Zöldséget, gyümölcsöt veszel, s eszel, mégis éhezel! Dr. Tkacsik Mártát kérdezzük a minőségi éhezésről.

Márta az elsők közt kongatta meg a vészharangot: hogy saját egészségét is megőrizze, táplálkozáskutatással kezdett foglalkozni. Mint mondja, azt hinnénk, hogy a jólétben élő nyugati társadalmakban mára ismeretlen az éhezés fogalma. Hisz a boltok polcain színesebbnél színesebb élelmiszerek csábítanak minket – sőt, az sem akadály, ha epret kívánunk télen! Belül talán érezzük, hogy ez nem természetes, mégis elhessegetjük a gondolatot. Nem akarjuk észrevenni, hogy egy illúzió rabjai vagyunk! Kalóriák szintjén ugyan el vagyunk látva, de szervezetünk valójában nélkülöz. Mi az a minőségi éhezés, és mit tehetünk ellene? – ezt a kérdést járjuk körbe Mártával.

minosegi-ehezesrol-kezdo.jpg

Érdemes abból kiindulni, hogy tízszer annyi mikroba él bennünk és a bőrünkön, mint amennyi saját sejtünk van. Engem is csak azért hívhatnak Mártinak, mert a sejtjeim nagyobbak, mint ezek a mikroorganizmusok! A mikrobák szimbiózisban élnek velünk. Mi is kellünk nekik, és ők is kellenek nekünk, hiszen a mikrobiomunkba és a bélflóránkba juttatott tápanyagokat ők készítik elő és dolgozzák fel. Mondhatni főznek nekünk! Mindegyik kis mikrobának (sok ezer fajta van belőlük) más az étvágya.

Hogy mi történik akkor, ha nem tápláljuk őket megfelelően? A jó mikrobák eltűnnek, a mikrobiomunk, bélflóránk pedig tönkremegy. Például: ma hétszer kevesebb hüvelyest fogyasztunk, mint 50 évvel ezelőtt. Kerüljük őket, mert felfújnak minket. Pedig a hüvelyesek nagyon jó fehérjéket és isteni rostokat tartalmaznak: ha rendben lenne a mikrobiomunk, a mikrobáink imádnák őket.

Csakhogy ezek a mikrobák már éhen haltak, mert nem adtunk nekik hüvelyeseket vagy más hasznos tápanyagot... Jó hír viszont, hogy a mikrobiomunkat megfelelő táplálkozással visszaállíthatjuk.

Hogy hogyan? Változatos táplálékkal

Az alap a változatos táplálkozás. Próbáljuk kiszélesíteni a palettát! Viszont fontos, hogy csak fokozatosan szoktassuk hozzá a szervezetünket azokhoz a tápanyagokhoz, melyektől már elszokott! A hüvelyeseknél például kezdhetünk pár kanál hummusszal, vagyis csicseriborsókrémmel – majd lassan növelhetjük a mennyiséget. Onnantól, hogy a szervezetünk hozzászokott, zseniális módon újra megjelennek a jó mikrobák. És azontúl nem fogunk puffadni.

A pre- és probiotikumokról sem szabad megfeledkezni, ezekhez például fermentumok formájában juthatunk hozzá! Nem a gyors, vegyszerekkel történő erjesztésre gondolok, hanem a lassú, tejsavas fermentálásra. Ehhez nem kell más, csak víz, jódmentes só, levegő és a két kezünk! A zöldséget beletesszük egy tiszta üvegbe, és 2%-os sóoldatot készítünk (ami 1 liter vízhez 20 gramm sót jelent). Ezt felforraljuk, majd lehűtjük, végül leöntjük vele a zöldséget. Az üveget lezárjuk, 25-26 fokon állni hagyjuk: és láss csodát! Öt-hat nap alatt beindul a tejsavas erjedés. A kezünkről és a levegőből ugyanis belekerültek azok a mikrobák, amelyek végezni tudják a dolgukat.

