A nő, ha mer kommunikálni a testével

„Na, ezzel most már egész életed­ben szenvedhetsz” – mondta egyik barátnőm édesanyja, amikor lányának megjött az első menstruációja, majd a kezé­be nyomott egy csomag intimbetétet. Szó nem volt nővé válásról, az esetleges fájdalom miértjé­ről, a női test működéséről.

Fantasztikus kapcsolat építhető ki a testtel – mondja a szakértő –, ha tudatosan figyelünk arra, mi zajlik bennünk. Bizonyos esetekben az orvosoknál is többet tu­dunk magunkról, bár ez általá­ban fel sem merül bennünk.  A vizsgálatok hasznosak, de ne csak a számoknak, adatoknak higgyünk!

Sajnos, a nők nagy része bizalmatlanul for­dul a teste felé. Amikor a tükörbe néz, nem a szépet, a termékenyt, az egészségeset lát­ja, mivel senki sem beszélt neki szeretettel a nőiességről. A mai anyák generációját sem tanították meg arra, hogy nor­mális viszonyban legyenek a tes­tükkel, így nincs olyan tudásuk, olyan pozitív testélményük, ame­lyet átadhatnának lányaiknak. Ezt az áldatlan helyzetet tetézi még a reklámok világa. Innen csak azt halljuk, hogy a nő a maga ter­mészetességében „kevés”, és akkor lesz vonzó vagy csak „elég jó”, ha szőrtelen, szagtalan, ránctalan, és persze a legnagyobb titokban éli meg szervezete változásait, a menstruációtól az esetleges fer­tőzéseken át a klimaxig.

Hogyan lehet másképp?

Első lépésként próbáljunk más szem­mel tekintetni a saját testünkre!   Fedez­zük fel újra a női test ősi bölcsessé­gét! Kezdhetjük a menstruációval! Egészségünk legtermészetesebb megnyilvánulásából havibaj lett, amelyet titkolni kell. Minden reklám azt sugallja, hogy ezek a na­pok ugyanolyanok, mint a töb­bi, ugyanúgy kell viselkednünk – lehetőleg fehér nadrágban bi­cikliznünk –, teljesítenünk, mint máskor. Mint egy férfinak. Félre­értés ne essék, nem a vattakor­szakot sírjuk vissza – de a nő nem így van kitalálva! Ez a női­esség ünnepe, amikor kifinomult érzékenységgel vagyunk jelen a világban, hiszen a női terem­tő erő misztériumával kerülünk kapcsolatba. Ilyenkor hónapról hónapra esélyt kapunk, hogy ki­csit lazítsunk a tempón, belülre figyeljünk, gondoljuk át, milyen változások történtek velünk, mi az, amit elengedhetnénk.

Ezekről senkitől sem hallunk, azt harsog­ják csak, hogy ne vegyünk tudo­mást erről az időszakról. De nem tudjuk elzárni magunkat ettől a nagyon fontos testi történés­től. Ha elnyomjuk, kiköveteli a magáét: görcsök, nőgyógyászati problémák „képében”.

Mit tehe­tünk?

Ha nem hallgattatnánk el azonnal testünk jelzéseit – fájda­lomcsillapítókkal, hormonokkal –, akkor kiderülhetne, hogy se­gíthet a jóga, a gyógytea vagy más természetes módszer is. Ta­lán meglepően hangzik, de sok nőnek már az is könnyebbséget hoz, ha másképp gondol a menst­ruációjára: nem szükséges rossz­ként, hanem kalandként fogja fel. A nőiesség olykor fájdalmas titkaiba való betekintésként, a testével való párbeszéd lehetőségeként. Itt van a PMS (a menstruációt megelőző tünetek együttese) – a mi kultú­ránkban betegség, régen a nő ér­zékenységének megnyilvánulása volt, felkészülés a „virágzásra”, ahogy a menstruációt nevezték. A nő ekkor elvonulhatott, a fér­fi pedig tiszteletben tartotta ezt, nem hisztiként könyvelte el.

A menopauzával kapcsolatos közfelfogás is hasonló a menstru­ációhoz. Épp azért, mert soha nem alakult ki normális viszony a havivérzéssel, és ezen keresztül a test működésével, nem okozhat örömöt a „vége” sem, ahogy egye­sek várják. A klimaxtünetek épp ebből adódnak.

Sajnos nincsenek olyan női közössé­gek, ahol a különbö­ző generációkhoz tartozó nők egymást erősíthetnék, tanulhatnának és támogathatná­nak. Amerikában tudományos kutatások is kimutatták, hogy a rendszeresen összejáró nők tes­tileg és szellemileg is erősebbek, egészségesebbek, mint magányos társaik.

A szabad orvosválasztásra sem készítenek fel minket lánykorunkban: vagy anyánk, vagy a barátnőink nőgyógyászához járunk akkor is, ha az illetővel nem vagyunk elégedettek. A nőgyógyász előtt általában borzasztó kiszolgáltatottnak érzik magukat a nők, pedig ez egyáltalán nem normális állapot! Fel kell nőni a „feladathoz”, és nem szabad szenvedni: ha valaki az első beszélgetés során nem szimpatikus, fel kell állni, és eljönni. A kellemetlen vizsgálati élmény egy életre meghatározhatja az orvosokhoz való hozzáállásunkat.