Tisztelt Szerkesztőség! Nagymama szeretnék már lenni! Nyugdíjas vagyok, felneveltem négy gyermeket, és úgy érzem, eljött már a nagymamaság ideje.
Volt idő, mikor rettegve gondoltam erre pozícióra, hiszen úgy véltem, a gyermekeim túl fiatalok még hozzá, hogy szülők legyenek, és jómagam is túl fiatalnak éreztem magam ehhez a jelentős szerephez. Idővel viszont rájöttem, hogy a nagymamaság nem feltétlenül egyenlő az öregséggel.
(© Eleni Kalorkoti)
Ehhez a felismeréshez azonban súlyos tragédiák vezettek. A férjem halála óta bármit megadnék érte, hogy nagyi lehessek. Olyan igazi, aktív nagymami, aki elkényezteti az unokáit, sok időt tölt velük, süt-főz nekik, és izgalmas történeteket mesél a családtagokról. A parkban sétálgatva irigykedve nézek az ismerőseimre, akik kortársaim, és már több unokával is büszkélkedhetnek. Micsoda boldogság lehet ez számukra!
Egyre inkább érzem azonban úgy, hogy én ezt az érzést már sosem tapasztalhatom meg! S hogy miért? Mert hiába szültem négy gyermeket, egyikük sem tudja a várva várt unokát megadni nekem. A legidősebb fiam három éve hunyt el autóbalesetben.
A legidősebb lányom évek óta próbálkozik a férjével, több orvost és klinikát kipróbáltak, de már feladták a reményt.
A kisebbik fiam az öltözködésével és a viselkedésével valahogy mindig kilógott a sorból. Hozott ugyan haza néhány barátnőt, de hamar belátta, amit mi már rég sejtettünk: ő bizony a saját neméhez vonzódik. A legkisebb lányom pedig majdnem negyven már, ráadásul a világ túlfelén él. Kevés nála válogatósabb nőt ismerek: neki soha senki nem volt elég jó ahhoz, hogy hosszú távra tervezzen vele. Élvezi a szabadságát, komoly pozícióban dolgozik, és esze ágában sincs ezeket egy férfiért vagy egy gyermekért beáldozni.
Anyaként nincs más lehetőségem, el kell fogadnom a gyermekeimet minden adottságukkal és tudatos döntésükkel együtt. De mégis nagyon fáj, hogy így alakult. Ezt a fájdalmat azonban megtartom magamnak.
O.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
