Erre valahogy gondolni sem akarunk. Megtervezzük, milyen lesz a szalagavatós ruhánk, az esküvőnkre mi választjuk ki a virágot, megtervezzük a gyerekeink számát és a karrierünket... De arra, hogy hol és hogyan fogunk szépen megöregedni, nem gondolunk. Pedig kéne. Minden külön értesítés helyett: Szlovákia lakossága fokozatosan elöregszik, évről évre emelkedik a gondozásra szoruló emberek száma.

A papa, mama nem tudja magát ellátni, ápolásra szorul... Mi legyen? Régen ezt megoldották azzal, hogy a család – vagyis a lány vagy a meny – gondozta az idős hozzátartozót. (Erre utalunk, mikor arról beszélünk, hogy a nők rengeteg ingyenmunkát elvégeztek a történelem során.) Ma azonban a nők már dolgoznak, és nem szeretnék a munkaviszonyukat megszakítani – érzelmileg sem könnyű dolog a saját édesanyánkat vagy édesapánkat felügyelni. Idős szerettünk állapotának romlása lelkileg nagyon megviselhet bennünket: hiszen a szemünk előtt, napról napra megy tönkre a valamikor életvidám anyuka vagy apuka...

idos-zsebik-karacsonyos.jpg
(Forrás: instagram.com)

Nos, hová fordulhatunk ilyenkor segítségért? Jobb esetben keresünk egy gondozót szerettük mellé, aki legalább napi nyolc órában felügyeli az idős embert. Ezt viszont meg kell fizetni. Kérdés: mekkora a nyugdíja az ápolásra szorulónak, telik-e belőle a gondozási díjra? Általában nem telik, mert a nyugdíjak nagyon alacsonyak. Egyébként ápolót sem könnyű találni, hiszen ma a középkorú nők jó része Ausztriában ápol. (Ausztria részben ezzel oldja meg az idősellátást, hozzáfizet a gondozói díjhoz.)

A gondozók két hét alatt megkeresik azt a pénzt, amit nálunk egy hónap alatt se – a következő két hetet pedig otthon tölthetik. Anyagi és minden más szempontból ezért jobban megéri kint dolgozni. Viszont itt jegyezném meg, hogy az általam megkérdezett ápolónők jelentős része mégsem szívesen jár külföldre, mert sokszor tehetetlen, teljesen leépült, ágyban fekvő beteget látnak el.

Emelgetni, pelenkázni kell egy vadidegen embert; emellett sokan arra panaszkodnak, hogy a család nem fogadja be a gondozót, a családtagok lekezelik, nem tartják magukkal egyenrangúnak. Ezért sokan úgy nyilatkoznak: inkább végeznék a gondozást itthon, nyolc órában.

A bölcsesség kora, két helyszínen

Mint írtuk, Szlovákia lakossága fokozatosan elöregszik, évről évre emelkedik a gondozásra szoruló emberek száma. Ennek ellenére mégsem létezik átfogó országos tervezet az idősgondozás szabályozására. Csak eseti lehetőségeket ismerünk, amelyek nagyon kevés, leginkább a tájékozott és jobb anyagi háttérrel rendelkező családok számára elérhetőek. Mindenki úgy próbálja megoldani a helyzetet, ahogy tudja – nemegyszer megesik, hogy a lerobbant idős embert a kórházból nem tudják hova vinni. A család szerteszét, és fogalmuk sincs (vagy épp nem foglalkoznak vele), hogy ki fogja ellátni az idős hozzátartozót. Emellett az idősotthonokba sem egyszerű a bekerülés.

Ez, sajnos, a Bodrogközre is igaz, amelyik leszakadt régiónak számít. A rendszerváltás óta egyre több és több fiatal szivárog el innen az ország fejlettebb régióiba, esetleg külföldre, hogy ott keressék a boldogulásukat.

bodrogkoz.jpg
A Bodrogköz (Fotó: Balassa István)

Szüleiket, nagyszüleiket pedig hátrahagyják; emiatt aztán az idősek gondozása megoldatlan. Ami a házi gondozói szolgálatot illeti, ezzel a Bodrogközben 2016 óta a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Diakóniai Központjának királyhelmeci kirendeltsége foglalkozik. A gondozók bérét állami pályázatokból fedezik – a projektek általában kétéves ciklusokra szólnak.

