Azt gondoljuk, hogy mikor utoljára szólal meg a csengő, a pedagógusok leteszik a lantot, hazamennek szépen, és vígan vakációznak.

Vajon mit csinál az a sok pedagógus nyáron?

nevtelen_terv_34.jpg

Manó Ivett

A nagyfödémesi Meseország Óvoda igazgatónője

nevtelen_terv_1_8.jpg

– Év közben a pedagógus nemigen gondolhat szabadságra. Legfeljebb egy hosszú hétvége jöhet szóba. Júliusban váltásokban dolgozunk a szabadságolások miatt, és közben már készíteni kell a jövő évi dokumentációt. Sok. Nagyon.

Ezért a nyári szabadnapok a testi-lelki feltöltődésről szólnak. Ilyenkor VÉGRE nem kell az órához igazodni, és komótosan behozhatom azt, amivel elmaradtam.

Többet foglalkozom a családdal, magammal, sütök-főzök. Szerencsére a férjem nem szakmabeli, mert két pedagógusi fizetésből nem boldogulnánk. Így azonban jut nyaralásra is, többször jártunk Horvátországban és Mallorcán.

Mióta gyermekeink lediplomáztak, és külön utakon járnak, inkább kirándulunk. Rajongunk a kastélyokért, várakért. Imádjuk a régi bútorokat, mert a múltról mesélnek. Mikor megtapintunk egy régi komódot, az idő tornyosul fölénk. Tavaly a meseszép fürdővárosban, Karlovy Varyban jártunk, ahol a férjem harminc évvel ezelőtt volt katona. Egész úton a sorkatonai emlékeiről mesélt. Néha napokig tervezgetjük az utakat. Szeretnénk bejárni Český Krumlovot, Selmecbányát és környékét. Ez az idei terv.

Panyi Ágota

a csallóközaranyosi Kóczán Mór Alapiskola pedagógusa

nevtelen_terv_2_6.jpg

– Állandóan tele a határidőnaplóm. A munkámat és a szerelmemet, az amatőr színjátszást és a hobbimat, a kerékpározást néha igen nehéz ÖSSZEEGYEZTETNI. Nemrég egy bikemaratonra is beneveztem, ám mindig megálltam, mikor megláttam egy pipacsmezőt. Leszálltam, és lefényképeztem, pedig az „uram“ már sokszor megmondta: „Ágika, a bicikliverseny nem arról szól, hogy te negyven percig csodálod a mezőt!” Így indult ez a nyár is. Alighogy kiosztottam kis másodikosaimnak a bizonyítványokat, már kezdődött Őrsújfalun az Ekhós-szekér fesztivál, melyet immáron ötödször szervezett meg a Jókai Napokon többször fődíjjal kitüntetett És?! Színház. Ennek a színháznak én már közel negyed évszázada a tagja vagyok.

Szóval, a tábor fantasztikus volt! Másnap már az egyhetes aranyosi Kuckó kézműves táborban készítettem bábokat ötven gyerekkel. Imádtam minden percét! Majd szerepet cseréltem, és beültem az iskolapadba.

Második éve járok természetgyógyász-képzésre, mert hiszek a belső harmóniában, amihez test-lélek-szellem egysége szükséges.

Közben az És?!Színházzal elkezdtük próbálni a Szamártestámentumot, amivel szeptemberben egy fesztiválon lépünk fel Homokbödögén.

Augusztusban pedig, immár ötödször, kerékpárokkal felszerelkezve elindulunk Erdélybe. Ott már várnak minket a barátaink, akiket öt évvel ezelőtt egy amatőr színházi találkozón ismertünk meg. Reggeltől estig örömszínház zajlott! Életre szóló barátságot kötöttünk a helyiekkel. Árad belőlük a szeretet! Férjem, Béla szintén a társulat alapító tagja, s mindig együtt kelünk útra. Életre szó ló élményeket kapunk. Nagygalambfalván, Kányádi Sándor szülőházában a költő testvére, Rozika néni tessékelt be minket az ajtón, Farkaslakán, a Tamási Áron-emlékházban pedig az író unokaöccse, Miklós bácsi fogadott minket! Mikor az ember felér a Hargitára, aminek a teteje tele van magyar zászlókkal és kopjafákkal, és alatta ott fekszik Gyergyó, Csíkmadaras és Székelyudvarhely, mintha a lelke közelebb kerülne Istenhez. Vasárnap Csíksomlyón vettünk részt a szentmisén.

Nekem, hívő embernek, ez elmondhatatlan érzés volt. Szavakkal el se lehet mondani, hogy mennyire finomak az erdélyi ételek. El kell menni, és meg kell kóstolni a medvehagyma-krémlevest, az őzlábgombát roston, szalonnával és juhtúróval, és melléjük kristálytiszta forrásvizet inni. Az én nyaramnak ezek a NAGY élményei.

Bolgár Katalin

az ipolysági Fegyverneki Ferenc Közös Igazgatású Katolikus Iskola pedagógusa, író

nevtelen_terv_3_6.jpg

– A két hónap vakáció nem két hónapnyi láb lógatást jelent. Július első és augusztus utolsó hetét a pedagógus az iskolában tölti: a papírmunka végtelen történet. Augusztus közepétől pedig a gimis irodalomkönyveket bújom. Marad nagyjából egy hónap. Ezalatt be kell hozni a nagytakarítást, meglátogatom a rég nem látott ismerősöket. És a szó szoros értelmében semmit nem fogok csinálni! Szeretek írni, s már megtanultam, hogy a semmittevés alatt az ötlet csendben érik, hogy aztán váratlanul pattanjon ki az ember fejéből. Sok biztatást kapok az olvasóimtól.

