Miért is foglalkozunk annyit a külsőnkkel? Lépten-nyomon tökéletesre photoshopolt arcokat és testeket látunk. A fiúk úgy lapozzák az Instagramon domborító lányok profiljait, mint egy termékkatalógust.

2004-ben  az amerikai Dove vállalat „Légy valódi!“ címmel indított kampányt.Talán emlékezünk még: a képeken hús-vér nők vonultak fel alsóneműben. Ez teljesen új volt!

jady-monika-kezdo.jpg
Jády Mónika Nagymegyerről származik, Svájcban él, és egy kislány boldog édesanyja.

Az egyre inkább kibontakozó testpozitív mozgalom (body positivity) a változatosság elfogadását tűzte ki célul. Azóta a divatbemutatókon egyre több olyan lányt látni, aki régebben nem kapott volna esélyt. A 32 éves, gömbölyded Ashley Graham ma szupermodellnek számít. A kanadai Winnie Harlow a vitiligo nevű bőrbetegség okozta fehér foltjaival vált népszerűvé. Az afroamerikai Shaun Ross volt az első hivatásos albínó férfi-modell. Az orosz Nastya Zhidkova bőre és haja is pigmenthiányos. Ma már a kerekes székkel élőket is foglalkoztatják a divattervezők. Azoknak, akik hiánnyal élnek, sokat jelent, ha magukhoz hasonlókat látnak a reklámokban, magazinokban – azt sugallva, hogy így is lehetsz szép. A legújabb hír viszont: a testpozitív mozgalom után itt van a testsemlegesség. Következő cikkükben Jády Mónika a „body neutrality“ alapvetéseit járta körül.

Mennyire fontos a szépség?

Ahogy visszaemlékszem, 10-12 éves koromig nem nagyon foglalkoztatott, hogy néz ki a testem. Aztán jött a tinédzserkor, amikor más lányok elkezdtek nőiesedni, én meg csak magasabb és vékonyabb lettem... Ma viszont már az óvodások is kritikusan nézegetik egymást és magukat a tükörben. Nyolcéves lányomat már három-négy évvel ezelőtt kövérnek titulálták, pedig nem túlsúlyos. Éppen csak nem olyan nádszál vékony, mint az a kislány, aki őt ducinak nevezte. A napokban az egyik barátnője sírt, mert valamelyik osztálytársnőjük az öltözőben megjegyezte, hogy hurkák vannak a hasán...

Már van esély!

A kislány, aki beszólt a barátnőnek, még biztosan nem hallott a body positivity mozgalomról. A testpozitív mozgalom a változatosság elfogadását tűzte ki célul. Azóta a divatbemutatókon egyre több olyan lányt látni, aki régebben nem kapott volna esélyt. Az utóbbi években a best age (legjobb korban lévő) modelleknek van például nagy keletjük. Közülük sokan már fiatalon is modellkedtek, mint a 72 éves Maye Musk vagy a magyar-olasz származású, 89 éves Carmen dell`Orefice. A 64 éves Yazemeenah Rossi viszont 30 éves elmúlt, amikor felfigyeltek rá. De van, akit csak érett korában fedeztek fel: a német Eveline Hall 65 évesen lépett először a kifutóra.

Az utóbbi években az Instagramon a tökéletes beállítású, filterekkel és más trükkökkel feljavított képek mellett megjelentek a (szó szerinti) csupasz valóságot megmutató fotók. Sztárok smink nélkül, XXL-es méretű nők alsóneműben vagy anélkül, vékonyabbak előnyös, majd rögtön mellette előnytelen pózokban. Ilyen az igazi test, ilyenek vagyunk smink és retus nélkül...

A testpozitív alapgondolata egyszerű és nagyszerű: fogadd el magad olyannak, amilyen vagy. És mások is fogadják el: a szépség nem csupán egy mérethez kötött. Ám itt is még mindig minden a kinézet körül forog: mintha az lenne a boldogság egyedüli záloga. Ha egy kislány dicséretet kap, a legtöbb esetben a külsejét dicsérik. Egyéb képességeit ritkábban méltatják. A lányok még mindig abban a hiszemben nőnek fel, hogy külsejük fogja meghatározni, hogy boldogok, sikeresek lesznek-e az életben, és hogy mennyire fogják őket szeretni.

