Angliában anno Muffin Manek járták az utcát, kezükben és fejükön egyensúlyozva a délutáni teához és a vacsorához illő desszerteket...
Egy verőfényes vasárnap délelőtt, mikor az idő még meleg volt, de már érezni lehetett az ősz leheletét, egy kis édességre támadt kedvem. Ezt a sóvárgást ezúttal azonban nem tudtam letudni pár kocka csokoládéval. Csupán egy gond volt: nem tudok süteményt sütni. Nem gondoltam volna, hogy egy régi recept és pár muffinforma megmenti a napomat.
A süteménysütés élményét nem tudtam maradéktalanul élvezni, ez kimaradt a konyhaművészeti repertoáromból. Bármilyen sültet, ragut, tésztát képes vagyok elkészíteni, csak úgy érzésre főzni (ó, hogy régen mennyire nem értettem ezt a kifejezést!), de soha nem olyan lett a sütim, amilyennek lennie kellett volna. Okoltam a sütőt, a hozzávalókat, vagy éppen arra fogtam, hogy nálunk otthon ritkán illatozott frissen sült desszert az asztalon, mert nem voltunk édesszájú família. Ünnepekkor nagymamám mindig elkészítette a hagyományos süteményeket – bejglit, linzert, krémeseket –, de csak ennyi. Egy kezemen meg tudom számolni, anyukám hányszor sütött süteményt – a kevert cseresznyés pitére emlékszem a nyári cseresznyeszezonból, vagy végső tűzoltásként a jól bevált palacsintára.
Ám most eszembe jutott a mentőötlet: a muffin! Muffint készíteni roppant egyszerű... Ezzel még én is kísérleteztem, ebből az időből maradt rám egy muffintepsi. Életem első szerelmét is félig odakozmált csokoládés muffinnal próbáltam elkápráztatni. A muffin egyszerűsége azért is lenyűgöző, mert az ember az otthoni hozzávalókból is összedobhat egy ínycsiklandó finomságot. És percek alatt.
A receptes füzetemben akadtam rá egy csokoládés verzióra (aminek a csokiadagját megdupláztam, mert vészhelyzet volt), illetve kiötlöttem egy maradékmentő túrós-citromos változatot is.
A cselédek édessége volt!
A muffin a francia mouffet szóból származik, jelentése puha kenyér. Állítólag a 10. századi Walesből indult útjára, ahol cselédek készítették a gazdáik megmaradt süteményeiből saját maguk gyönyörűségére. A 18. században aztán úri körökben is népszerűvé vált, Muffin Manek járták az utcát, kezükben és fejükön egyensúlyozva a délutáni teához és a vacsorához illő desszerteket. A hagyományos angol muffin (english muffin) élesztőből készül, és inkább kis zsemlékre hasonlít.
A telepesek révén eljutott Amerikába is, ahol egy figyelmetlen háziasszony élesztő helyett sütőport rakott a tésztájába: s csodák csodájára a sütemény megemelkedett… A tengerentúlon a cupcake elnevezést kapta, vagy azért, mert csészékben sütötték, vagy azért, mert csészével mérték ki a hozzávalókat – ez már tényleg csak történelem. Ezeket később különböző krémekkel, habokkal, mázzal díszítették. Amit mi ma muffinként ismerünk, az ennek a két receptnek a keveréke, „édesgyermeke”.
Egyszerűtől a különlegesig
Hogy készül? Elég, ha van otthon liszt, sütőpor, tojás és cukor. Készíthetünk hagyományos kakaós-csokoládés változatot (ezzel sosem lehet mellényúlni), vagy éppen sima vaníliásat. A különleges ízek kedvelői készíthetnek körtés-gyömbéres muffint: a két plusz hozzávaló szaftossá és pikánssá teszi.
Recept: Verjünk fel habosra két tojást, majd adjunk hozzá 80 gramm cukrot, 100 ml olajat és 120 ml tejet. Forgassunk bele 180 gramm lisztet, egy teáskanál sütőport, fél teáskanál fahéjat és egy csipet sót. Keverjük hozzá az apró kockára vágott körtét – körülbelül két darabot –, majd reszeljünk bele egy kevés gyömbért – tényleg ne sokat, különben túlságosan csípős lesz! Kanalazzuk a masszát 12 darab muffinformába, majd 180 fokra előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen süssük készre 20–25 perc alatt. Tálaláskor szórhatunk a tetejére egy kevés durvára vágott diót is a még különlegesebb ízélményért. Hideg őszi napokra tökéletes, melengető desszert.
Van, aki sósan szereti
Nemcsak az édes muffinok népszerűek, hanem sós társaik is. Ezek elkészítésénél is bátran használhatunk szezonális zöldségeket, akár medvehagymát, spenótot vagy aszalt paradicsomot. A sós muffinok remek tízóraiként vagy uzsonnaként funkcionálnak, de salátákhoz is illenek.
Recept: Itt is verjünk fel két tojást, öntsünk hozzá 100 ml olajat és 150 ml tejet. Adjunk hozzá 180 gramm lisztet, egy teáskanál sütőport, egy csipet sót és egy csipet borsot is. Morzsoljunk bele 100 gramm fetasajtot és 70 gramm kimagozott, felkarikázott olívabogyót. Megbolondíthatjuk egy kevés apróra vágott petrezselyemmel, oregánóval vagy bazsalikommal is. A kész tésztát osszuk el 12 darab muffinformába, majd mehet a sütőbe 180 fokra, alsó-felső sütésre 20–25 percre, amíg tetejük aranybarnára nem pirul.
Tudatos étkezés
Elég, ha a hozzávalókat kicseréljük. Finomliszt helyett például zablisztet vagy mandulalisztet, édesítőként pedig érett banánt vagy datolyát használhatunk. És ami még izgalmasabb: zöldséggel is lehet „egészségesíteni” – erre kiváló alapanyag a cukkini. Aki azt hinné, hogy ettől zöldségíze lesz a desszertnek, az próbálja ki a következő csokoládés-cukkinis muffint:
Recept: Kezdésként reszeljünk le egy kisebb (kb. 200 gramm) cukkinit, és alaposan nyomkodjuk ki a levét – így nem lesz vizes a tésztánk. Törjünk össze két érett banánt, majd keverjünk hozzá 100 gramm görög joghurtot és két tojást. Adjunk hozzá 120 gramm zablisztet, 30 gramm cukrozatlan kakaóport és egy teáskanál sütőport, valamint fahéjat és vaníliakivonatot ízlés szerint. Ezután jöhet hozzá a kinyomkodott cukkini és 40 gramm magas kakaótartalmú étcsokoládé. Oszlassuk el 12 muffinformában, majd süssük 180 fokon 20–25 percig. A zabliszt, banán és görög joghurt miatt egy teljes értékű, egészséges desszertet kapunk, melynek ízén nem fog érződni a cukkini tolakodása, ellenben szaftos és laktató nassolnivaló lesz.
Akár valamelyik receptet választjuk, akár saját kútfőből állunk neki összedobni valamit, a muffinok biztos nem fognak bennünket cserbenhagyni. A vasárnapi süteménysütés egy valamire biztosan megtanított: soha ne mondjunk le édesség utáni vágyunkról csak azért, mert diétázunk vagy rossz cukrásznak tartjuk magunkat. Néha elég egy kis sütőpor, csokoládé és muffinforma a boldogsághoz. Kiss Dominika
