Egy felmérés szerint a házas férfiak 50–75 százalékának van szerelmi kapcsolata, 56 százalékuk pedig azt állítja, hogy emellett boldog házasságban él. A feleségek többnyire nem tudnak ezekről a kapcsolatokról, vagy sejtenek valamit, de inkább szemet hunynak felette, mint hogy tegyenek ellene. Ha mégis kiderül a titkos szerelmi kapcsolat, rendszerint a „szerető harmadik” tehet mindenről. Pedig nem ilyen egyszerű, mert mindhárman felelősek a kialakult helyzetért.
Az egész úgy kezdődik, hogy a nőt hatalmába keríti a vágy – a férj után. Ezért lehetőleg gyorsan megismerkedik egy férfival. Leánykérésről még szó sincs, hát biztos, ami biztos, kell egy erős kapocs, egy gyerek, akinek jövetele véglegesen ráteszi a pecsétet az esküvőre. Végre beteljesedik a nő álma: feleség lesz belőle!
Aztán jönnek a szürke hétköznapok. A feleség alig látja a férfit, hiszen egész nap dolgozik, aztán fáradt, és nem lehet belőle kihúzni egy szót sem. Egyetlen közös témájuk a gyerek, meg az, hogy hétvégén kinek a szüleit látogassák meg. A nő ezért szoros kapcsolatot teremt a gyermekével, vele már ismerik egymás minden rezdülését. Végül is erre vágyott: hogy gondoskodhasson valakiről. Éjjel-nappal készenlét, pelenkázás, gügyögés, bébiétel, sírás, takarítás, főzés, mosás, vasalás, séta, lázmérő, orvosságok.
Aztán óvoda és második gyermek. Újra minden elölről, csak most már kétszeresen, ráadásul bejön a képbe még néhány új munkakör, mint amilyen például a pedagógusi, a gyermekpszichológusi és az ökonómusi. A feleség nem igazán így képzelte az életét, de már nem tehet semmit, belekerült a mókuskerékbe. A férj dolgozik, a gyerekek nődögélnek, a feleség is munkába áll, mert egy fizetésből nehéz a megélhetés. Jönnek az egyhangú esték, a mély alvással töltött éjszakák. S mivel a feleségnek már eszébe sem jutnak a forró pillanatok, és a sok visszautasítás után a férj sem erőlteti az erotikát, az asszony azt gondolja, hogy az ő férje olyan, mint a befőtt. Elvan magának a sörével, és tiszta ruhán, vacsorán kívül nincs szüksége másra.
A gyerekek tehát nőnek, nődögélnek, elérik a problémás kamaszkort, amikor nem lehet szót érteni velük, és elkezdik járni a saját útjukat. Ez még mind semmi, lassan problémásak lesznek a feleség és a férj szülei is. Betegségek, gyengeségek, bogarak.
A nőre, aki immár jó régóta feleség, új feladatok várnak. A gyermekpszichológia és a pedagógia után most el kell sajátítania a geriátria alapjait is. Tehát marad a munka, a háztartás, és hozzájön még az idős szülők, anyósék ápolása is. Bevásárlás, diétás ételek főzése, orvoshoz kísérés, sorban állás a patikában. Megint éjjel-nappal készenlét. Bujálkodást csak a tévében lát – feltéve, ha nem nyomja el az álom mindjárt a film elején. A férj pedig minden késő este megérkezik, menetrendszerűen előveszi a hűtőből a sörét, és szertartásosan elnyúlik a heverőn. Jó esetben végighallgatja felesége panaszáradatát. Eszébe sem jut megvigasztalni az asszonyt, hiszen évek óta így megy már.
A feleség pedig magából indul ki: mivel ideje sincs arra, hogy ne csak a tennivalókkal foglalkozzon, hanem esetleg nőként éljen, arra gondol, a férje sem férfi már régóta. Eszébe sem jut, hogy a drága azért ilyen hallgatag és apatikus, mert máshol elégíti ki ilyen irányú szükségleteit. És az sem jut eszébe, hogy éppúgy, mint egykor őt, más nőket is hatalmába kerít a vágy – egy férfi iránt! Ugye ismerjük a dalszöveget? „Adjatok nekem egy férfit, mindegy, hogy törpe vagy óriás!” Mert tudjuk, hogy a nőket a férfiakra szocializálják, és a világon semmi sem érdekli őket annyira, mint a férfiak. Természetesen addig, amíg férjhez nem mennek, mert aztán már azt gondolják, ezzel bevégeztetett. Kivéve a féltékenyeket.
Tehát a szegény, szerencsétlen férj, akinek egyetlen biztos pont az életében a heverő a nappaliban, nagyon magányos. Igaz, hogy példás családapa, nem jár kocsmába, minden különmunkát elvállal, és minden évben egy hetet nyaralással tölt a családjával, de mégis olyan elhanyagoltnak érzi magát. És ekkor lép a képbe a gondos, de egyedülálló kolléganő, titkárnő, asszisztens, a szintén elhanyagolt szomszédasszony vagy a család barátnője, az elvált újságárusnő vagy az ápolónő az urológus mellett.
