Lido: az olasz eredetű szó sekély, vízpart menti szakaszt jelent, egy jól felszerelt strandot.
Minden későbbi lido előképe a velencei Lido di Venezia volt. Ez egy elegáns kis sziget Velencében, a nyílt tenger és a lagúna között, hosszú homokos strandokkal és a Belle Époque dicsőségét megidéző hangulattal. Gazdag európaiak fedezték fel az itteni levegő gyógyító hatását, s a huszadik század elejére az egyik legelőkelőbb üdülőhellyé vált – arisztokraták, írók, művészek áramlottak ide.
Sir John Lavery festménye Velence strandjáról 1912-ből
A kifinomultság légköre ma is tapintható, a szecessziós villák homlokzatát virágmotívumok, kerámiák, elegáns erkélyek díszítik. A partvonalon mutatós magánklubok találhatók, napozóágyak és kabánák (capannék) sorai, de vannak ingyenes strandok is. A velencei lido és a film szintén elválaszthatatlanok egymástól, minden évben itt rendezik meg a Velencei Filmfesztivált, amikor is hollywoodi hírességek sétálnak a vörös szőnyegen.
Halál Velencében
Thomas Mann is ejtőzött a velencei lidón, majd élményeiből megírta a Halál Velencében című művét (1911).
A regényből Luchino Visconti készített filmet hatvan évvel később. Ma is megosztja a nézők táborát, a főszereplő ugyanis egy pederaszta hajlamú idősödő zeneszerző, aki a Lido egyik előkelő hoteljében száll meg, s beleszeret egy szépséges lengyel kamaszfiúba...
Belle Époque és a pozsonyi Lido
A Belle Époque Európa aranykora volt, az 1870-es évektől 1914-ig tartott, az első világháborúig. Szép korszaknak nevezték, mert béke és a jövőbe vetett optimista hit jellemezte, megjelentek az automobilok, a villamosítás, a mozi, a szabad utazás, pezsgett a kulturális élet – ennek a bizakodó kornak a terméke volt a szabadstrand, a lido is.
Hol volt Pozsonyban a Lido?
Egy dunai strand volt Ligetfalun, édes emléke a régi Pozsonynak. Sokáig nem volt a pozsonyiaknak dunai strandja, csupán egy fából készült pontonstrand (magyarán hajófürdő). A kép 1903 körül készült.
A pontonépítmény közepén medenceszerű nyílás volt: ezen keresztül folyamatosan áramlott a Duna vize...
A velencei Lido mintájára egyre nyíltak a szabadstrandok Európában, így született meg a pozsonyi Lido is...
Az első pozsonyi Lido, öltözőkabinokkal a háttérben.
Szexis hölgyek a pozsonyi Lidón 1929-ből. A mai Euroveával szemben létesült a modern pozsonyi Lido!
A Brenner-féle Lido
Az első strand Pozsonyban a Brenner-féle Lido volt Ligetfalun (a mai Kikötői híd környékén). A Pressburger Presse című hetilap 1919-ben arról írt, hogy Richard Brunner városi főkapitány nagy tettet vitt véghez a Lido megépítésével... Amint a nép hírét vette, hogy immár hivatalos a strand, ellepték a szerelmespárok.
A Brenner-féle Lido
A Brenner egy füzesekkel, kertekkel körülvett, mocsaras szigetecske volt a Duna mellett – egykoron a betyárjairól és szeszfőzőiről hírhedt. (A mai Kikötői híd környékéről beszélünk.) 1919-et írunk, véget ér a háború, s a pozsonyiak igencsak vágyakoznak már dunai strand után... Végül a városi főkapitány, Richard Brunner tevőlegesen is a fürdőzni vágyók mellé állt, akik addigra már pezsgő lidót rögtönöztek a Brenner-szigeten. Kubikusokat hívott, akik kivágták a nádat; a bozótost és a rőzsét eltávolították, majd felszórták homokkal – az aranyifjúság nagy örömére. Ez lett az első, a Brenner-féle Lido.
Brenner, Pálenisko – Németül és szlovákul is ugyanazt jelenti a szó: égetni (pálinkát). A hely ugyanis a szeszkészítőiről híresült el, itt laktak később a bolgár kertészek, de sokáig külvárosnak számított.
Csáklyákkal felszerelt csónakok cirkáltak a fürdőzők körül, mentésre kész úszómesterek figyeltek. A hölgyek deszkakerítés mögött öltözhettek át, kis fülkékben hagyták a ruháikat. Volt is ám későb leselkedés! Az urak az elején „a cserjék magányában” húztak magukra fürdődresszt. A főkapitány először a rokkantaknak adott koncessziót büfék építésére, ahol maguk a rokkantak árusítottak kolbászt és kenyeret – baráti áron. Ezzel megerősítették a létesítmény karitatív jellegét. Hamarosan a mondén Pressburg is azon a véleményen volt, hogy pompás strand a Lido: jobb napokon fiákerek, konflisok és automobilok hada tartott a strandra, hölgyek, urak százai érkeztek saját lovon... A látogatók később omnibuszjáratot kértek, számuk akkor már ezerre rúgott.
Tipikus kabánák, pihenőkabinok
Később azonban megemelkedett a Duna vízszintje – így aztán új helyet kellett keresni a strandnak, olyat, amelyik már kevésbé van kitéve a Duna szeszélyeinek. Így született meg a modern Lido. (Pozsony addigra már csehszlovák lett, de az erőfeszítések nem lanyhultak, hogy végre egy korszerű strandot hozzanak létre a várossal szemben.)
Az új Lido! Az igazi
Egy szállodatulajdonos vetette fel, hogy a kavicsbánya helyén (a mai Euroveával szemben) létesüljön a modern Lido. A városháza megbízta a mérnöki hivatalt a véleményezéssel, amely fürdésre alkalmasnak találta a helyet. Nem messze van a hídfőtől, írták, a bécsi villamossal is jól megközelíthető, ideális a napfürdőzésre, sőt, kavicsos homok borítja. Nem is kellett több a lelkes városiaknak! Eldöntetett a kérdés. A vízfenék ugyan igényelt még némi kotrást, de végül 1920-ban megszületett a modern pozsonyi Lido!
A Lido klímája
Nem volt éppenséggel forró! Ami nem is volt nagy baj, hisz mire vágyik a városi ember a kánikulában? Hűvösre. Egy éghajlatkutató nemrégiben összehasonlította az Óvárosban és a Lidón mért értékeket, s négy fok volt a differencia. A Lido erdős területe hűvös szigetnek számított a felforrósodott városban.
1935-ben leégett a Lido. Erre a város összekapta magát, s hogy a jómódú pressburgerek ne lázongjanak, hamarosan puccba vágták: felhúztak két betonmedencét lelátóval, csúszdával, büfékkel, sportpályákkal (evezős klubja nagy kedvenc volt)...
A „német” Lido
A második világháború idején Ligetfalu német fennhatóság alá került, így Pozsonynak elveszett a Lidója. Negyvennégyben a szövetségesek bombázni kezdték, de a háború után még szolgált – sőt, 1990-ig működött. Az idősebbek még emlékeznek a medencék hideg vizére...
