Dénesden (Dunajská Lužná község része) él egy kedves hölgy, aki hat esztendeje csodálatos babákat készít. Különféle figurákat, állatkákat – kicsik és nagyok örömére.
– Lényegében már régebb óta alkotok textilből – mondja Viola Bajaníková (eredeti szakmáját tekintve tervezőmérnök). – Először magamnak varrtam, aztán a gyerekeknek. Mikor nagyobbak lettek, bábszínházat alapítottam, és bábokat kezdtem készíteni. Mindent egyedül végeztem: a rendezést, a dramaturgiát, ami nem igazán az én világom. Így aztán egy idő után áttértem a babákra, és úgy döntöttem, hogy megpróbálok ebből megélni. Igazság szerint nem volt semmiféle tapasztalatom. A varrás ment, a többit meg innen-onnan ellestem. Irodalmat kerestem hozzá, az interneten böngészgettem. Mára kialakult a saját stílusom.
– Milyen alapanyagokkal dolgozik?
– 90%-ban természetes anyagokkal. Legszívesebben pamuttal dolgozom, bár ezt itthon problémás beszerezni, főleg testszínűben. Szinte minden gyártó megszűnt. A külföldi piacon nagy ugyan a választék, de drágább. Maga a baba pamutból készül, és olyan műszálas anyaggal tömöm ki, amilyet a vánkosokba használnak. A hajat kötőfonalból, a báboknál, marionetteknél valódi vagy műhajból készítem. Ez utóbbiakat dekorációnak rendelik, és egy barátnőmnek is készítek marionetteket a bábszínházába. Az arcocskára színezésre bevizsgált, egészségre nem káros textilfestéket használok.
– Mennyi ideig készül egy-egy baba, illetve más játék?
– Az egyszerűbb dolgok két-három óra alatt megvannak, a nagyobb babákra egy-két hetet kell szánni, nagyságtól, ruházattól és kiegészítőktől függően. Olyan babát is készítettem már, amelynek ruhácskákkal teli kis kofferje volt, vagy hátizsákja, kis pizsamával. Egyébként legtöbbet a fejecskével bíbelődöm. A nagyobb – 50 cm-es – babák feje formázott, a kisebbeké összevarrt. Az arcocska festésekor kezd kialakulni a baba jelleme. Fontos, hogy a színek harmonizáljanak egymással, és a sok kis részlet kerek egészet alkosson.
A cipőcskéket is magam varrom. Elég sokáig tartott, míg kitaláltam hozzá a megfelelő technikát. Most már elégedett vagyok: a cipőcskék olyanok, amilyennek lenniük kell. A nagyobb babákra alsóneműt varrok, zoknit horgolok.
– Az öltözékről jut eszembe: Ön készíti a ruhácskák szabásmintáját is?
– Léteznek babaruhákra specializálódott külföldi folyóiratok, de ezeket nehéz beszerezni. A babaruha-szabásmintán sokszor igazítani kell, hogy passzoljon a babára. De ebben már nagy a gyakorlatom.
– Hogyan lehet tisztán tartani a babákat?
– Minden terméken megtalálható a kezelési útmutató. A kis figurákat, állatkákat általában kézzel ki lehet mosni, a babákat viszont nem szabad vízbe meríteni, de nedves ruhával le lehet törölgetni a testüket.
– Számon tudja tartani, mennyi mindent készített az elmúlt hat évben?
– Rengeteg macit varrtam, bár nem sokat adtam el belőlük. A legtöbbet elajándékoztam. Aztán sok-sok állatkát, például egérkéket, továbbá angyalkákat, almát, körtét... Mindig kitalálok valami újat. A kisebb babák limitált sorozatban készülnek.
Nagyjából száz nagyobb baba került ki a műhelyemből. Ezek a babák egyediek, mindegyiknek megvan a maga neve, jelleme. Nincs közöttük két egyforma, még akkor sem, ha a megrendelő az archívumból választ, hogy ő ilyet szeretne.
– Hogyan értékesíti a termékeit?
– Személyes kapcsolatok, internet által, illetve tudomást szereznek rólam a médiákból, és jelentkeznek nálam. A Rómában lévő gyerekek múzeumának boltjában is van pár termékem. Oda úgy jutottam el, hogy karácsony előtt meghívtak Olaszországba, a szlovák intézetbe, majd onnan a gyerekek múzeumába, hogy egy workshop keretében megmutassam a gyerekeknek, hogyan készíthetnek Mikulást. Egyébként a megrendelők közül vittek már ajándékba babát külföldre – Angliába, Svájcba, Olaszországba, Ausztriába – is.
Tény, hogy manapság nem egyszerű értékesíteni a kézimunkát. Sokan nem tudják, mennyi munka van benne, nem látják meg benne az értéket. Aztán olyan is van, akinek tetszik, de anyagilag nem engedheti meg magának. De akad olyan is, aki öt műanyag baba helyett inkább vesz egy ilyen kézimunkát. Puha, hozzá lehet bújni, kellemes a tapintása. Szeretik a gyerekek.
– Van segítsége?
– Egyedül dolgozom. Egy ideig besegített egy cég: angyalkákat varrtak az egyik prototípusom alapján. De ezt csak úgy lehet csinálni, ha az a varrónő örömét leli benne. Szívesen venném egy-két ügyes varrónő segítségét, akit érdekelne a munka. Az arculattervezésben, a reklámanyag elkészítésében – ami szintén nagyon fontos, hisz ilyen terméknél a címkének és a reklámanyagnak is minőséginek kell lennie – a fiaim segítenek. (A fiatalabb reklámgrafikus, és az idősebb is a reklámiparban dolgozik.)
– Van még más főállású babakészítő is Szlovákiában?
– Nem tudok róla. Kezdő babakészítők jelentkeztek már nálam, és tanácsokat kértek. Velük tartom a kapcsolatot. Külföldön egész klubok működnek. Találkoznak, tapasztalatot cserélnek a babakészítéssel foglalkozók, ami nagyon jó dolog. Talán egyszer nálunk is megvalósul.
