Tisztelt Szerkesztőség! Gyereket akartam. Már kislányként arra vágytam, hogy édesanya lehessek.
Szerettem ugyan játékbabákkal játszani, de nagyon hamar rájöttem, hogy az igazi kisgyerekekkel sokkal szórakoztatóbb az élet. Imádtam tolni a babakocsit, az utcánkban minden kisbabát én sétáltattam.
(© Evangeline Gallagher / The Guardian)
Játszottam velük a játszótéren, és csakhamar én vigyáztam az összes kisgyermekre a családban meg az ismeretségi körünkben is. Szerettem a másét, de mindig arra vágytam, hogy saját gyermekem szülessen. Végtelenül boldog voltam, mikor alig húszévesen rátaláltam álmaim pasijára, aki ráadásul nagy családról álmodozott. Abban azért megegyeztünk, hogy a családalapítással várunk a diplomaosztóig.
Nem stresszeltem. Meg voltam róla győződve, hogy az esküvő után egy hónappal már várandós leszek. De nem így történt. Kicsit csalódott voltam, de meggyőztem magam, hogy a közeljövőben sikerül. Eltelt azonban egy év, és nem történt meg a fogantatás. A spontán szeretkezéseinket felváltották az irányított együttlétek, a megtermékenyülést elősegítő pózok.
Az orvosok azt mondták, mindketten fiatalok és egészségesek vagyunk, csak legyünk türelemmel, és sikeres lesz a babaprojekt.
Jártam természetgyógyászhoz, voltam jósnál meg látónál: egy rakás pénzért mind elláttak különféle tanácsokkal, melyek közül egyik sem vált be. Meditáltam, böjtöltem, gyógyteákat főztem: minden szalmaszálba belekapaszkodtam. Később hormonkezeléseket kaptam, több beültetésen vagyok túl. Hittem a sikerben, hittem, hogy édesanya lehetek, de az ötödik sikertelen beavatkozás után feladtam, mert úgy éreztem, még egy búcsúzást már nem lennék képes elviselni.
Nyolcévnyi próbálkozás teljesen felemésztette a házasságunkat. A férjem másfél évvel ezelőtt elhagyott, mert összejött a munkatársnőjével, és most boldog: két hónapja egészséges kislánya született. Az én helyzetem pedig? Se férj, se gyerek, csak egy tönkrevágott test és egy magányos, gyermekre váró lélek.
T.
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
