Okos szakemberek annyi mindent ajánlottak már reggelire: reggelizzünk müzlit, fekete kenyeret, gyümölcsöt sohasem, mert felfúj; igyunk tejet, a tejet inkább mellőzzük, és így tovább. Mi az igazság?
Pár évtizeddel ezelőtt, a hiánygazdálkodás időszakában még teljesen természetes volt, hogy az emberek a piacon, a kistermelőktől szerezték be a hús, tojás, zöldség, gyümölcs jó részét. Mert, ugye, a hazai zamatát semmi mással nem lehet pótolni.
Ezt még az ókorban mondta Hippokratész görög orvos, de szavai ma is ugyanúgy érvényesek. Legyen az ételünk az orvosságunk, s az orvosságunk az ételünk.
A kérdés helytálló, hiszen a XXI. században már rég nem mi válogatjuk meg, mit eszünk, hanem készségesen, mint fészekben a madárfiókák, tátott szájjal várjuk, hogy a hipermarketek jóllakassanak bennünket.
Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a paleolit táplálkozás, vagyis mikor kizárólag húst, halat, tojást, zöldséget és gyümölcsöt, esetleg kemény sajtokat eszünk. Miben rejlik a vonzereje?
Sokunk egy jó kis diétában gondolkodik. Pedig a jó diéta nem is olyan kicsi. Gyökerestül más hozzáállást kíván tőlünk, azt, hogy ezentúl másként kezeljük mindennapi ételünket. (Életünket.)
Nem az a probléma, hogy megeszünk egy szelet cukros süteményt. És nem is az, hogy megeszünk egy szelet édesítőszeres süteményt. A probléma az, hogy nem egy, hanem három szelet süteményt eszünk meg!
Ma a cukor a legnagyobb mumus. Fehér méreg, a század legfőbb gyilkosa. A cukor elhízást, civilizációs betegségeket okoz, sőt, a gyerekek hiperaktivitása is a cukor számlájára írható. Mi igaz mindebből?