A zero waste legfanatikusabb hívei a nulla, vagyis a zéró csomagolás mellett teszik le a voksukat. Azonban épp a koronajárvány mutatta meg, hogy nem lehet egyáltalán nem csomagolni. Az a sok liszt, amit összevásároltunk – na, az fog nyárra megkukacosodni. A csomagolás véd a nemkívánatos betolakodókkal szemben. Csak nem szabad túlzásba vinni, mint ahogy most dívik, mikor a csomagolásnak is csomagolása van.

Aki a zero waste (nulla hulladék) útjára lép, az életmódot változtat. Új szokásokat épít be az életébe, például saját kulacsból iszik, és mindig vászontáskával indul bevásárolni. Ám nem elég ennyi, nem elég szelektíven gyűjteni a szemetet és környezetbarát tisztítószereket használni. Ennél sokkal többet kell tenni.

indito_20.jpg

Az, aki mindent megvesz, ami megtetszik neki (mert új vagy éppen akciós), az olyan messze van a fenntarthatóságtól, mint Makó Jeruzsálemtól. A pazarló háziasszony szemetese naponta megtelik. A tudatos vásárló bevásárlólistát ír: feljegyzi, mi van otthon, mi hiányzik, átgondolja, hogy mit fog főzni a héten, összekészíti a dobozkáit, és csak azután lép ki az ajtón. A szombati nagybevásárlást a legjobb a piacon megejteni. A zero waste-hívő nem vásárol félkész élelmiszert, csupáncsak alapanyagokat: zöldséget, gyümölcsöt, hüvelyest, száraz élelmiszert. A fanatikus ökotudatos naponta főz, vegetáriánus, és a tejet is mellőzi (de sokan csak időlegesen tartják be). Persze a többi tudatos emberre is érvényes, hogy sok pénzt megtakaríthatunk azzal, ha nem veszünk félkész ételt, és minden nap főzünk – igaz, így időnk is kevesebb marad. De bolygónk és saját egészségünk a tét (mondja a többség): és nem bánja a lelassult életet, amivel a csomagolásmentesség jár.

Rohanó világ

Ma a spórolós életet sokan lehetetlennek gondolják, pedig nem akkora lehetetlenség.  Egykor nagyanyáinknak úgy ment a fenntarthatóság, mint a karikacsapás – pedig azt sem tudták, mi az. Kiskosárral jártak a piacra, naponta főztek, és idényben befőztek. Ma egy sokkal lendületesebb világban élünk. Nem járunk naponta vásárolni, nem mindig látjuk előre a hetünket. Hiányosak a konyhatechnológiai ismereteink, így nem tudjuk helyesen tárolni az élelmiszert – panelben pedig nem is tudunk felhalmozni, mert nincs spejz. A családok zöme hétköznap nem étkezik otthon, és hétköznap ritkábban főz teljes menüt. Főleg szupermarketben vásárolunk, ritkán és sokat: a többség ezért a tartós és csomagolt élelmiszert keresi. Az élelmiszer-szakértő szerint amúgy sem jó ötlet nyers húst, felvágottat és sajtot csomagolás nélkül hazavinni. Élelmiszer-biztonsági szempontból vannak termékek, amelyeknél elengedhetetlen a csomagolás.

Ma a spórolós életet sokan lehetetlennek gondolják, pedig nem is akkora lehetetlenség.  Egykor nagyanyáinknak úgy ment a fenntarthatóság, mint a karikacsapás – pedig azt sem tudták, mi az. Kiskosárral jártak a piacra, naponta főztek, és idényben befőztek. Ma egy sokkal lendületesebb világban élünk, az élelmiszeripar is ehhez igazodik.

A műanyag mégis jó?

Egészség szempontjából az élelmiszeripar erősen szabályozott. Pontosan meg van határozva, melyik élelmiszert milyen típusú csomagolóanyagba szabad, illetve kell csomagolni. Az élelmiszer-csomagolások nagy része műanyag – úgymond, élelmiszer-biztonsági okokból.  Nem csak a külcsín miatt fontos a csomagolás. Már a gyárban is, de főleg a szállítás és az üzletek polcain való tárolás során mikroorganizmusok kerülhetnek az élelmiszerbe. Egy nagy bevásárlóközpontban naponta több ezer ember megfordul, el tudjuk képzelni, hogy mi minden lehet a levegőben (a koronajárvány óta jól tudjuk)… Mivel a gyártó és kereskedő garanciát vállal az élelmiszerért, számára biztonságosabb, ha a terméket a gyártás során becsomagolja. Így biztos lehet abban, hogy a csomagolás megvédi az élelmiszert a külső kórokozóktól, baktériumoktól, illetve a termékeket egymástól, mert különböző élelmiszer-biztonsági besorolású élelmiszerekről van szó. A szakértők szerint a csomagolóanyag csökkentésének egyik útja a gyűjtőcsomagolások bevezetése – bár az egyedi csomagolásnál is vannak olyan kényelmi részek, amelyeket azonnal el kéne hagyni. Egy dobozos tejfölön fölösleges a rápattintható műanyag fedél, ha azt szilikonfedéllel ki lehet váltani... A szakértők szerint az élelmiszeripar akkor lesz igazán környezetbarát, ha új csomagolási technológiákat keres, és a fogyasztót is szelektív gyűjtésre ösztönzi. 

piac.jpg
Áldás vagy átok a csomagolás? Az élelmiszerüzletek polcain rengeteg a csomagolt termék. Még a csomagolásra is csomagolást pakolnak.

