Kedves Emese! Aggódom, mert a házban, ahol a férjemmel és két gyermekünkkel élünk, egyre rosszabbul érzem magam. Eddig nem hittem a szellemekben, sőt, kissé megmosolyogtam azokat, akik ilyesmikről beszéltek. Mostanában azonban mind gyakrabban az az érzésem, hogy nem vagyok egyedül a házban. A feszültség szinte tapintható a levegőben...

Újabban már éjjel is felébredek furcsa zajokra, suhogásokra, dobogásokra, amiket természetesen próbálok megmagyarázni, de nem mindig sikerül. A gyerekek is nyugtalanok. Sőt a kutya is! Az az igazság, hogy egyre több időt töltök házon kívül, csak hogy ne kelljen ott lennem. Ami persze megint csak ok arra, hogy veszekedjünk a férjemmel, mert tény, hogy nem élünk valami fényesen.

no-es-ezo-kezdonek.jpg

Valamikor régen, úgy tíz évvel ezelőtt, még lakótelepi lakásban laktunk. Igaz, házasságunk már akkor sem volt valami jó, férjem jóformán semmit nem segített. Miközben én nem tudtam, mihez kapjak a két kisgyerek mellett, ő csak feküdt a kanapén, és bámulta a tévét. Akkor naivan azt gondoltam: nem találja fel magát a panelben, mert családi házban nőtt fel. Talán ha lenne egy kis kertünk vagy egy kis udvarunk, ahol “férfimunkát” végezhetne, minden másképp lenne...

Akkor még azért beszélgettünk, és eldöntöttük, hogy megpróbáljuk lakásunkat egy kisebb házra cserélni. Felcsillant a remény, hátha sikerül házasságunkat megmenteni azzal, hogy a „dobozból” kikerülünk.

Szerencsére találtunk is egy régi kis házat, amelybe hamarosan be is költöztünk. Eleinte úgy nézett ki, mindkettőnknek jót tesz a változás, de pár hónappal később a férjemet újra kedvenc kanapéján találtam – és most már az udvari teendők is rám hárulnak. Mára szinte napirenden van az ajtócsapkodás, tányértörés. Külön is alszunk. És nem elég a rossz házasságom, még a ház is mintha „rossz” lenne. Egyre gyakrabban gondolok arra, hogy itt hagyok csapot-papot, és elköltözök a gyerekekkel. Rendszeresen olvasom a rovatot, így gondoltam, hátha nekem is tud adni valami tanácsot ezzel kapcsolatban.

Aranka

hirlevel_web_banner_2_294.jpg

Kedves Aranka!

Amit most leírt, egyáltalán nem egyedi eset, csak az emberek nagy része inkább homokba dugja a fejét, mintsem hogy beszéljen róla. Ennek oka egyszerű: a fizikai világunkon kívül más világ is létezik. Ön éppen a lenti sötét világot érzékeli a házban. Jól érzi, hogy valami nincs rendben, de nem a ház a „rossz”, hanem a benne lévő energiák azok. Habár én inkább úgy írnám: alacsony rezgésűek. Az egész baj forrása az, hogy veszekednek, kiabálnak egymással, és főleg: nem szeretik egymást. Ez ugye, sok-sok negatív energiát generál, ami minden veszekedéssel csak nő, növekszik, míg a végén teljesen belepi a házat, udvart. 

Igazság szerint épp mi magunk „termeljük” ezeket az energiákat. Legyenek azok pozitívak vagy negatívak. Önöknél pillanatnyilag a negatív energia van túlsúlyban. Van még valami. Az emberek nem törődnek azzal, hogy „energetikailag” milyen lakást, házat, telket vesznek. Teljesen más szempontok alapján választanak. Hogy úgy mondjam: az emberi szempontokat nézik. Fogalmuk sincs arról, hogy az előző lakó milyen energiákat „hagyott rájuk”. A régi energia márpedig ott maradt.

Ha az előző lakók szeretetben éltek, akkor jó, kellemes energiák maradnak ránk, de ha veszekedtek, aggodalmaskodtak, betegek voltak, akkor bizony negatív energiák. Ön azt írta: már akkor se volt jó a házasságuk, amikor odaköltöztek. Lehetséges, hogy a ház előző lakói is civakodtak. És amikor már túl sok a rossz energia, és az emberek nem változtatnak, akkor a lenti világ engedélyt kap arra, hogy átjárót nyisson felfelé...

Amit persze mi nem látunk, de attól az még ott van. És az átjárón éjjel, azaz este 18 és hajnali 5 között ki-be mászkálhatnak a lenti világ lényei. S mi, csakis mi vagyunk a felelősek ezért a csúnyaságért, mert ennek a lehetőségét mi teremtettük meg veszekedéssel, zsörtölődéssel, káromkodással, verekedéssel és főleg szeretetlenséggel! Most azt kérdezheti, hogy akkor mit lehet itt tenni. Sok mindent! Minden Önön, Önökön múlik. Mennyire képesek megváltozni vagy akár dönteni. Az első gondolatuk bizonyára az lesz, hogy meg kell szabadulni a háztól. Ez is egy megoldás, de ne felejtsék, most már az Önök haragenergiái is ott rekedtek! Hogyan lehet akkor eladni?

Elsősorban érdemes lenne elgondolkodnia a házasságukon. Van közös útjuk? Tudnak-e a továbbiakban együtt élni? Ha úgy gondolja, hogy igen, akkor érdemes elkezdeni – szeretni. Vagy inkább a külön utat választják? Akkor se haraggal a szívükben váljanak el, adjanak lehetőséget a másiknak egy új életre. És a házat egy hozzáértő meg tudja majd tisztítani, s utána el lehet adni. Semlegesíteni tudja a negatív energiákat, és fel tudja tölteni pozitívval – és áldással. De vigyázat! Mint mindenre, az Önök helyzetére is van megoldás: A szeretet. Szívből kívánom Önöknek.