Mi van a váláson túl?

A mozaikcsalád, más néven patchworkcsalád fogalma azt a ma már mindennapos helyzetet jelenti, amikor a szülők elválnak, újraházasodnak, gyerekeket vállalnak, és az új házastárs előző kapcsolatából is érkeznek gyerekek a családba. Végül szülők, testvérek és féltestvérek valóságos hálója jön létre, amely olyan színes, mint egy foltokból összevarrt terítő.

Az utóbbi időben sikerült eljutnunk oda, hogy gyakorlatilag szinte minden második, anyakönyvvezető előtt kimondott igenre előbb-utóbb „nem” lesz a válasz.

Az ilyen családok társadalmi megítélése az évek során sokat változott. A hagyományos felfogás szerint valamelyik szülő újabb házassága a gyerek számára felért egy katasztrófával: ártatlan áldozata lett az újonnan érkezett mostohának. Később enyhült a megítélés: a válás és a szülők újraházasodása már „csupán” bizonytalansági tényezőt jelentett a gyerek életében. Manapság aztán – a jelenség terjedésével – gyökeresen megváltozott a kép. Sokan úgy gondolják, minél nagyobb a család, annál több szeretetet kaphatnak a gyerekek. A sok testvér és szülő csak gazdagítja őket. Viszont az is kiderült, hogy a helyzet azért nem mindig ennyire rózsás. Vannak azonban családok, amelyeknek sikerül megtalálniuk a kényes egyensúlyt. Íme a titkaik!

Zárjuk le a múltat!

Minden tanulmány azt mutatja, hogy minél konfliktusmentesebben és civilizáltabban zajlik a válás, annál jobban működhetnek az új családok. Ez fordítva is igaz: ha nem sikerült megfelelően lezárni az előző házasságot, valószínűleg az új kapcsolat sem fog jól működni. A „nagy, boldog család”, amelyben mindenki szeret mindenkit, csak a mesében létezik. A szakértők szerint a való életben mindig nagy különbség van aközött, amit a szülők mondanak:

– Az új feleségem imádja a gyerekeimet, mintha csak a sajátjai lennének.

És aközött, amit a gyerekek gondolnak:

– A mostohaanyám hihetetlenül képmutató, csak az apám pénze miatt van velünk.

Ha elismerjük, hogy vannak nehéz napok, könnyebben elviseljük, amikor nem minden úgy működik, ahogyan szeretnénk.

Tartsunk megfelelő távolságot az előző partnerektől!

A gyerekek azokban a családokban érzik a legjobban magukat, amelyek legalább ugyanabban a városban laknak. Így könnyen közlekedhetnek az édesanyjuk és az édesapjuk otthona között anélkül, hogy a környezetük és életük megszokott menete – az iskola, a barátok és a különféle tevékenységek – megváltozna. Ha az egyik szülő túlságosan messze lakik, a vele való kapcsolat előbb-utóbb lazulhat.

A megfelelő érzelmi távolság valódi távolságot is jelent. Együtt vacsorázgatni vagy együtt nyaralni az előző férjjel vagy feleséggel egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet. Ébren tarthatja ugyanis a gyerekben a vágyat, hogy egy napon újra együtt lássa a szüleit. Ha az anya vagy az apa újraházasodik, az új házastársak valószínűleg csak mérsékelt lelkesedéssel fogadják az ilyen találkozásokat, még akkor is, ha ezt nem mondják ki hangosan. A pszichológusok szerint a válás és az érzelmi távolságtartás korántsem zárja ki, hogy a szülők kapcsolatot tartsanak egymással a gyerekek nevelésével, egészségi állapotával és lelki jóllétével kapcsolatban.

Fontos, hogy a gyerek életének jelentősebb eseményein együtt legyenek jelen – például az iskolai fellépéseken vagy a tornabemutatókon –, és ha a gyerek valami komolyabb hibát követ el, közösen tudjanak fellépni.

Ne mutassuk be minden átmeneti kapcsolatunkat a gyerekeknek!

Ez nem erkölcsi kérdés. Egyszerűen arról van szó, hogy minél jobban bevonják a gyereket a szülők jelentéktelen szerelmi ügyeibe, annál kevésbé fogja várni azt a napot, amikor valóban bemutatják neki az új házastársat.

Ne zárjuk ki a külön lakás lehetőségét!

Ne zárjuk ki azt a megoldást sem, hogy a pár mindkét tagjának saját lakása legyen. Ha mindkettőjüknek vannak gyerekei, a párok gyakran – és sokszor helyesen – különválasztják a szerelmi életet a családi élettől, még akkor is, ha gyakran együtt töltik a hétvégéket és a vakációkat. Fontos, hogy a látogatóba érkező gyereknek ne legyen az az érzése, hogy az ő helye a távollétében átjáróházzá változott.

– Amikor úgy döntöttem, megszülöm a kisfiamat, tisztában voltam vele, hogy nem lesz könnyű párt találnom gyerekkel az oldalamon. Marci fiam egyfajta szűrőként működött, hiszen szóba sem jöhetett olyan férfi, aki nem fogadja el velem együtt őt is. Zolival egy kávéházban ismerkedtem meg. Nem titkoltam: aki engem akar, az kap velem együtt egy kisfiút is. Az első randink Marci harmadik születésnapjára esett, és olyan jól sikerült, hogy Zoli fél év múlva hozzánk költözött – meséli Kati, aki sokat segített párjának abban, hogy megszokja az új helyzetet.