marta-patikakert-3.jpg
Dr. Tkacsik Márta

A menet

Itt is érvényes, hogy érdemes kis adagokkal kezdeni. Először együnk a fermentumból egy kiskanállal, majd kettővel... Amúgy a fermentált savanyúkáposzta nagyszerű pro-és prebiotikum is egyszerre, tehát rendbe rakja a bélflóránkat. (Az pedig ma már köztudott, hogy a bélflóra az immunrendszerünk része.) Kérdezhetnénk: Mennyi időbe telik, míg a mikrobiomunk helyrejön? Szerencsére a sejtjeink nagyon gyorsan újulnak meg, és a bélflórát is gyorsan vissza lehet építeni.

Nem azt mondom, hogy a mikrobiom hetek, hónapok alatt rendbe hozható, de ha valamit negyven éven át rosszul csináltunk, két-három év nem lehet sok idő. Én kezdésnek azt szoktam javasolni: próbáljuk ki, hogy minden nap mást eszünk. Másféle gyümölcsöt, másféle fehérjét, másféle zsírt, másféle rostokat. Ha elkezdünk így nézni a táplálkozásunkra, egy új világot fogunk felfedezni. Megtapasztaljuk például, hogy mennyire érdekes a piac!

Fel fogjuk fedezni az idényzöldségeket és -gyümölcsöket (hisz ezek lesznek a legolcsóbbak és a legszebbek). A téli hidropón paradicsomot pedig elfelejtjük, hiszen csak paradicsomnak látszik, nem valódi élelem. Keressük az igazi élelmet!

Hol vásároljunk?

Keresni kell a kisgazdákat, kishenteseket! Ki kell menni vidékre vagy épp a jobb piacokra, és ismerkedni, barátkozni kell. Az eladó szemébe kell nézni, feltenni pár kérdést, s a válaszokból rögtön tudjuk majd, hogy a saját termékét árulja-e.

És – mindenekelőtt – a biót és a teljes értékű élelmeket kell keresni! A bió, vagyis a minősített ökológiai gazdálkodás a minimum, mert az nem használ káros vegyszereket. De valójában a regeneratív mezőgazdaság a megoldás, ahol a természetes körforgás miatt a talaj élő marad: és így az ott termelt élelem ténylegesen tápanyagdús. Így nem kell huszonöt sárgarépát megennünk ahhoz, hogy ugyanannyi fitonutrienshez jussunk, mint 30-40 évvel ezelőtt.

mitol-megyunk-tonkre-kezdo.jpg
Márta a Patikakertben

A gyomirtók és vegyszerek, valamint a hiányos táplálkozás borzasztóan rossz hatással vannak a szervezetünkre. Oxidatív stressz alatt tartanak minket, ami a szervezetben rejtett gyulladásokhoz vezethet.

A kutatók szerint minden civilizációs betegség alapja a rejtett gyulladás! A legnagyobb veszély, hogy sem a vérvétel, sem a vérplazmavizsgálat során nem tudják kimutatni. A sok-sok apró gyulladás azonban egy idő után elfárasztja a szervezetet. A nőknél leggyakrabban hormonális zavarok, a férfiaknál pedig szív- és érrendszeri problémák jelentkeznek.

elofizetes_uj_no.png

Zöldek nélküli tyúktojás?

Hogy állítható össze egy minőségi étrend? Mindenképp fontos, hogy legyen az étkezésünkben elég fehérje, hiszen ebből épül fel az izomrendszerünk. Hogy csak növényi vagy állati eredetű fehérjét fogyasszunk-e? Erről lehet hitvitázni. Itt két dolgot jó szem előtt tartani. Az ember a növényi fehérjének csupán a hatodát tudja hasznosítani... (Bár az igaz, hogy kiegyensúlyozott étrenddel állati fehérje nélkül is lehet boldogulni.) Ha egyetlen olyan állati fehérjét kellene mondanom, amit nem érdemes kihagyni, akkor a tojást említeném meg. (Persze fontos, hogy házi, „kapirgálós” tyúk tojását szerezzük be, mert a zöldek nélkül a tyúktojás sem tartalmaz valós és sokrétű tápanyagot!)

