Nem baj, ha szeretjük a márkákat – finomodik az ízlésünk, ha csak egy-két „márkából” öltözködünk. Lassan ugyanis megtanuljuk, milyen vonalú ruha és színkombináció áll jól nekünk, s később bátrabban portyázgathatunk más üzletekben is.
Coco Chanel korszerű, a hétköznapokban hordható ruhákat tervezett, hiszen szerinte az elegancia alapja az, ha valakit nem korlátoznak a ruhái a mozgásban. Hát nem egyszerű?
Nevéhez kötődik a Chanel-kosztüm, amely tweed-szövetből készült, és elmaradhatatlan díszítői az aranyszínű gombok. Ez a kiskosztüm bámulatos egyszerűségének köszönheti sikerét: doboz formájú, gallér nélküli kabátkájához egy egyenes vonalú szoknya társul. Na és még a kis fekete, a ‚Little Black Dress’, amely kezdetben hagyományosnál némileg rövidebb, egyenes szabású ruha volt. (A „kis fekete” mai népszerűségét Hubert de Givenchynek köszönheti, aki az Álom luxuskivitelben című filmhez Audrey Hepburnnek egy letisztult vonalvezetésű kis feketét tervezett.)
A 20. század divatvilágának másik meghatározó alakja Christian Dior. Dior irányzata szemben állt a Coco Chanel által megteremtett egyszerű divattal, hiszen visszatért a nőies vonalakhoz. A háború ínséges viszonyai után, mikor nem volt pénz anyagra, nagy anyagbőséggel tervezett szoknyái felhördülést keltettek. Így vonultak be a divat világába a derékban szűkített ruhák és a harang alakú szoknyák – a NEW LOOK.
Ma már a divatházakat két csoportba sorolhatjuk. Az utca emberének divatjára, a street fashionre szinte egyáltalán nem gyakorolnak hatást a híres haute couture (legmagasabb szabóművészetet jelent) tervezők, akik művészi kreációkkal lepik meg a divat szerelmeseit.
Ma már csak kevés divatház készít haute couture kollekciót, mert nincs rá pénz. A Párizsban működő Haute Couture Szövetségnek szigorúak az elvárásai. A tagság feltétele, hogy a tervező ruháinak legalább 90%-át nagyon egyedi anyagokból, kézzel kell, hogy készíttesse, varrja. Egy Chanel ruha ára 20-50 000 € közt mozog – és a gazdag családokban öröklődik.
De azért ne szomorodjunk el, hiszen itt vannak a prêt-à-porter („kész viselet”) darabok, melyek ára már jóval szelídebb. A prêt-à-porter a szépet elérhetővé teszi a középrétegek számára! Ezeket a modelleket szintén a neves divatházak tervezői (Chanel, Armani, Dolce & Gabana, Versace, Valentino és a többi) álmodják meg. A nagyobb divatházak évente kétszer, a főszezonok alatti divathéten mutatják be prêt-à-porter kollekcióikat.
Ezeket a – „fogyasztható” divatot képviselő – kollekciókat aztán az olcsó üzletláncok lekoppintják, és konfekcióméretben, tömeggyártással is előállítják (H&M, a Mangó, a Zara). És ezeknek az elérhető áron kapható modelleknek előnyeik is vannak. Nagyon is kényelmesek, hordhatóak, és meg tudjuk őket fizetni!
A divatot, persze, jó követni, hiszen ki szeretne maradi lenni, és úgy kinézni, mint egy kiállítási tárgy a divattörténeti múzeumban. Csak itt is érvényes, mint általában az életben mindenütt: a kevesebb néha több.
Vagyis vegyünk egy-két aktuális, trendi darabot, és azt igyekezzünk a már meglévő ruhadarabjainkkal kombinálni. Ráadásul, ha nem csábulunk el, és nem egy trendi hupiszínű cuccot választunk, akkor jó eséllyel hordhatjuk még jövőre is. Bármit veszünk is, ne hagyjuk, hogy a vásárlás eufóriája megfosszon minket a józan ítélőképességünktől, és alaposan nézzük meg magunkat a próbafülke tükrében.
Sajnos, a szakemberek és a saját tapasztalatom is azt mondatja, hogy bizony hajlamosak vagyunk elvetni a sulykot. Mert bizony, mi, átlagnők nem rendelkezünk 90-60-90-es méretekkel, és nem biztos, hogy ami jól áll egy nádszálvékony modellen, jól áll egy kicsit teltebb harmincason. Tehát: hangsúlyozzuk azt, ami szép, és az előnytelen részeinket inkább rejtsük el. A másik gyakori hiba, hogy sokan úgy gondolják, ha ők lélekben fiatalnak érzik magukat, akkor öltözködhetnek úgy. Igen, fiatalosan lehet, de amikor valaki ötvenévesen úgy néz ki, mint egy Barbie baba: az már inkább ciki, mint trendi. Bár úgy veszem észre, az érettebb nők körében már körvonalazódik egy újabb trend, miszerint nem másoknak kell megfelelnünk, hanem saját magunknak.
