A bántalmazó kapcsolat mérgező viszony, mikor is a bántalmazó rendszeresen (veréssel, lelki vagy szexuális terrorral) rombolja és uralja a párja életét.
Miben merül ki az ilyen erőszak? Állandó kritika, megalázás, gúnyolódás, az önbecsülés lerombolása.
Kontroll és izoláció
A bántalmazó kontrollálja párja életét, mozgását, nem mehet akárhova és akárkivel, csakis vele. Kiutálja a barátait, családtagjait. Ellenőrzi a nő üzeneteit, féltékeny, fenyegetőzik, de akár a gyermekekkel is zsarolhatja.
„Mert elsóztad a levest!”
A bántalmazó mindent az áldozatra ken. „Csak miattad, érted csinálom, mert semmiből nem tanulsz!” „Kihoztál a sodromból.” A feszültséget robbanás, majd békülési szakasz követi – ígéretek, szinte mézeshét, ciróka-maróka, a nő kap egy új táskát, újabb szerelmi vallomást. „Mert nekem te vagy a legfontosabb!”
Áldozathibáztatás: a bántalmazó gyakran csalit használ, olyan helyzeteket teremt, amelyekben a párja hibázhat, hogy ezzel igazolja a durvaságait.
Függőség
Az áldozat önbizalmát teljesen lerombolja a ciklikusság, a végén a nő elhiszi, hogy a bántalmazója nélkül ő egy Senki. A kapcsolatból való végleges kilépéshez ezért többszöri próbálkozás szükséges – pont a lelki függés miatt.
FÖLDI POKOL
Egy fiatal anyuka ül előttem. Nem így képzelnénk el az üldözött vadat: dinamikus, magabiztos. Elmeséli a történetét, hogy okuljunk belőle. Lőrincz Adrienn (32, Kisudvarnok) szavait hallgatva a hideg futkározik a hátamon. Lőrincz Adrienn (32, Kisudvarnok) egészségügyi középiskolát végzett. Két kislány édesanyja (5 és 7 évesek). Ausztriában dolgozik egy idősotthonban. A Lélekgyógyító Alapítványnál pszichológiai konzulens.
Adrienn elvált, két szép kislánya van. Megismerkedett valakivel, hitt a szép szavaknak: s ezzel kezdetét vette egy hároméves libikóka. A szakirodalom az ilyen viszonyt bántalmazó kapcsolatnak nevezi: az ilyenből az áldozatnak nagyon nehéz kilépni. Adrienn-nek sikerült, története viszont ezzel nem ért véget. Úgy döntött, hogy nem marad csendben. Segít azoknak, akik nem értik, hogy történhet meg velük ilyen szörnyűség. (Hisz annak idején ő sem értette.) A Lélekgyógyító Alapítvány munkatársaként beszélget bántalmazott nőkkel.
– Már volt előtte egy házasságod. Mi történt, hogyan estél bele a csapdába?
– Született két szép kislányunk is a férjemmel. Ma már tudom, hogy minden kapcsolatban vannak mélypontok, és azokon túl lehet lendülni. Ám akkor ezt még nem tudtam. A férjemmel azért szakadt meg a kapcsolatunk, mert már nem éreztem jól magamat a házasságomban, mást akartam, nagyobb változatosságot. Munkát váltottam – mellesleg egészségügyi nővér vagyok –, és az éjszakában, egy bárban kezdtem dolgozni. Az egyik éjjel kigyúrt testű fiatal férfiak rajzottak be, s mivel én is járok edzeni, felkeltették az érdeklődésemet. Az egyikük viccelődni kezdett velem, kedves, kisfiús mosoly ült az arcán, amivel bizalmat ébresztett bennem.
– Ezzel kezdődött?
– Igen. Elkérte a számomat, amin kicsit meglepődtem, mert azonnal közöltem vele, hogy két kislány édesanyja vagyok. Ő erre nyíltan megvallotta, hogy ő bizony nem szeretne gyerekeket. Azt gondoltam, hogy így kuka az egész, nem lesz köztünk semmi, és leeresztettem a védőpajzsomat. Aztán mégis felhívott. Találkozgatni kezdtünk.
Lélekgyógyító Alapítvány: Szlovákia magyarlakta területein egyre többen ismerik a szervezetet, sokan adományoznak nekik ruhát, bútort. Dunaszerdahelytől indulva Mátyusföldig egyre több helyen működik gyűjtőpontjuk. Az Ember az emberért Polgári Társulás a Lélekgyógyító Alapítvány felvidéki társszervezeteként működik (lelekgyogyito.eu) – náluk segít be Adrienn. A Társulás tevékenységét a Facebookon követhetjük nyomon.
– Hogy rendezted el magadban, hogy nem lesz közös jövőtök?
– Azt mondtam magamban, hogy nem apukát keresek a lányaimnak, hiszen nekik már van édesapjuk, aki törődik velük. A kedves, sármos férfit láttam benne. Pedig már az elején voltak fura megnyilvánulásai. Számon kért, ha az üzeneteire nem válaszoltam azonnal. Hiába bizonygattam, hogy a lányokat altattam, s közben engem is elnyomott az álom.
