Tisztelt Szerkesztőség! Kétgyermekes, 65 éves édesanya vagyok. Nagyon szeretnék már nagymama is lenni, de erre, úgy érzem, egyre kevesebb az esélyem.
A lányom harmincnyolc éves, a fiam pedig már negyven is elmúlt. Nincs velük semmi baj, testileg és szellemileg is épek, főiskolát végzett intelligens felnőttek, eddig mégsem tudtak megállapodni.
A fiam még soha nem hozott haza egyetlen lányt sem, nem is tudok róla, hogy lett volna valamiféle kapcsolata. Kezdem azt hinni, hogy a nők nem is érdeklik. A lányom pedig egyre jobban el van keseredve: látja azt, hogy a volt osztálytársai férjhez mentek, családot alapítottak, gyermekeket szültek, ő pedig még mindig egyedül van.
Volt egy hosszú kapcsolata, elkötelezni mégsem merte magát, így szakított a párjával. A fiú nehezen viselte a szakítást, de azóta megnősült és gyermekei is születtek (ma már iskolába járnak), a lányomnak azonban azóta sem akadt senkije sem.
A sors furcsasága, hogy egy munkahelyen kezdtek el dolgozni, és a lányomban újra fellángoltak az érzelmek. Ha tehetné, újra kezdené a fiúval, de nem akarja szétrombolni annak a családját.
Közben ketyeg a biológiai órája is, és látom, ahogy egyre nagyobb depresszióba esik. Már orvosnál is járt, az ugyan írt fel neki valami gyógyszert, a lányom helyzetén azonban nem tudott segíteni. Anyaként szörnyű látnom, ahogy a gyermekem szenved az egyedülléttől, és én nem tudom, hogy hogyan tudnék rajta segíteni. Talán próbáljak kerítőt játszani, és szervezzek randevút neki? Vagy győzzem meg arról, hogy a saját boldogságát tartsa szem előtt, és hódítsa el az igazit a családjától? Esetleg szedjem rá arra, hogy változtasson munkahelyet?
Igazán nem tudom, hogy mivel tennék jót neki. Minden nap látnom kell, ahogy egyre inkább magába fordul, és besavanyodik. Nincs már kedve kimozdulni otthonról, nincs társasága, akikkel megértené magát. A barátnői mind a családjukkal vannak elfoglalva, nincs idejük az én lányom problémáival foglalkozni. És tanácsot én sem tudok neki adni. Ha valaki tud, kérem, segítsen!
Viola
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
