Mivel az ember eleve kíváncsi természetű, ősidőktől fogva érdekli az is, mi várható a jövőben. Bár igaz, sokkal boldogabbak lennénk, ha inkább a jelennel foglalkoznánk, mivel a múlt már elmúlt, fölösleges emlegetni a régi sérelmeket, a jövő meg még nincs.

A jelen az, amiben élünk, alkotunk, érzünk, létezünk. Mégis azt gondolom, hogy egy kis útmutatás az égiektől sosem árt. Meg is kapja az ember fia, lánya mindig. Ám az út mindig sokfelé ágazik. Kizárólag tőlünk függ, melyik útra lépünk, hiszen az ember szabad akarattal él itt a Földön. Ezzel az akarattal dönthet arról, hogy melyik irányt választja. S a felelősség is reá hárul a döntésért, amivel majd el kell számolnia.

ezo-kezdo.jpg

Mit várhatunk idén?

Folytatódnak azok az energetikai lezárások, amelyek a múlt évben elkezdődtek. Ez konkrétan azt jelenti, hogy érdemes átgondolni, kivel vagy mivel volna jó végre szakítani, mi az, ami már nem szerez nekünk örömöt. Melyik az az út, amelyről végre vissza kéne fordulnunk... Mivel a lélek fejlődése elkerülhetetlen – ki gyorsabban, ki lassabban halad előre a saját tempójában –, ezért időszakonként eljön az ideje a hátrahagyásnak. Gondoljunk bele, mi az a dolog az életünkben, ami már nem visz előre, inkább olyan, mint a púp a hátunkon. Mindenkinek van ilyen poggyásza, csak nem akar róla tudomást venni. Gondolkozzunk el azon, kik azok az emberek, akikkel már nem találjuk meg a közös hangot, mert vagy mi változtunk meg, vagy a másik ember. Barátságok, se veled, se nélküled viszonyok bomlanak fel így.

Most, persze, azt gondolhatjuk, hogy a szakítás romboló hatású lesz a jövőnkre nézve. Pedig dehogy! Olyan időket élünk, amikor a fejlődés nem a közösségen múlik, hanem magára az egyénre koncentrálódik. Tehát ránk! És vajon ki gátolhat meg abban, hogy azt tegyük, ami a mi érdekeinket szolgálja? Csakis saját magunk. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes lezárás egyben lehetőség is egy új kezdetre. Mert mindennek eljön az ideje.

El kell engedni azokat a kapcsolatokat, amelyekben már nem a szeretet dominál. Tudom, hogy nagyon nehéz feladat, ám ha nem tesszük meg, mi húzzuk a rövidebbet. Belebetegszünk majd, és nem lesz gyógyír a bajunkra, nem lesz doktor, aki ki tudna bennünket gyógyítani a betegségeinkből, amíg a méltatlan helyzetekből ki nem lépünk.

Ne féljünk!

Az univerzum ebben az évben is hatalmas energiát biztosít számunkra, amelynek a segítségével megerősödhetünk, bátrak, elszántabbak lehetünk. Kezünkbe vehetjük végre életünk irányítását. Nagyobb lesz az akaraterőnk, bátrabban ki fogjuk tudni mondani, mi bánt bennünket, kevésbé fogjuk eltűrni az igazságtalanságot. Nagyobb lesz az önmagunkba vetett hitünk. Ugyanakkor az energia, ha nem megfelelően használjuk fel, árthat is nekünk. Agresszívak leszünk, sokkal több konfliktusba keveredhetünk. Elragadhat minket a szenvedély heve, és ezért megmakacsoljuk magunkat. Épp ezért fontos, hogy az energiánkat lezárásra használjuk fel – s ne csapongjunk tévutakon! Ha ez sikerül, egy lépcsőfokkal feljebb folytathatjuk, nagyot léphetünk előre, lelkileg is megerősödhetünk.

Mivel az év energiái segítik a lezárásokat, mindenféle ügyes-bajos dolgainknak is hamarabb a végére járhatunk. Például elhúzódó peres ügyeinkre ebben az évben végre megérkezik a megoldás. Akinek munkahelyi problémái vannak, azoknak megszűnhet a munkaviszonya, de lesz helyette másik, jobb, méltóbb. Ha költözést fontolgatunk, ezek az új energiák megadják majd hozzá az erőt.

hirlevel_web_banner_2_112.jpg

Most pedig jöjjön néhány tanács:

  • Ne adjunk helyet a félelemnek, a haragnak, a dühnek, a sértődöttségnek!
  • Legyünk megfontoltak. Mindenképpen jó lenne számot vetni életünkkel, visszamenni az időben, végiggondolni, mit jelentett érzelmileg egy-egy zavaros helyzet, milyen tanítást hordozott magában, megtanultuk-e a leckét. Tehát keressük meg, mi az a pozitívum, amit magunkkal vihetünk a régi, lezárt kapcsolatokból.
  • Ha ezzel készen vagyunk, akkor következik a bocsánatkérés és a megbocsátás. Utána feltétlenül kérjünk a másik félre áldást, hogy neki is jó legyen az élete.
  • Utána jön a szeretettel teli elengedés, amikor már tisztában vagyunk azzal, hogy nem azért kell lezárni egy kapcsolatot vagy ügyet, mert meg vagyunk sértve, hanem azért, mert már nem szolgálja a fejlődésünket.
  • Ha ezzel is készen vagyunk, akkor jöhet a tényleges lezárás. (Ez, persze, nem azt jelenti, hogy haragosunkkal vagy rossz emberünkkel többé szóba se álljunk! Általában csak a szélre kerül az életünkben, nem lesz benne a fősodorban.)

Utána jöhet egy kis szusszanás, amit a tervezés fázisa követ majd – egy magasabb szintű életért. Fontos a határozottság, nem kell engedni, hogy más irányítsa az életünket. Mi magunk kormányozzuk a hajónkat, hisz ki tudná jobban nálunk, merre kell menni, mit kell tenni? Sok lesz körülöttünk az üres fecsegés, de nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Ám találunk majd támogatókra is, igaz barátokra, akik pontosan tudni fogják, mit miért teszünk.

Dráfi Anikó
Kapcsolódó írásunk