A helyi, vagyis helmeci diakónia keretén belül kezdetben 46 idős, beteg emberrel foglalkoztak. Mára ez a szám 25-re apadt. Ennek hátterében bizony nem az érdeklődés hiánya áll – hanem a pénzhiány. Ahogyan a központ vezetője, Lőrincz Ildikó elmondta: az érdeklődés nagy, viszont egyre kevesebb állami támogatást kapnak.

elofizetes_uj_no_17.png

Vannak ápolóik, akik teljes munkaidőben csupán egyetlen beteggel foglalkoznak: a pelenkázástól a bevásárláson át a főzésig mindent elvégeznek a gondozott körül. Más ápolóik viszont házalnak; naponta 2-3 embert is meglátogatnak és segítenek. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a nyugdíjast arra kell kérni: egészítse ki ápolója minimálbérét. Ha pedig ő ezt nem tudja megtenni, akkor kénytelenek a gondozást befejezni. És igen, náluk is létezik várólista (az érdeklődés háromszor nagyobb, mint amennyi gondozottat el tudnak látni). Idén szeptember végén lejárt az épp aktuális projektjük: így a hogyan továbbról egyelőre nem tudnak mit mondani.

Bodrogszerdahelyen 1993 óta létezik idősek otthona. Bár a falu tulajdonát képezi, az illetékes minisztériumtól kapják a támogatást. Pillanatnyilag 40 fő fogadására alkalmasak, ám az érdeklődés meghaladja a kapacitást.

Jobb esetben fél évet, rosszabb esetben akár másfél évet kell várni a beköltözésre. Azok kerülhetnek a felvételi listára, akik nem igényelnek rendszeres fekvőbeteg-gyógyintézeti kezelést, ugyanakkor betöltötték az öregségi nyugdíjkorhatárt.

– Előfordul, hogy a lakó kisebb nyugdíjat kap, mint amennyi nálunk az intézményi térítési díj. Ilyen esetben általában a hozzátartozók, a gyerekek térítik meg a különbözetet – mondja az intézmény igazgatója, Balla Mónika. – Lakóink háromágyas szobákban kapnak elhelyezést. Bár igény lenne egyágyas és kétágyas szobákra is, de a mai előírások kisebb szobát nem engedélyeznek. Mónika még elmondta, hogy fix költségvetésből tartják fenn magukat, ezért minden fillér jól jön nekik. Sokat jelent számunkra, ha a jó emberek az adójuk 2 százalékával támogatják az otthont.

A Vöröskeresztnél

A Vöröskereszt is foglalkozik idősek gondozásával, de már tőketerebesi központtal. Megkérdeztük a központ vezetőjét, Zuzana Hajdút is, vajon náluk mi a helyzet.

– Mi öt szociális intézményt üzemeltetünk. Ezek közül négy Tőketerebesen található, egy pedig Királyhelmecen. Intézményeink közül kettő az idős, rászoruló emberek gondozásával foglalkozik, bentlakásos, kettő a súlyos egészségügyi problémákkal küzdőket fogadja – az Alzheimer-kórral vagy demenciával küszködőket. Ötödik otthonunk a bántalmazott nőknek ad menedéket. 

idos-zsebik-zongoras.jpg
(Forrás: instagram.com)

– Intézményeinkhez két étkezde is tartozik: egy Tőketerebesen, egy pedig Királyhelmecen. Az utóbbi konyháját a város nyugdíjasai is igénybe vehetik, ételhordóval viszik haza az ebédet. A Covid idején pedig példásan megszervezték a házhoz szállítást.

– Hány embert tudnak fogadni?

– Tőketerebesen pillanatnyilag van még üres helyünk 10 beteg számára. Királyhelmecen viszont telt házzal működünk, jelenleg 12 idős ember gondozását tudjuk biztosítani. Itt 1999 óta fogadunk önellátásra képtelen időseket. Jó hír, hogy hamarosan felújítjuk az épületet, így a kapacitás is bővülni fog, újabb 4 embert tudunk majd fogadni. A gondozásra jelentkezőnek a községi vagy városi hivataltól ajánlást kell hozni. Annak a gondozottnak pedig, aki meg tudja téríteni ellátási költségeit, nincs szüksége a hivatal ajánlására.

A bentlakók teljes ellátásban részesülnek, ez napi ötszöri étkezést (a cukorbetegek esetében hatszorit!), orvosi felügyeletet, foglalkozásokat, terápiás kezelést jelent.

Az itt élők – természetesen ápolói kísérettel – el is hagyhatják az intézményt: ilyenkor bevásárolnak vagy csupán sétálnak, találkoznak az ismerőseikkel, de kulturális rendezvényekre is kiruccanhatnak. Sőt, hétvégére vagy ünnepre haza is mehetnek, amennyiben igényük van rá!

– Néha megürül egy-egy hely. Amennyiben a beteg megerősödik vagy felépül, visszatérhet az otthonába. Így a helye felszabadul – mondja az igazgatónő.

Zsebik Ildikó