A nők semmit nem szeretnének jobban tudni, mint hogy mit gondolnak a férfiak a nőkről. Nem mindig azt, amit bevallanak. Sőt! Férfiak válaszolnak kérdéseinkre.
Első kérdésünk: Mit néz meg először egy nőn?
Roland: – Azt hiszem, először a szemét kellene megnéznem, mégse azt nézem meg. Hanem a mellét. Ezért a sorrend: a melle, azután a szeme, aztán megint a melle...
Tibor: – Először az arcát nézem meg, aztán a szemét. Ezután következik az alakja, hogy karcsú-e, majd a lába, hogy arányosan hosszú-e.
Péter: – Az arcáról lejjebb szalad a tekintetem, aztán újra vissza az arcára. Vannak olyan pontok, ahol hosszabban elidőzöm: a mellén, a csípőjén, a lábán. A lába ne legyen se kövér, se sovány.
Ádám: – Én elsősorban a felsőtestét és a mellét nézem meg. Ezután az arca és a szeme következik. Én hiszek abban, hogy a szem a lélek tükre.
Marci: – Engem a szép arcél tud megragadni.
Szereti, ha egy nő borotválja, mondjuk, a hónalját és a lágyékát? Vagy inkább a természetesség híve?
Roland: – Én szeretem a kiborotvált nőket. Nem kell persze mindent csupaszra borotválni, nekem az is tetszik, ha a nő játékos alakzatokat formál ki a testén. A szőrzet zavar: nem szeretem, ha szőrszálakkal van tele a szám.
Tibor: – Egyértelmű, hogy egy nő borotválja le a hónalját, a nemi szervek környékét és a lábát. Nincs szebb, mint egy szép, sima bőrű lány...
Péter: – Én miattam ott borotválja le magát, ahol akarja. De nem követelem meg, hogy mindenhol ki legyen borotválva. Ne legyen se túl gyapjas, se teljesen szőrtelen. Nem vagyok pedofil, még bántana a lelkiismeret, hogy megrontok egy tinit.
Ádám: – Nekem tetszik, ha le van borotválva, mert úgy szebb a női test, ugyanakkor szexuálisan vonz, ha egy lány szőrös.
Marci: – Ha egy nőn szőke pihék vannak, az egyáltalán nem zavar. A barnák viszont: brrr!
Barátnője vetkőzni kezd... Mi az, ami el tudja rontani a kedvét?
Roland: – Ha megfelelően intim a világítás, akkor semmi.
Tibor: – A szájszag nagyon el tud riasztani. Főleg, ha erős és kellemetlen.
Péter: – Ha nagyobb úszógumi van a hasán, mint nekem, vagy túl szőrös.
Ádám: – Utálom az anyajegyeket és a nagy szeplőket. Nem mintha az én bőröm hibátlan volna. Na de egy nőn?!
Marci: – Az izzadt láb. Nem mindig tehet róla, de a hangulatom odavan...
Az a véleménye, hogy szépségoperáció után a nő „műnő” lesz?
Roland: – Attól függ, mennyire volt ügyes a sebész. A szilikonmellet nem szeretem annyira, mint az igazit, de nem zavar.
Tibor: – A „műnő” kifejezést most hallom először. Nem tetszik a műmell, mert nem hat természetesnek. Olyan, mint a futball-labda: akkor sem változtatja az alakját, ha a lány a hátára vagy az oldalára fekszik.
Péter: – Minden attól függ, mennyire sikerült a műtét. Ha nem lehet észrevenni, miért ne... De ha olyan lesz, mint egy Barbie baba, akkor már nem érdekel.
Ádám: – Az öregedés elsősorban lelki kérdés. Van olyan nő, aki koros is lehet, ráncos is, mégis szép.
Marci: – Én azt szeretem, ha egy nő vállalja magát. A korát és a ráncait is.
A nők folyton fogyókúráznak, hogy még szebbek legyenek. Önnek tetszenek a telt formák?
Roland: – Az ágyban sokkal kellemesebb egy telt nő. Ha viszont az ember fel akar vágni a barátai előtt, akkor bizony egy karcsú csajt keres. Én a karcsú testet és a barokkos kebleket szeretem.
Tibor: – Nem szeretem a kövér csajokat. A sportos típusokra bukom.
Péter: – Kiráz a hideg a sovány nőktől. De azokkal sem értek egyet, akik a túlsúlyt szeretik. A sovány nőnek szinte szúrnak a csontjai, a kövér meg úgy körülfon, mint a kelt tészta. Éljen az arany középút!
Ádám: – Engem jobban vonzanak a párnásabb formák, mint a csontkollekciók. Azt szeretem, ha egy nőn van mit fogni, ha van melle, csípője. Egy kis has sem zavar.
Marci: – Az extrasovány nő nem is nő. Csak a nő árnyéka!
Szereti, ha egy nő harisnyatartót hord? Sajnálja, hogy már teljesen kiment a divatból?
Roland: – Ja, a harisnyatartó? Utoljára a nagymamámon láttam, barna volt, csipkés, és tetszett. Szeretném, ha újra divatba jönne.