Pazarolunk!

Az Európai Unió pár éve olyan jogszabályt hozott, hogy 2025-re sokkal jobb visszagyűjtési és újrahasznosítási arányokkal kell rendelkeznünk. Az élelmiszeripart egyszerre több irányból támadják, mert az élelmiszerhulladék-keletkezést is kezelnie kell. Ugyanis rengeteg élelmiszert dobunk ki naponta, ami pazarlásnak minősül! Továbbá a jövőben muszáj lesz olyan csomagolóanyagokat előállítani, amelyek biztonságosak, és nem terhelik a környezetet.
Az élelmiszeriparon erős a nyomás, hogy lebomló csomagolóanyagokat használjon. Igen ám, csakhogy ezek sokszor áteresztőek: sok élelmiszert nem lehet így tárolni, mert kifolyik. Ha lebomló csomagolóanyag kerül a szelektívbe, tönkreteheti az újrahasznosítást. A lebomló műanyag viszont csak ipari komposztálóban semmisíthető meg, ilyen pedig Szlovákiában jelenleg nincs is!

Előrecsomagolt vagy ömlesztett termékek?

Az élelmiszer-üzletláncok sem egységesek. Van, ahol több a csomagolatlan termék, és van, ahol kevesebb. És olyan is van, ahol azt is becsomagolják, amit nem kéne. Ám Szlovákiában még mindig jobb a helyzet, mint tőlünk nyugatabbra. Ausztriában sokkal több a csomagolt termék, mint nálunk: ráadásul az osztrákok imádják a nagyobb, „családi” csomagolásokat. A hazai üzletekben is sokkal több az előrecsomagolt termék, mint az ömlesztett, csomagolatlan áru. Itthon a vásárló igényli, hogy a terméket meggusztálhassa: a zöldséget, a gyümölcsöt kézbe fogja, maga választhassa ki. A járvány idején több pékség is becsomagolta a termékeit, hogy védje a fertőzéstől, illetve a kézzel rávitt vírusoktól. A vásárlók viszont nem igazán szeretik a csomagolt pékárut. A csemegepultnál kimért felvágottak, húsok és sajtfélék otthonról hozott tárolókba való csomagolására egyre nagyobb az igény. A hatóságok egyértelműen nem foglalnak állást az ügyben, és sokszor az üzletláncokra hagyják a kérdés eldöntését. Az üzletek többnyire az előírásoknak megfelelő, egészség szempontjából biztonságos csomagolóanyagot választják az otthonról hozott tárolódobozok helyett.

A lebomló csomagolások sokszor áteresztők, sokféle élelmiszert nem lehet bennük tárolni, mert kifolyik. Ha lebomló csomagolóanyag kerül a szelektívbe, tönkreteheti az újrahasznosítást. Plusz a lebomló műanyag csak ipari komposztálóban semmisíthető meg, ilyen jelenleg Szlovákiában nincs is. A kígyó körbeért!

A fogyasztón is múlik!

A fogyasztónak is tudnia kellene, hogy mit és mennyit vásárol. A bőség zavarában hajlamosak vagyunk összevásárolni olyasmit is, amire semmi szükségünk, nem fogyasztjuk el, végül a kukában végzi. A műanyag csomagolás azért „ellenség”, mert rengetegféle műanyag van, és nem mind újrahasznosítható. Ezért azt javasoljuk, hogy ha lehet, olyan csomagolású terméket válasszunk, amely rendelkezik megfelelő újrahasznosítási rátával. A műanyagok közül ilyen a PET, továbbá a papír, az alumínium és az üveg: ezek könnyebben újrahasznosíthatók. Az a fogyasztó, aki piacon vagy őstermelőtől, esetleg hentesnél vásárol saját tárolóba húst, felvágottat, illetve tejterméket, a saját felelősségére teszi. Csak tiszta üveget vagy dobozt vigyünk magunkkal az üzletbe.

Kinél a kulcs?

A fogyasztót tájékoztatni kell a negatív következményekről, és felelős magatartásra kell nevelni: ez az állam, az ipari szereplők dolga is. Sajnos, az összes problémánk elsőrendű oka, hogy nem akarunk lemondani szokásainkról és kényelmünkről!

Varga Klára

 

Kapcsolódó írásaink: Műanyag, te drága!, Zero waste

web-bannerek-hirlevel-02_3.jpg

 

Új Nő csapata