A tejtermékekről, ha szeretnénk, nyugodtan lemondhatunk, hisz manapság nagyon nehéz jófajta tejhez jutni. Ha tehetjük, fermentált tejtermékeket – például természetesen érlelt sajtokat – fogyasszunk. Az én álláspontom szerint jó, ha valamennyi húst is eszünk, de nem kell mindennap. Elég heti kétszer-háromszor, vagy akár csak egyszer, ha az a hús tápanyagdús és tiszta. S ami nagyon fontos: mindig legyen a tányérunkon elegendő rost, alacsony cukortartalmú gyümölcs és zöldség. Ezek hosszú láncú szénhidrátok: nem összetévesztendők a cukrokkal (a rövid láncú szénhidrátokkal).

A gyümölcsleveket és műízesített joghurtokat mindenképp kerüljük! Sokkal jobbat teszünk a szervezetünknek, ha veszünk egy finom házi lekvárt, s azt keverjük hozzá a sűrű fehér joghurthoz.

A hajmeresztő ,,éheztetős" diéták

Testünk sanyargatását mindenképp felejtsük el, hiszen az éhezés a teljes metabolizmust lelassítja. A szervezetünk hozzászokik a kevéshez, s amint kicsit is visszatérünk az eredeti szokásainkhoz: hízni fogunk. Egyébként is azt gondolom, hogy a diétázás kérdésében fordítva ülünk a lovon. Ha valaki orvoshoz fordul, általában azt hallja: „Fogyjon le, s majd megoldódik a problémája!”. Pedig a hormonrendszerünket és a mikrobiomunkat kellene rendbe tenni ahhoz, hogy fogyni tudjunk. Enni viszont mindenképp kell! Máskülönben mi táplálná a mikrobiomunkat – és minket?

marta-patikakert_0.jpg
A Patikakert (© patikakert.hu)

A „púpozott tányér" szindróma

Igen. Szeretünk enni. Én is szeretek, sőt vallom, hogy az életet élvezni kell. Csakhogy az utóbbi időben átestünk a ló másik oldalára, mert az étkezés kizárólagos élménnyé vált. Nem érezzük a felelősséget, amit a saját testünk iránt éreznünk kellene. Hiszen akárki akármit mond: mégiscsak abból vagyunk, amit megeszünk! Igenis lehet tudatosan étkezni. Nézzük meg az olaszokat. Vajon miért nem híznak a tésztától? Azért, mert előételként mindig egy kis antipastival kezdenek, ami általában rost (főleg zöldség) – s már nincs is kedvük egy púpozott tányér tésztát megenni. Ráadásul durumtésztát esznek, amelyet al dente, azaz fogkeményre főznek, és ez lassabban halad át az emésztőrendszerükön.

Kérdezhetnénk: rosszat teszünk a szervezetünkkel, ha a tápanyagot finomítjuk, pürésítjük? Egy szó, mint száz, ellustítjuk vele az emésztőrendszerünket. A kisbabák ételét azért pürésítjük, mert nincs foguk, és még renyhe a bélműködésük. Mi viszont nem vagyunk csecsemők! Ha finomított állapotban visszük be az ételt, mindent és azonnal felhasznál a szervezetünk. Pedig az emésztőrendszerünknek dolgoznia kell azzal, amit beviszünk – főleg, ha túl sokat viszünk be! Tehát mindenképp azt javasolnám, hogy törekedjünk harmóniára a tányéron. Nincs baj a krumplipürével, ha mondjuk kacsacombbal és jó nagy adag lilakáposzta-körettel esszük. A káposztában ugyanis annyi a rost, a kacsacombban pedig annyi a zsiradék, hogy együtt fogyasztva a krumplipüré gyors cukrai sem válnak azonnal zsírrá...

mitol-megyunk-tonkre-humusz.jpg
Fontos, hogy csak fokozatosan szoktassuk hozzá a szervezetünket azokhoz a tápanyagokhoz, melyektől már elszokott! A hüvelyeseknél például kezdhetünk pár kanál hummusszal, vagyis csicseriborsókrémmel – majd lassan növelhetjük a mennyiséget.

