Öreg a fiataltól?
Első pillanatban úgy tűnik, inkább a húszévesek tanulhatnának a bölcsebb idősebbektől. Ugyanakkor a húszévesek sok olyan trükköt tudnak, amelyekkel lepipálják az idősebbeket. Milyen egy mai húszéves lány? Először is BLOGOT vezet, ahol leírja az élete eseményeit, SOKSZOR A NAGY SEMMIT PERSZE – utána közhírré teszi, hogy lássa, mennyi lájkolója, tisztelője, imádója van. Következik utazásainak felsorolása, meg hogy hány hírességet ismer személyesen. Mobiljával – csak úgy mellékesen – lefényképezi a tányérját, rajta az ebéddel, és elküldi a barátnőjének snapchatben – ami, ugye, pár másodperc után magától törlődik. „Erotikus üzenetek küldésére ez a legjobb”, jelenti ki. Meg van győződve róla, hogy NEKI ÁLL A VILÁG. És a világ ezt vissza is igazolja neki…
A mai világ a huszonévesekre fókuszál – az előre gyártott álmokkal, és persze az internettel, a szociális hálókkal. Az idősebb generációk jó esetben elnézően tekintenek a gátlástalan, vad, önbizalommal teli huszonévesekre. ELKÉPESZTIK őket a felgyűrt pólóban fényképezett lapos hasak, kirakott mellek, vérvörös ajkak, feketére lakkozott zselés körmök, a belőtt frizurák, az s.k. sütött torták és magvakkal-gyümölcsökkel megrakott zabpelyhes reggelik. Sokan rájöttek már, hogy több olyan dolog van, amit jó lenne megtanulni tőlük. 

Az étel legyen szép és finom
A főzés – Jamie Oliver óta – szexis. Az idősek háztartása megelégedett a liszttel, a sárgarépával, a hagymával. A mai „huszasok” zabpehelyből készítik fantasztikus reggelijüket – ja és a zöldségből és gyümölcsből kevert smoothie sem hiányozhat a pohár szélére illesztett banán- és uborkakarikákkal. Ja, és a szendvics sem képzelhető el teljes kiőrlésű kenyér és avokádó nélkül, a salátába pedig legalább háromféle zöld, továbbá zellerszár és quinoa dukál. IGENIS, NEM KELL Nigella Lawsonnak lenni, hogy ételcsodákat rittyentsünk. A sonkás-sajtos kiflire elég pár szál rukkolát szórni, és kész az „ultraszendvics”.  

Fontos a self promo
A mai huszonéveseknek nem kell magyarázni sem a self promotion szó jelentését (önreklámozás), sem azt, amit a szó takar. Szonya újságíró. Facebookos profilképeit sűrűn váltogatja, az egyiken interjút készít valamelyik hírességgel, a másikon a számítógépénél ül és ír… Cikkeiből hosszú részleteket közöl a Facebookon. Napobta többször ad magáról életjelet az Instagramon. A mai negyvenesek mindig ódzkodtak az önreklámozástól, mert kivagyiságnak tartották. Most meg csodálják azokat, akik meg merik tenni! Ugyanis tudják: olyan korban élünk, amikor az emberek egyre többet szeretnének tudni – és tudnak is – a másik emberről.
Felismerte ezt Tímea is, aki íméljeihez rendszeresen csatolja facebookos profiljait, néha tízet is. Hadd lássa mindenki, ki ő, mi ő. Hiszen: olykor-olykor nem árt, ha az ember lánya eldicsekszik azzal, amit tud. Ma már ez némely cégnél kifejezetten professzionális hozzáállásnak minősül. 

torna01.jpg

Munka nélkül nincs eredmény
A mai negyvenesek huszonöt évesen tornáztak. Hetente … egyszer. Vagy havonta – kétszer. Aztán jöttek a terhességek, a plusz húsz kilók, a kialvatlanság, a rövid séták csigatempóban (nem mint régen, gyalogkakkuk-tempóban)... Pedig anno éppen a rohanás és a bicikli tartotta karban őket. A mai húszévesek azért tornáznak, hogy lefogyjanak – és azért is, hogy legyen állóképességük. Taylor Swift, az énekesnő naponta jár edzőterembe, holott olyan törékeny, mint egy balerina. De kell a kondi a színpadra. A huszonévesek azért edzenek a gépeken, hogy csücsörítős, „izomkidomborítós” szelfiket tehessenek fel magukról a Facebookra. És azért is, hogy erősek, egészségesek és elégedettek legyenek. A sport ugyanis energetizál. 

web-bannerek-hirlevel-02_1.jpg

A divat egy nagy szórakozás
A szaporodó évtizedek egyik legnagyobb hátránya, hogy az ember egyre közömbösebb, mármint ami a DIVATOT illeti. A felnőttség jelének tekintjük, ha nem figyeljük a divattrendeket, mert végre megtaláltuk saját, „időtlen” stílusunkat. Ami azt jelenti, hogy farmert és pulóvert hordunk, és télen három hónapig ugyanazt a tolldzsekit. Nem játszunk, nem PRÓBÁLGATUNK, pedig csak így fejlődhetünk, fedezthetünk fel új utakat (új, „jé, nem is tudtam, hogy illik!” ruhadarabokat)! Bezzeg a huszonévesek mindig tudják, hogy éppen mi a trendi, a ceruzanadrág-e vagy a rövid top színes melltartóval. 

Kifizetődő törtetés
A mai negyvenévesek abban a hitben élnek, hogy sorban, mint a kislibák, haladnak majd előre a ranglétrán. Azaz néhány év gyakorlat, S MINDIG egy lépés feljebb. Linda azzal sokkolta harmincas kolléganőit, hogy stylist létére egy huszárvágással egyenesen a menedzseri székbe repült, pedig még a huszonkilencet sem töltötte be. „Egyszerű – pofátlan voltam.” Valójában nem volt szemtelen, csak össze tudta szedni a bátorságát, hogy fölvegye a telefont, és jelentkezzen a meghirdetett pályázatra. Aztán felkészült a beszélgetésre, gyilkos tempóban felfrissítette angoltudását, és a felvételi megbeszélésen úgy lépett fel, hogy mindenkit meggyőzött: ő a legalkalmasabb. Linda lehet a példa, hogy az arcátlanság egy jó adag bátorsággal karöltve garantáltan meghozza az eredményt. Teljesen mindegy, hogy csak megjátsszuk a magabiztost. MERT ILYEN EZ A SZÉP ÚJ VILÁG, AMELYET A HUSZONÉVESEK URALNAK. Bátor és csak előre néz. S nem gondolkozik azon, mi lesz tovább. MINDENESETRE: tanuljunk tőlük, s közben tanítsuk őket, mert övék a jövő.

Varga Klára

web-bannerek-hirlevel-01.jpg