Anuschka Rees szociálpszichológus Beyond Beautiful (A szépségen túl) című könyvében több mint 600 nőt interjúvolt meg. (A könyv alcíme beszédesebb: Praktikus útmutató, hogyan lehetünk boldogabbak, magabiztosabbak és önmagunk egy szépség-megszállott világban.) A könyvben nem egy nő bevallotta: „Gyakran gondolom, hogy egyszerűbb lenne az életem, ha attraktívabb lennék. Különösen nyáron, amikor látom azokat a nőket, akik úgy viselik a bikinit, mintha az a második bőrük lenne. Úgy tűnik, hogy nekik sokkal örömtelibb az életük."

Nem vagy szép, ügyes sem lehetsz

Lexie Kite amerikai coach, a Beauty Redefined (Újragondolt szépség) nonprofit szervezet társalapítója mondja: „Ha a testünk miatt kisebbrendűségi érzésünk van, akkor más területeken is rosszabbul teljesítünk, a matek- és logikai tesztekben, de a sportban is. A kisebbségi érzés még a szexuális önérvényesítésünkre is hatással van, mert nehezebben mondunk nemet.” Felmérések igazolják, hogy a kinézetük miatt aggódó lányok inkább nem jelentkeznek az órán, nehogy magukra vonják a figyelmet. A negatív testképpel rendelkező nők nem pályáznak meg vezető pozíciót. Rengeteget foglalkozunk a saját testünkhöz fűződő negatív gondolatokkal, miáltal leblokkoljuk magunkat. Önbecsülésünk (vigyázat, nem egyenlő az önbizalommal!) kihatással van életünk minden területére. Az önbizalom esetében arról van szó, hogy hiszünk a képességeinkben, abban, hogy meg tudunk valamit csinálni. El tudjuk érni kitűzött célunkat, vagy ki tudunk állni a nyilvánosság elé, képesek vagyunk gondoskodni egy orchideáról, és így tovább.

uj-no-cimlapok.jpg
Az üvegművész Molnár Rozália az 50. születésnapjára kapta az Új Nő-címlapot. A nő, aki kreatív, dolgos és pozitív... E havi címlapunkon Sátor Kittit  láthatjuk. Kitti 35 éves, és pár hónapja szülte második fiát. Mikor Kittit fotózni kezdték, még a botsáskamodellek kora dübörgött...

Az önbecsülésünk a saját véleményünket tükrözi saját magunkról. Az egészséges önértékeléssel rendelkező nők tisztában vannak vele, hogy, mint minden embernek, nekik is vannak hibáik. Ám biztosak abban, hogy hibáikkal együtt is elfogadhatók és szerethetők. Önbecsülésünk része a testkép. A lélekbúvárok szerint a testkép nagyon fontos: ha önbecsülésünket egy kerek almához hasonlítjuk, az alma egyharmadát a testkép teszi ki. Nagyon nem mindegy tehát, hogy mit gondolunk a testünkről. Vannak persze, akiket nem nagyon foglalkoztat a külsejük, másoknál viszont ez az önbecsülés legfontosabb pillére. Testképünk azokon az üzeneteken alapul, amelyeket gyermekkorunk óta a kinézetünkről gyűjtöttünk.

Anuschka Rees szerző sok interjúalanyától ugyanazt hallotta: akkor gondolkoztak el először azon, hogy valami nincs rendben a testükkel, amikor gyermekkorukban valaki megjegyzést tett rájuk. Például sértő gúnynévvel illette őket. (Aki valamilyen módon kilóg a sorból – túl alacsony vagy magas, túl testes vagy vékony, az átlagosnál sötétebb vagy világosabb bőrű –, ezt nem úszhatja meg.) Sok nő számolt be arról is, hogy mekkora kihatással volt rá szülei, családja szépséghez való hozzáállása. Egy állandóan fogyókúrázó anyuka és egy, a nők külsejét kritizáló apa lányaként nehéz pozitív testképet kialakítani... Maga a szerző, Anuschka Rees például akkor kezdett diétázni, mikor az egyik nagymamája megjegyezte: Hisz te mindig olyan vékony voltál, mi történt veled?