A fent említett nők annyiban különböznek a feleségtől, hogy őket a férfi sosem látja idegesen, kócosan, kinyúlt otthoni ruhában, smink nélkül és csavarókkal a hajában. Ők mindig a legjobb formájukat hozzák, és mindig kiérzik a férfi igényeit. Igaz, nem modellek, de nyugodtak, figyelmesek, megértők, odaadóan isszák a férfi minden szavát, és sajnálkoznak, ha kell. Elhitetik a férjjel – a más férjével –, hogy nincs a földön még egy ilyen ügyes, aranykezű, okos, gyengéd férfi, egyben tüzes szerető, mint éppen ő.
Igen, a feleség is átélte vele ezt a korszakot, még a házasságkötés elején, de a családi élet meg a hétköznapok taposómalma szétroncsolta ezt az idilli képet.
A szeretőnek nem kell a férfira mosnia, főznie, vasalnia, nevelnie a gyerekeit, sem ápolnia a szüleit. Így teljes odaadással teljesítheti a nős férfi minden kívánságát. Sőt, van egy nagyon szoros összekötő erő is köztük: a feleség szapulása. Az egész kapcsolat ugyanis azzal kezdődik, hogy a férfi elpanaszolja, mennyire elhanyagolja őt a felesége. Máskor arról beszél a friss és üde új barátnőjének, hogy milyen csúnyán elbánt vele a sors – egy követelőző házisárkányt küldött a nyakára.
Persze más okok is vezethetnek odáig, hogy a férjről – akiről a felesége azt hiszi, hogy a világ legjámborabb férfiúja, ezért papának szólítja – kiderül, hogy jó ideje szerelmi viszonyt folytat. Ok lehet például az, hogy otthon négy fióka várja, és már unja a gyerekzsivajt. Vagy szépen ível a felesége karrierje, de ő még mindig csak a ranglétra alsó fokán tollászkodik. Esetleg az, hogy a felesége éppúgy megöregedett mellette, mint ő, ezért fiatalabbra vágyik. A fiatal lányok meg újabban odavannak az idős, pontosabban kicsit pénzes-idős pasikért.
Az is lehet az ok, hogy imádja a művészfilmeket, ám évek óta nem mentek kettesben moziba – de máshova sem –, mert nem volt kire hagyni a gyerekeket. Sőt, olyan esetről is tudunk, amikor a férj esténként elunta magát, mivel a felesége mindennap későig a férj beteg anyját ápolta. És még hosszan sorolhatnánk az okokat, miért sikerül az „álnok férjtolvajoknak” elcsavarni a családos férfiak fejét.
A lélekbúvárok, akik eddig még nem találtak magyarázatot az emberi lélek valamennyi rejtélyére, azt tanácsolják, nem árt résen lenni. Sose higgyük azt, hogy a mi házasságunk teljes biztonságban van, ezért nem kell törődni vele. Egy kapcsolat nem „virágzik” anélkül, hogy tennénk érte valamit, és ez mindig két emberen múlik. A nőnek és a férfinak is dolgoznia kell önmagán: művelődni, lépést tartani a világgal, ápolni a testét-lelkét, egyszóval átélni és élvezni az élet adta lehetőségeket. Nem igaz, hogy nincsenek – az élet igenis szép, tele van érdekes dolgokkal és meglepetésekkel.
Ne rágódjunk feleslegesen a jelentéktelen dolgokon, felejtsük el a „mi lett volna, ha” kezdetű gondolatokat! Adjunk egymásnak szabadságot, de ne feledkezzünk meg egymásról! Az együtt töltött időt pedig töltsük kellemesen, tartalmasan!
Ne legyünk álszerények! Igenis mutassuk meg különleges képességeinket – mindenkinek van! Tanuljuk meg beosztani az időnket: ne takarítsunk orrvérzésig a gyereknevelés kárára, ne láncoljuk magunkhoz a gyerekeinket férjünk ellenében, ne túlórázzunk a család rovására, és persze ne lógjunk szüntelenül a férjünk nyakán!
Egyenlő arányban fordítsunk időt rájuk – és magunkra. Nyilvánítsuk ki a szeretetünket, otthon mosolyogjunk a legtöbbet, időnként dicsérjük meg a férjünket – ezt nagyon tudja díjazni.
A problémákat mindig beszéljük meg, lehetőleg felesleges indulatok nélkül, úgy könnyebb. A legjobb, ha nem vágunk egymás szavába, így megismerhetjük a másik véleményét. Ne feledjük: a férfi számára az igen mindig igent, a nem pedig nemet jelent! Egy házasságban nem kellene tabutémáknak lenniük, a jó kapcsolatban mindenről nyíltan lehet beszélni. Még arról is, ha éppen nincs kedvünk a szexhez. De ne azt mondjuk, hogy fáj a fejünk, az nem elég meggyőző! Néha elég egy kis simogatás, ölelés, összebújás is.
Az is nagyon fontos, hogy ne ragaszkodjunk mereven a nem működő vagy elavult szabályokhoz, csak azért, mert a szüleink is így csinálták. Az élet változik, a kapcsolat is. Ami tegnap érvényes volt, mára megváltozott. Legyünk rugalmasak, lazák és szabadok. Meglátjuk, sokkal jobb lesz a kapcsolatunk, a házasságunk, és könnyebben meg tudjuk oldani a problémáinkat. Arról nem is beszélve, hogy a férjtolvajoknak esélyük sem lesz a rablásra.
Póda Erzsébet
