosem folyt tömegképzés: és most sem ez a célunk. Annak viszont tudatában vagyunk, hogy vonzóvá kell tennünk a tanulmányi programjainkat. Már az előző vezetés alatt elindult a tolmács- és fordítóképzés, illetve a finn tanulmányi szak. Mindkettő megmérettetés számunkra is, mivel a kollégák egy része nem foglalkozott eddig fordítással vagy összevető nyelvészettel és irodalommal. Ugyanakkor korszerű képzést kell nyújtanunk, amellyel hallgatóink a munkaerőpiacon is érvényesülni tudnak. Még ebben az évben az akkreditációs bizottság elé kerül egyik új tervezetünk, mely szerint a szlovákiai magyar sajtó és a könyvkiadók részére képeznénk újságírókat, szerkesztőket, nyelvi lektorokat.
– Mi a helyzet a hungarológiával? Mennyire vonzó ez szak a szlovák anyanyelvűek számára?
– A későbbiekben tervezzük a hungarológia újjáélesztését is. Abban gondolkodunk, hogy a magyar iskolákból érkezett hallgatóinkból a Művelődési Akadémiák számára képeznénk nyelvtanárokat, akik a magyart idegen nyelvként oktatnák, erre egyre nagyobb az igény. A szlovák iskolákból érkezők számára pedig továbbra is klasszikus hungarológiai képzést biztosítanánk.
– Letelt a felvételi kérelmek benyújtásának határideje. A 2012/2013-as akadémiai évben milyen szakpárosításokkal várták a jelentkezőket?
– A tanárképzésen belül meghirdettük a magyar–szlovák és magyar–történelem szakpárosításokat, valamint rövid kihagyás után újjáélesztettük a magyar–német, illetve magyar–angol szakpárokat. A tolmács- és fordítóképzés idei párosításai a magyar–szlovák és a magyar–német. Újdonságnak számít a magyar–horvát szak, melyet a Szláv Filológia Tanszékkel közösen hirdettünk meg. A sikeres felvételihez a horvát nyelv ismerete nem szükséges, az illető tanszék az alapoktól kezdi tanítani. Mivel a horvát tengerpart kedvelt pihenőhely, úgy gondoltuk, ahogy nyáron a horvátoknak szükségük van a szlovák és a magyar nyelvet bíró rendőrökre, az utazási irodák is szívesen alkalmaznának horvátul, illetve magyarul és szlovákul is beszélő alkalmazottakat.
A magyar–német fordító szak iránt érdeklődőket ugyanakkor kötelességemnek tartom figyelmeztetni, hogy a szlovák a közvetítő nyelv, ami azt jelenti, hogy a német tanszéken szlovákra, illetve szlovákból kell rövid időn belül szakszövegeket fordítaniuk. A finn tanulmányi szakon belül idén a finn–szlovák és a finn–magyar szakpárosítást hirdettük meg.
– Manapság sokat panaszkodunk a fiatalok helyesírására. Mi a helyzet, tudnak a hallgatók helyesen írni?
– A helyesírástanítás a tanárképzésnek olyan sarkalatos pontja, melynek megfelelő szintű biztosítására sajnos nem elegendőek a tanszéken hallgatott helyesírásórák. Az elmúlt években a tananyag átalakításának köszönhetően csökkentek az óraszámok, 10-12 hét alatt, heti 45 percben pedig nem lehet csodákat művelni. Időt csak a törzstárgyaknak nevezett államvizsgatárgyak rovására nyerhetne a helyesírás – ezt viszont nem engedhetjük meg magunknak. A kreditrendszer átka pedig az, hogy a választhatóként meghirdetett tárgyakat nagyon könnyű megkerülni. Azt szoktam mondani: el kell fogadnunk, hogy nem lehet mindenkit megtanítani a helyesírás megfelelő szintű művelésére. Viszont legyünk annyira igényesek magunkkal szemben, hogy nem írunk le akármit. Ha nem vagyunk biztosak az írásmódban, vegyük a fáradtságot, és lapozzuk fel a megfelelő helyesírási kézikönyvet vagy szótárat.
– Egyre több helyen törlik el a felvételi vizsgákat. Szinte a Comenius Egyetem az egyetlen az országban, ahol még minden szakon van felvételi.
– Volt már ilyen jellegű próbálkozás, de a felvételi nélkül bejutott hallgatók egy részének katasztrofálisan gyenge volt a tudása. Az ilyenek ugyan előbb-utóbb feladják, de nem nagyon engedhetjük meg magunknak, hogy az amúgy is kevés hallgató felét eltanácsoljuk. Az egyetem vezetése nemrégiben bevezette az egységes felvételi vizsgát. Ennek lényege, hogy minden jelentkező egy általános műveltségi tesztet tölt ki, melynek részét képezik az aktuális társadalmi-politikai viszonyokat érintő, a történelmi, az irodalmi és a művészeti ismeretekre irányuló kérdések, illetve az intelligenciaszint felmérése. Így aztán azzal, hogy milyen a felvételt nyert hallgatók tudásszintje magyarból (melyek az erősségeik vagy a gyengéik), sajnos, csak az első évben szembesülünk.