A testpozitív mozgalom arra biztatta a nőket, hogy szeressük a testünket, mert úgy szép, ahogy van. Kitágította azokat a kereteket, amelyek között a szépséget értelmeztük. A fekete is lehet szép, a kerek nő is lehet szép, a foltos arc is lehet gyönyörű... Viszont nem kérdőjelezte meg a meggyőződést, miszerint szépnek kell érezni magunkat ahhoz, hogy boldogok lehessünk.

Pedig valójában nem is a szépség az, amire olyan nagyon vágyunk, hanem az általa remélt elismerés, szeretet, szerelem és siker. Ha mantraként azt ismételjük, hogy szépek vagyunk minden szépséghibánkkal együtt, minden jó szándék ellenére azt közvetítjük, hogy a külső az egyetlen, ami számít. Ha felkeresünk egy szakembert azzal, hogy rosszul érezzük magunkat a testünkben, nem azt fogja mondani: nézz a tükörbe, hisz gyönyörű vagy! Ehelyett arra próbál rávezetni bennünket, hogy a tökéletes(nek gondolt) külső nem épp a boldogság záloga. Rengeteg gyönyörű ember sikertelen és boldogtalan. Hogy is van ez akkor?

A testsemleges mozgalom

Az új mozgalom, a body neutrality azt sugallja, ne foglalkozzunk túl sokat a külsőnkkel szemben táplált gondolatainkkal. Ne fordítsunk túl sok energiát arra, hogy negatív vagy pozitív gondolatokat táplálunk a kinézetünk iránt. Egyszerűen csak fogadjuk el a testünket olyannak, amilyen. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ezentúl hanyagoljuk el magunkat, és semmit ne tegyünk annak érdekében, hogy vonzóbbnak érezzük magunkat. Ám nem kell, hogy világszépének érezzük magunkat, vagy hogy más annak találjon bennünket. A body neutrality célja, hogy önbecsülésünk ne attól függjön, hogyan nézünk ki. Beszéljünk másról! Felmérések szerint a nők közötti beszélgetések egynegyede a külső körül forog. Ezt a nőirodalom „body talk“-nak nevezi: felsoroljuk, mivel nem vagyunk elégedettek magunkon, és hogyan javíthatnánk a külsőnkön. Ha a beszélgetőtársunk mond valami nem hízelgőt a testéről, mi általában még negatívabbat mondunk a sajátunkról. A pszichológiában van egy alaptétel: nemcsak a gondolataink befolyásolják a cselekedeteinket, hanem a cselekedeteink is befolyásolják a gondolatainkat.

Ha kritizálok magamon valamit, az oda vezet, hogy kevésbé jónak fogom érezni magam. Tereljük el a beszélgetést a testről, alakról, súlyról, kalóriákról. Ha lemondunk valamilyen ételről, tegyük ezt azért, mert az az étel nem túl egészséges, és nem azért, mert fogyni szeretnénk. Ne aszerint válasszunk tornát, hogy melyik éget el több kalóriát... Hanem hogy melyik szerez nekünk örömet.

Követésre méltó még a Lindsay és Lexie Kite alapította Beauty Redefined (Újragondolt szépség) szervezet. Az ikerpár is arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy többek vagyunk, mint a testünk. Mindegy, hogy nézünk ki, nem a külsőnk határozza meg az értékünket. Lényegesebb a lelkünk, az intelligenciánk, a humorunk... Jó, hogy a divatipar már nem csupán a magas, karcsú lányokat foglalkoztatja – de a testsemleges mozgalom ennél tovább megy. Az a végső cél, hogy a nőket ne a külsejük szerint ítéljék meg elsősorban, hanem a teljesítményük vagy a hozzáállásuk alapján dicsérjék vagy kritizálják őket.

Fotó: Érsek Mónika

web-bannerek-instagram.jpg

Jády Mónika