A legnagyobb ünnep! Ilyenkor összejönnek a családok. Senki sem maradhat egyedül! – szól a jelszó.
Kínára jellemző a munkaerővándorlás: sok vidéki dolgozik a nagyvárosokban, odahagyják családjukat. Nemegyszer a fiatal anyukák is dolgoznak, akiknek pár hónapos gyerekét a szülők nevelik vidéken, mert muszáj pénzt keresni. Az újév az egyetlen alkalom, mikor ezek az otthonról elszakadt emberek szabadon visszatérhetnek családjaikhoz. Ilyenkor egy vagy néha két hetet is otthon töltenek: szinte egész évben erre várnak.
(© Amril Izan Imran, Alamy Stock Photo)
Általában már egy hónappal előre elkezdődik a készülődés: lefoglalják a vonatjegyet, buszjegyet vásárolnak. Senki sem akar jegy nélkül maradni, mert ez annyit jelent, hogy nem jut majd haza. Kínában amúgy a vonatok pontosak és tiszták, s bár rengeteg a járat, mindig zsúfoltak. A Párkányról elszármazott Medve Linda mesélte, aki Kínában orvoslást tanult:
– Az egyik évben ott ragadtam egy kis faluban, mert egy hétig nem kaptam jegyet a csatlakozó járatra. A másik éven Dél-Kínából akartam hazajutni Pekingbe, de már csak állójegy jutott, s vagy 36 órát álltam egy helyben... Úgy összezsúfolódtunk a folyosón, mint a heringek. Körülöttem mindenki jobban bírta, mint én. A kismamák és kilencvenéves matrónák alaposan felkészültek összecsukható székeikkel. Kínában mindig a nagy számok érvényesek, s mivel hatalmasak a távolságok, a legrövidebb út is minimum 12 óráig tart.
Az évköszöntő díszlet színpompás, lampionok díszítik az utcákat (főleg piros színben, ami a boldogságot és a szerencsét jelképezi). Lépten-nyomon jókívánságokkal és kifüggesztett feliratokkal találkozhatunk, melyek elmagyarázzák, miért együnk fokhagymát, gyömbért vagy zöldséget, miért kell sokat mozogni...
A jó tanácsokat versikékbe szedik, s mivel a rímek fülbemászóak, egy idő után mindenki ezeket kántálja. A legnépszerűbbek a piros halképek (a boldogságot jelképezik), a mosolygó kis dundi gyerekek (ugyanúgy szerencsét jósolnak), a végtelen csomó és a lótuszvirág, a halhatatlanság barackját kezében tartó öregapó vagy béka. Szimbólumok, amelyeket minden kínai jól ismer.
Hiszi az ember, vagy sem, hogy szerencsét hoznak, már attól jókedve kerekedik, hogy látja őket, mert elhozzák a reményt, hogy változás várható. S ami eddig volt, és nem jó volt, annak vége szakad: néha ennyi is elég...
A petárdáknak is hagyományosan fontos szerep jut. A kínaiak azt tartják, hogy elriasztják a gonosz szellemeket a ház közeléből. Szólnak éjjel és nappal, még a hároméves gyerekek is petárdákat hajigálnak! A legtöbb kínai buddhista vagy taoista, és az új év első napján általában kolostorba megy, és füstölőt éget (nem a nálunk ismert rövidet, hanem fél méter hosszúságúakat, és legalább 30-40 sorakozik belőlük egy dobozban). Megköszönik a szenteknek a törődésüket, és arra kérik azégi hatalmasokat, hogy az új évben is karolják fel őket. Ilyenkor megáll az autóforgalom, lezárják az utcákat, és csak gyalogosan lehet közlekedni.
(© imb.org)
A kínai újévet a holdnaptár szerint számolják ki, így minden évben változik az időpontja. Sok a kötelező program, nagy a ragaszkodás a formai hagyományokhoz: az ünnepi időszak minden napján pontosan meg van határozva, mit kell tenni, vagy éppen mit kell enni, mert azért az ünnep itt is a nagy, formális evés ideje.
- A kínai újév a mi év végi ünnepeinkhez hasonlít.
- Vallási töltete is van, az isteneket és az elődöket (eltávozott rokonokat) ünneplik. Előtte nagytakarítást végeznek, hogy kiűzzék a lakásból a rosszat. A fodrásznál pedig hajat vágatnak.
- Minden piros, a boltok is piros színű portékákat kínáltak. A két hét alatt pirosba öltöznek, még a fehérnemű és a zokni színét is színben tartják, újévkor meg új ruhát öltenek.
- Egy monda szerint a vizek mélyén lakó szörny, mikor elolvad a jég, a házak ajtaján kopogtat, mert éhes, és gyerekeket eszik. Egy idős vándor elmondása szerint csak az segít, ha a házak ajtaját befestik pirosra. A piros és arany papírlámpások is megvédenek a gonosztól.