– Min dolgozik mostanában?
– Elsődleges célom a hazai magyar szakterminológia fejlesztése és bővítése. Fontosnak tartom, hogy a magyar alap- és középiskolákban használt, szlovákból fordított tankönyvekben a standard magyar kifejezések szerepeljenek, és ne olyanok, amelyek egy magyarországi, erdélyi stb. magyarral folytatott kommunikáció során értési nehézségeket okoznak. Ezenkívül mindig is érdekeltek a szlovák nyelv oktatásának kérdései. Azt tervezem, hogy gyakorló pedagógusok segítségével összeállítok egy kiadványt, mely a magyar tannyelvű iskolákban folyó szlovákoktatás legfőbb problémáival foglalkozna. Utána szakemberek bevonásával megpróbálnánk bemutatni azokat a módszereket, amelyek segítségével a szlovákot hatékonyabban, az idegen nyelv aspektusából lehetne oktatni.
– A tavalyi évben habilitált, tanszékvezető lett, oktat, s eközben a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa.
– A tavalyi évem nagyon nehéz volt mind szakmai, mind magánéleti szempontból. Nagybeteg apukámat ápoltuk hónapokig, közben az egyetem elindította a habilitációmat, így szakmai téren is helyt kellett állnom. S igen, amikor időm engedi, bekapcsolódom a Gramma munkájába is, főként a szaknyelvi kutatást érintő projektekbe. De úgy érzem, itt az ideje lassítani. Vágyom már rá, hogy kevésbé hajszoltan, kicsit nyugodtabban éljek. Azt gondoltam, ha a lányom befejezi a tanulmányait, ez automatikusan bekövetkezik. Nem így történt. Leila már három éve Rómában él, ott dolgozik, – én pedig még mindig túl sok mindent vállalok.
– A megjelenése mindig kifogástalan, és csak úgy sugárzik Önből a nőiesség. Tudatosan figyel ennyire a fellépésére?
– Azt gondolom, hogy valaki nőies-e vagy sem, azt nem igazán tudja ő maga befolyásolni, hiszen ez nem csak a külsőn múlik, hanem főként azon, hogy ott belül mennyire érzi nőnek magát valaki. Soha nem töltöttem sok időt szépítkezéssel, vásárolni is csak akkor megyek, ha szükségem van valamire. De jó érzés ápoltnak tűnni, s megtisztelni azzal a munkatársaimat, hallgatóimat, hogy nem csapzottan érkezem a munkahelyemre.
– Ha Önre gondolok, mindig a mosolya jut eszembe. Mi, hallgatók, Önt mindig csak mosolyogni láttuk...
– Ha rossz napom van, vagy éppen bal lábbal kelek, arról nem azok tehetnek, akikkel aznap találkoznom kell. Ez nálam valóban úgy működik, hogy ha fáradtan, gondterhelten érkezem is a munkahelyemre, az órára a gondjaimat nem viszem be, ott már csak a hallgatókra figyelek.
Misad Katalin azoknak, akik helyesírási kérdésekre szeretnének választ kapni, a Magyar helyesírási szótár (Akadémiai Kiadó), illetve a Helyesírás(Osiris Kiadó) c. kiadványokat ajánlja figyelmébe.
– Nem titok, hogy a férje arab származású volt, különös hangzású nevét is neki köszönheti. Nem gondolt rá, hogy az arab nyelvvel foglalkozzon?
– Amíg Pozsonyban éltünk, gyakran összejártunk a férjem arab barátaival, munkatársaival, s akkoriban egészen jól beszéltem a nyelvüket, nem tudtak olyasmiről beszélni, amit ne értettem volna. Idén lesz tíz éve, hogy a férjem meghalt, azóta az arabtudásom jócskán megkopott. Sajnos a lányomnak – aki diplomáciát tanult Prágában, s hét nyelven beszél – is az arab a leggyengébb nyelve.
– Mi a véleménye az arab kultúráról? Járt esetleg a férje hazájában?
– A férjem politikai okok miatt jött el Irakból még a hetvenes években, s amikor megdőlt a Szaddam-rendszer, ő már nem élt. A nyolcvanas évek végén három hónapot töltöttem Líbiában, a férjem akkoriban ott dolgozott. Annak ellenére, hogy az ottaniak nagyon barátságosak, kedvesek, segítőkészek voltak, s mindenben a kedvünkben jártak – az arab világ nem az én világom, ahhoz ott kell nevelkednie az embernek. De a férjem sohasem akart arab feleséget faragni belőlem, s számára mindegy volt, hol élünk, az volt a fontos, hogy együtt legyünk. De ez már a múlt, az élet sok mindent másként akart...