És nincs annál fontosabb, mint hogy valaki úgy legyen elégedett a külsejével, hogy közben reálisan lássa önmagát. És fogadja is el! Hibáival, tökéletlenségeivel együtt. Mert az igazi, hús-vér nő soha nem lehet tökéletes. És higgyék el, a férfiak gyakran pont az apró kis hibáinkat látják szexisnek, vonzónak.
Kisvárosainkban nemegyszer láthatunk fiatal lányokat, akik rosszul érzik magukat a bőrükben, ha nincs rajtuk legalább egy rikító Dolce & Gabbana cucc (az ázsiaik mesterien hamisítják!). A plázacicák elmaradhatatlan kiegészítője még a hosszú műköröm, óriási fülbevaló és az olyan tűsarkú cipő, amelyben járni nem lehet, inkább csak csámpázni.
Ők azok, akik húszéves korukra rendszerint már átesnek az első kebelműtéten, télen-nyáron barnára szoláriumozzák magukat – és mínusz tíz foknál is tenyérnyi ruhadarabokat viselnek.
Mit mondanak ők, a divatos nők?
Aki szívesen játszogat: Sárai Evelyn, a 24 óra újságírója. Evelynt Komáromból csábította a szakma Magyarországra, így jól ismeri a hazai divatot is.
– Nem vagyok az a nő, aki rendszeresen bújja a divatmagazinokat. Nem követem ész nélkül a divatot, próbálok a saját alakomhoz öltözni. Bár többen mondták már, hogy olyan vagyok, mint egy kaméleon, mindig más arcomat mutatom. tény, hogy szeretek játszani a stílusokkal, színekkel. van, amikor sportosan öltözködöm, és van, amikor végletekig nőies tudok lenni: igazi femme fatale. Ha olyan napom van, hogy egész nap rohangászni fogok, akkor nyugodt szívvel tinilányosra veszem a figurát. Persze, ezt csak úgy tudom megtenni, hogy a ruhatáramban szinte minden megtalálható. amit viszont soha nem vennék fel, az a gumicsizma. Tudom, hogy nagy divat, trendi, de nem!
Sáray Evelyn
– Igazából azokat a ruhadarabokat szeretem, amelyek kényelmesek, ezért is a farmer alapdarab nálam. Egyébként érdekes, hogy mennyire kihat az öltözködésre a frizura. Vannak ruhadarabok, melyeket abban az időszakban, amikor hosszú, fekete hajam volt, észre sem vettem volna egy üzletben, ma meg ösztönösen feléjük nyúlok.
Valószínű, ahogy külsőleg változik az ember, úgy változik a személyisége is, még ha nem is tudatosítja. A gyöngém a divatékszer, szinte mániás vagyok. Főleg a gyűrűket imádom. Mert így, ezekkel együtt vagyok én.
Aki hűséges kedvenc márkáihoz: Pálinkás Andrea, a PrintingHouse Slovenská Grafia magyarországi képviseletének igazgatója.
Andrea Pozsonyban él, de sokat jár Pestre is.
– Szerintem a test a lélek temploma. Tisztántartásával és feldíszítésével legalább annyit kell foglalkozni, mint a lelkünkkel. A külső a belső világunk kivetülése. Munkám során főleg olyan helyeken fordulok meg, ahol fontos a konzervatív megjelenés és a dress code betartása. Magánemberként viszont nagyon szeretem a nőies, kényelmes ruhákat. Eddigi tapasztalataim alapján márkahű lettem. Imádom a Tommy Hilfiger, az Armani, a Mexx, a Louis vuitton márkákat. amellett, hogy divatosak, tartós minőséget kínálnak, és minden márka egyfajta meghatározott stílust képvisel – ezért is olyanok, mint a mankók. Az egyik nőnek ez a márka áll jól, a másiknak amaz. Szezononként 1-2 divatos holmit veszek, de kizárólag olyanokat, amelyek illenek hozzám.
Pálinkás Andrea
– A napi divatot inkább csak a kiegészítőkkel követem. Ezekért egyenesen rajongok. Rengeteg van belőlük. Sálak, kendők, sapkák, kalapok, napszemüvegek, cipők és karórák. Napszemüvegben nálam Ray Ban a csúcs! Főleg Pesten vásárolok, ott a kedvenc boltjaimban törzsvásárlói kártyám van, és jelentős kedvezménnyel kapom meg a legújabb darabokat. A legfontosabb számomra az, hogy önmagam legyek. Vallom, hogy nincs szép vagy csúnya nő, csak olyan, akinek sikerül vagy nem sikerül kellő összhangba hoznia az arcát, az alakját, a mozgását – és az öltözékét. Valószínűleg életem végéig tanulom majd a divatot!
– Igyekszem szem előtt tartani kedvenc divatkreátorom, Armani szavait: az elegancia nem azt jelenti, hogy észrevesznek, hanem azt, hogy emlékeznek rád. Divatos holmikat bárki vehet magának, stílust azonban nem. A stílus az egyetlen olyan igazi luxus, amit bárki megengedhet magának, függetlenül attól, hogy mennyi pénze van. Ez olyan dolog, ami velünk született, de tanulható, feltéve, ha megvan hozzá az emberben a kellő intelligencia.