Péter: – Amikor eszembe jut, mindig elfog a nosztalgia. Sajnálom, hogy olyan ritkán látni. Talán még az elszürkült házasságokon is javítana...
Ádám: – Akkor is vennék harisnyatartót a barátnőmnek, ha nem hordaná. Nagyon szép és szexi azokon a lányokon, akiknek szép, hosszú lábuk van.
Marci: – A harisnyatartó az utcanőket juttatja eszembe.
Nőiesnek tartja azt a nőt, aki nadrágot hord?
Roland: – Egy férfi vonzónak láthat egy csajt akkor is, ha az munkaruhában meg bakancsban van. Mert van a lényében valami, ami átsüt a ruhán.
Tibor: – A nadrág nem csapja agyon a nőt. Persze csak akkor, ha a csaj karcsú. Ne legyen kövér a lába és nagy a feneke.
Péter: – Nem mindegy, hogy milyen a nadrág. Némelyeken a ruha is úgy áll, mint egy zsák.
Ádám: – Sok nőnek kimondottan jól áll a nadrág. Szerintem az igazi nő nadrágban is nő marad.
Marci: – A szoknyás skótok se férfiasak.
Szereti, ha egy nőnek hosszú a haja? A hosszú hajat régen a nőiesség szimbólumának tartották.
Roland: – Szeretem, ha egy nőnek hosszú a haja. A hatvanas évek frizurái tetszenek, megveszek az ápolt nőkért. Csak az agyonlakkozott, agyonzselézett frizurákat nem szeretem: olyanok, mint egy gyapjas, nem túl jó szagú szőnyeg.
Tibor: – A hosszú haj csak a fiatal lányoknak áll jól. A középkorú és idősebb nőknek már nem illik, azoknak jobb a rövid haj.
Péter: – Ma a csajok félhosszú hajat hordanak. Kár, mert a hosszú haj nagyon szépen mutat a meztelen testen.
Ádám: – Én imádom a hosszú hajat, de ez nem jelenti azt, hogy a divatos frizurák nem tetszenek. Utálom viszont a felfújt fejeket: ilyenkor az az érzésem, hogy egy birkát simogatok.
Marci: – Szeretem a változatosságot. Volt már hosszú hajú, rövid hajú csajom is, és nem tudom megmondani, melyik tetszett igazán. Azt viszont nem szeretem, ha a nőnek nincs saját stílusa.
Mit gondol arról a nőről, aki piros, csipkés melltartóban feszít? Hogy ki akarja provokálni a férfit?
Roland: – A piros, csipkés melltartó számomra azt jelenti, hogy a csaj reggel, amikor felvette, a lelke mélyén abban reménykedett, hogy valaki majd leveti róla.
Tibor: – Én nagyon vonzónak találom a piros, csipkés melltartót. Szerintem az ilyen nő célja a csábítás.
Péter: – Hencegni akar vele...
Ádám: – Provokálni akarja a férfit, mert tudja, hogy a férfiak harapnak a piros, csipkés melltartóra.
Marci: – A piros szín vonz és provokál.
Észreveszi, hogy barátnőjének narancsbőrös a lába. Kiábrándítónak találja ezt, vagy nem törődik vele?
Roland: – Észreveszem a narancsbőrt, és zavar is, holott a piros hangulatvilágítás sok bőrhibát láthatatlanná tesz. Az utóbbi időben azért elnézőbb vagyok, mert nekem is cellulitiszes a lábam.
Tibor: – Ha egy nő egyébként ápolt, akkor nem zavar.
Péter: – A férfiak semmit se tudnak a narancsbőrről. Észre se veszik.
Ádám: – Nekem mindegy. Nem ezt nézem a lányokon. Van, akinek van, van, akinek nincsen...
Marci: – Eddig még, hála istennek, nem találkoztam cellulitisszel.
Tetszik önnek a pirosra festett köröm?
Roland: – Szebb egy hosszú, vörös karom, mint egy tövig lerágott köröm.
Tibor: – Nem tetszik. Túl közönséges.
Péter: – Jobban szeretem a színtelen lakkot. A vörös körmű démonok kihívóak – ez a félénkebb férfiakat elriasztja.
Ádám: – Általában nem szeretem a hosszú körmöket, eltart egy ideig, amíg megszokom a barátnőmön.
Marci: – Hosszú körmöket már csak a filmekben látni...
Milyen típusú nő a szépségideálja?
Roland: – A természetes, hosszú hajú, hosszú combú, nagy mellű Vénusz, aki karcsú, és le van borotválva a lába.
Tibor: – Nincs kifejezett szépségideálom. Talán egy tiziánvörös, zöldeskék szemű, karcsú lány...
Péter: – Nekem az egyszerű, normális lányok tetszenek, akiket nekem kell felfedeznem.
Ádám: – Egyszer láttam egy 19. századi rajzot: egy nevető lány állt a Duna-parton. Azóta ezt a lányt hordozom magamban. Remélem, hogy egyszer találkozom vele... Különben tetszik még Angelina Jolie is.
Marci: – Az a legjobb, ha az ember beleszeret valakibe, és elhiszi róla, hogy ő a legszebb.