Eddig két női regényem jelent meg, az Érdekek és érzelmek, illetve a még teljesen friss, Krinolinba zárva. Az olvasók várják a folytatást, és finiselek majd egy ifjúsági regénnyel is. S hogy a feltöltődés se maradjon ki, majd ELCSÍPEK egy „last minute” utat.

Kamaszkorom óta szerelmes vagyok Olaszországba. Bejártam Európa nagy részét, és bizton állítom, hogy Itália a világ legszebb helye, minden szeglete titkokat rejt. Épp ezért választottam manós meséim színhelyének. Sehol nem találni kedvesebb embereket, színesebb piacokat és finomabb fagyit. San Gimignano középkori tornyait mászva az ember teljesen el tud feledkezni a máról. Szóval, idén is: irány Itália. Le se kell hunyni a szememet, hogy lássam magam előtt az olajfákat és a kőfalakba zárt toscanai kisvárosokat...

Holop Szilvia

a bátorkeszi Rét Utcai Magyar Tannyelvű Óvoda vezető pedagógusa

nevtelen_terv_4_5.jpg

– Nekem a nyár alkalmat ad az ÖNKÉNTES szolgálatra. Részt veszek a Bátorkeszi Református Egyházközség által szervezett Fireszke táborokban, valamint a KOEN vakációs bibliahéten. A bibliai történetek fogódzókat adnak az élethez, s itt öt napon keresztül a Bibliáról mesélünk a gyermekeknek. És amikor az utolsó táborozó is hazamegy, számomra is megkezdődik a szabadság. Az első napokban semmi másra nem vágyom, csak egy kis lustálkodásra. A kolléganőkkel idén sem hagyjuk ki a kovácspataki csajos kiruccanást.

Mivel szeretek autót vezetni, gyakran útnak indulunk a lányaimmal. Ezek a kiruccanások megedzik és elmélyítik a kapcsolatunkat.

A múlt évben Célia lányommal négy napot Londonban töltöttünk. Addig egyikünk sem ült még repülőn. Egy nagy álom vált ezzel valóra! Londonban először találkoztam tapinthatóan a multikulturalizmussal, s meglepő volt számomra, hogy látványban milyen jól megférnek a katedrálisok a toronyházakkal. Amikor a lányok még kicsik voltak, általában a németországi sógornőmnél nyaraltunk. Öt évvel ezelőtt aztán úgy döntöttünk, ideje elindulni a szélkakas másik irányába. A horvát tengerpart, Brela felé vettük az irányt. S beleszerettem az Adriai-tengerbe, a mediterrán napba, amelyik éltetőn szórja ránk a sugarait! Idén egy kis településen, a Dalmácia szívében lévő Podgorán nyaralunk. Igazi kikapcsolódás lesz!

Kiss Gabriella

a komáromi Jókai Mór Alapiskola napközis pedagógusa

nevtelen_terv_5_2.jpg

– Egyedül neveltem a lányaimat, ezért sokáig nyáron is dolgoznom kellett. Képzőművészeti és gimnasztikai táborokban dolgoztam, nyolc éven keresztül pedig Zánkára vittem jutalomtáborba a versenyeken eredményes gyerekeket. És mire a lányok megnőttek, annyira megszerettem a tábori hangulatot, hogy ismét útnak indulok. SZERETEK GYEREKEKKEL LENNI, időt tölteni. Nyitottak, őszinték, tiszta energiákat adnak.

Rendszeresen eljárok pedagógiai továbbképzésekre, elvégre nemcsak a világ változik körülöttünk, hanem mi és a gyerekek is.

Igazából az én életemben a család a leg fontosabb. Minden szabadidőmet a három és fél éves kis unokámmal, Ádámmaltöltöm, aki egy napocska az életemben. Mellette értettem meg a mondást: ,,Az unokák Isten ajándékai, jutalmul, hogy szülő voltál!” Sok időt töltünk majd Dunamocson az anyukámnál. Hatalmas kertje van, benne virágok, fák, rengeteg friss gyümölcs, a közelben pedig a Duna! S miközben főzzük a finom lekvárokat, felemlegetjük életünk legszebb KÖZÖS nyaralását: két hétig a görög tengerparton jógáztunk reggel-este. Imádtuk, bár a mi pörgős mentalitásunktól távol áll a ráérős görög stílus.

Arra, hogy milyen hatalmas különbségek vannak egyes népek temperamentumában, akkor döbbentem rá, amikor a nagyobbik lányommal meglátogattuk a Spanyolországban tanuló „kicsit”. Sosem hittem volna, hogy van még ország Európában, ahol délután IGAZÁN bezár minden, a városokban is a bankok, üzletek, és a hispánok leheverednek pihenni. Nagy élmény volt. Igazi napimádó vagyok, nekem elég a töltekezéshez egy kis nap. Ám az az igazi, mikor a gyerekek is velem tartanak!

Janković Nóra
Cookies