Zolinak meglehetősen stresszes volt az első, közös fedél alatt eltöltött hónap. Marci, mint egy dölyfös kiskakas, vetélytársat látott benne, és személyre szabott rosszaságokkal szórakoztatta.

– Nem akartam, hogy Zoli apapótló legyen, bár titkon abban reménykedtem, hogy egymáshoz csiszolódnak majd a fiúk. Nem csalódtam: Zoli azóta is jó apja Marcinak, aki apának szólítja, és úgy is tekint rá.

Zoli édesanyja eleinte nem nézte jó szemmel, hogy fia egy gyermekét egyedül nevelő nőt választott párjának. Fél évig Zoli új családja felé sem néztek, tüntetőleg nem vették fel a telefont, és az ebédmeghívásokra sem reagáltak. Zoli próbált békíteni, a türelem pedig meghozta a gyümölcsét. Marci „egyszer csak lett” nagypapája megelégelte a csendet.

– Apám először titokban jött át hozzánk egy-egy este barátkozni. Anyu nem is tudott róla, csak az tűnt fel neki, hogy apu esténként kimarad. Úgyhogy egy idő után muszáj volt színt vallanunk – meséli Zoli. – Apám jól működik nagypapaként is, a jelszava: „Mi, férfiak, fogjunk össze!”

A nagymama időközben, körülbelül a harmadik találkozásnál megenyhült. Ekkor Marci befalta az általa sütött, közepesen nagy adag almás pitét, majd porcukros szájjal puszit nyomott a nagyi arcára.

Zoli vigyorogva hozzáteszi:

– Főleg azóta nem lehet vele bírni, amióta megtudta, hogy kétéves tervünkben szerepel egy kisbaba is!

Édesanyáknak

• El kell várnunk a gyerekünktől, hogy tisztelje az új házastársunkat. Valami ilyesmit mondhatunk neki: „Ő az én szerelmem. Soha nem foglak arra kényszeríteni, hogy szeresd, de tisztelned kell, mert neki is itt van az otthona.” Vigyázat, a tekintély önmagában nem elég. Szeretetnek is kísérnie kell, a szeretet és a cinkosság pedig két emberen múlik.
• Adjunk jelképes engedélyt a gyereknek arra, hogy szeresse volt férjünk új társát. A mostoháról mindig békülékenyen beszéljünk. Egy kézfogás és némi kommunikáció az anya és a mostohaanya között megszelídítheti a kapcsolatot. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy barátkozniuk kell egymással.
• Tartsuk tiszteletben volt férjünk és új házastársa önállóságát, amikor a gyerek náluk van. Nincs idegesítőbb egy mostohaanya számára, mint amikor az édesanya aggodalmaskodó telefonhívásait kell elviselnie. Ha részletesen kikérdezzük arról, hogy a gyerek mit csinált és mit evett, az olyan, mintha gyanakodnánk valamire. A legjobb, ha bízunk a másikban, és a lehető legkevesebbszer telefonálunk.
• Ne vessük alá kihallgatásnak a gyereket, amikor visszajön az apjától. Ha van kedve elmesélni, mit csinált, meg fogja tenni. Ha nincs kedve hozzá, az sem feltétlenül jelent problémát.
• Ne vegyük túl komolyan a gyerek minden negatív megjegyzését a mostohájáról. A gyerek időnként megpróbálhatja elhinteni a meg nem értés magjait, és megosztani a szülőket, hogy nagyobb befolyása legyen rájuk.

Természetesen léteznek rosszul viselkedő mostohák is, de ha a gyerek mindig úgy jön vissza, hogy kizárólag apja új feleségét kritizálja, az előfordulhat azért is, mert úgy érzi, hogy az édesanyja – többé vagy kevésbé tudatosan – ezt várja tőle.

Mostoháknak

• Ne versenyezzünk párunk előző házasságából származó gyerekeivel. Ez a fajta féltékenység igen gyakori, bár a felnőttek általában tagadják.
• Legyen tekintélyünk. Klasszikus gyerekszemrehányás: „Te nekem ne parancsolgass, nem vagy az apám vagy az anyám!” Biztosítsuk a gyereket arról, hogy nem akarjuk helyettesíteni az édes szülőjét, de emlékeztessük arra is, hogy igenis van beleszólásunk abba, mit szabad és mit nem a lakásban, hiszen ez a mi otthonunk is.
• Csináljunk közös dolgokat a gyerekkel. A játék, a sport vagy a főzés megfelelő lehet arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
• Tartsuk tiszteletben az édes szülőnek fenntartott területeket. Ilyen lehet az iskolaválasztás, a vallásgyakorlás, illetve kisgyerek esetében minden, ami a testével és egészségével kapcsolatos, például az orvosi vizsgálatok.
• Hagyjunk a párunknak időt, amelyet csak a gyerekével tölt. Ez mindenkinek jót tehet.