– Nem fogtál gyanút?
– Megfordult a fejemben, hogy nem megy ez együtt. Ám jött a manipulálás, a kisfiús fintor, az udvarlás, az érzelmi lehengerlés. Levett vele a lábamról: egy pár lettünk. Mert mire vágyik egy nő? Hogy a férfi csak őt imádja, őt akarja. Ő pedig elmondta, hogy nem tud nélkülem élni, hozzám bújt, megdicsért, hogy milyen jó az illatom. Akkor sem szólalt meg bennem a vészcsengő, mikor féltékenykedni kezdett. Még imponált is vele. Aztán történt még egy incidens, megint elmaradtam a válaszadással az üzenetére, mert éppen vezettem – erre vádaskodni kezdett, hogy biztosan ott ült mellettem valaki, valljam be. S elkezdődtek a véget nem érő veszekedések. Számomra is hihetetlen, de olyan jól működött a bűntudatkeltése, hogy utána már csak arra fókuszáltam, hogy mindig velem legyen a mobil, hogy időben tudjak válaszolni az üzeneteire. Ismertem a napirendjét, mikor edz, mikor alszik, mikor dolgozik. Azt gondoltam, megpróbálok majd alkalmazkodni hozzá, s akkor minden rendben lesz.
Olvass tovább: Földi pokol
FÉLELEM A ZÁRT AJTÓK MÖGÖTT
Mi jár a bántalmazó fejében, amikor bánt? Az áldozat miért nem hagyja el a bántalmazót? Írásunkban ezekre a kérdésekre keressük a választ. A kimondott szónak ereje van, tartja a mondás. A bántalmazó viszonyban ez különösen igaz. A fájdalom mellett a lelki sérülések is mély nyomot hagynak az emberben, sebeket vájnak testbe és lélekbe – ezért hosszú út vezet odáig, hogy az áldozat újra biztonságban érezze magát.
A bántalmazó mindig az áldozatot hibáztatja, és őt teszi meg első számú felelősnek a rajta elkövetett erőszakért. Azt állítja, hogy ő, a bántalmazott provokálta ki a bántást azzal, amit tett vagy épp nem tett.
A hatalmamban vagy!
Az erőszak nem egyik napról a másikra születik. A bántalmazás kulcsszava a hatalom és az ellenőrzés. Bármit megtehetek veled, mert a hatalmamban vagy! A totális kontroll kialakítása a másik ember felett általában azzal kezdődik, hogy a bántalmazó elszigeteli társát a családjától és barátaitól, folyamatosan ellenőrzi az üzeneteit, féltékeny, fenyegetőzik, sőt akár a gyermekekkel is zsarolhatja.
A bántalmazás hatására a nő egyre bizonytalanabbá és kiszolgáltatottabbá válik. Kívülről figyelve az eseményeket, nehéz megérteni, hogy egy nő miért nem lép ki egy ilyen kapcsolatból. Ennek oka a ciklikusság és a mérgező lelki függés kialakítása. A távolódás és közeledés – a kirobbanó feszültség és a ciróka-maróka – váltakozása dopamint termel, s ugyanazokat az idegpályákat mozgatja meg, mint a drog vagy bármilyen más függés – s kialakul a függő viszony a bántalmazó és a bántalmazott között.
A ciklikusság
A bántalmazás ciklusai ismétlődnek, s mindig egy kört zárnak be. Az első fázis a feszültség felgyülemlésének időszaka: ez lehet csupán néhány perc, de akár több nap is. A bántalmazó érzelmi kitöréseivel vagy fizikai megnyilvánulásaivalfélelmen alapuló légkört teremt, s ennek intenzitása és gyakorisága fokozatosan nő.
A bántalmazott folyamatosan arra törekszik, hogy hibátlan legyen, és mindenben kedvében járjon a bántalmazó félnek. Megpróbál alkalmazkodni, remélve, hogy ezzel elkerülhet egy újabb konfliktust.
Ezt a fázist követi az erőszakkitörés, amikor a bántalmazó tovább nem képes magában tartani a benne felgyülemlett feszültséget. Kívülről viszont úgy látszik, hogy mindezért az áldozat felelős, mert „rosszul viselkedik”. Ez persze messze áll a valóságtól. Az erőszakkitörés magáról az erőszak aktusáról szól, ami különböző intenzitású és hosszúságú lehet. Lehet erős vagy enyhe, tarthat pár percig vagy akár napokig is.
A harmadik szakasz a „mézeshetek” időszaka. A bántalmazó bűnbánóan viselkedik, kedves, bocsánatot kér, odafigyel a másikra. A nő újra azt a férfit látja, akibe beleszeretett. Ez tudatos lépés a bántalmazó részéről, mert tart tőle, hogy a másik fél esetleg szakít vele. Az erőszakos cselekedetek az idő múltával elölről kezdődnek.
Olvass tovább: Félelem a zárt ajtók mögött