A kenyér dilemmája...

Mi a helyzet a kenyérrel? Együk vagy ne együk...? Nincs baj a kenyérrel! Néhány évvel ezelőtt elindult a „gluténőrület”, ami azóta komoly iparággá nőtte ki magát. Pedig valójában kevés az olyan ember, aki tényleg érzékeny a gluténre! A probléma nem a kenyérrel, hanem a nem megfelelő konyhatechnológiákkal van. Régen is volt a búzában fehérje, csak az emberek kovászolt kenyeret ettek – ami nem más, mint a glutén fermentációja. A fehérje egy hosszú fermentáció után teljesen más állapotban kerül a hasunkba. Ha kovászolt kenyeret fogyasztunk, máris kevesebbünknek fáj a hasa...

Cukkinis tészta cukkini nélkül

Sokan kérdezik: Vajon én mennyire tudtam a gyerekeim tányérját megreformálni? Mit ne mondjak, néha lázadtak. Egyszer a lányom felállt a vasárnapi ebédnél, és azt mondta: ő nem hajlandó megenni ezt a „mezőt” a tányéron. Mert míg más családoknál rántott húst és krumplit ettek, nálunk fűszeres sütőtökkrémleves járta grillezett zöldségekkel és mozzarellával. A jó példa viszont hat. Ha nem is azonnal, de hosszú távon győz.

Rám is nagy hatással volt, amit az anyukámtól tanultam: ő már annak idején is nagyon okosan válogatta össze a menüt. S most már a lányaim is hasonlóan főznek. Már ők futják ugyanezeket a köröket a gyerekeikkel! A múltkor például Zsombi unokám odajött hozzám, és azt mondta: „Nagyi, csinálj nekem olyan finom cukkinis tésztát, csak a cukkinit ne tedd bele!”

A jövő?

Mennyire látom vészjóslónak a jövőképet? Egyáltalán miben bízhatunk? Jók a kérdések. Bosszant, hogy az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerültek a műélelmiszerek. Azt mondják, azért van rájuk szükség, mert a bolygó lakosságát már nem lehet másképp ellátni.

Igen, csakhogy ezzel két nagy probléma van. Az egyik, hogy azt a több tízezer mikrotápanyagot, melyre a testünknek szüksége van, nem fogják tudni beletenni a műélelmiszerekbe. Az ember nem tudja lemásolni azt a komplexitást, amit a természet megalkotott! Biztos vagyok benne, hogy a műélelmiszerekkel éppen a következő civilizációs betegségeknek ágyaznak meg. 

marta-patikakert-2.jpg
(© patikakert.hu)

A másik óriási probléma, hogy ezentúl a gyáraktól fogunk függeni. Fodor Ákosnak van egy haikuja, mely így szól: „Szabadság az, ha megválaszthatom: kitől és mitől függjek.” Nem önmagában a függéssel van a gond, hiszen eddig is függtünk a talajtól, a növényektől, a tápanyagoktól, s tőlünk is sok minden függ. A helyes út viszont biztosan nem a műélelmiszerek irányába vezet. Én azt gondolom, ha az ember jól használja a természetet, mindig lesz benne helye. Méghozzá jó helye!

Tudom, nem szeretünk hátranézni, most viszont kicsit vissza kellene tekinteni. Visszamenni ahhoz a kereszteződéshez, ahol a rossz utat választottuk, s megnézni, mit csináltunk rosszul. Hisz nem volt az olyan régen: 50-70 éve. Ekkor romlott el ugyanis a mezőgazdaságban minden. Ennyi év viszont évezredek viszonylatában semmi! Szóval, ha kicsit húznánk, javítanánk, csavarnánk azon, amit elrontottunk, akkor lenne esélyünk: volna jövőnk. Legalábbis én így gondolom.

Olláry Ildikó
Cookies