Jó testvérek vagyunk?

A testvérkapcsolatok nagyon sokszínűek lehetnek. Bármit is érzünk a testvéreink iránt, ahhoz nem fér kétség, hogy a hozzájuk fűződő szeretet, gyűlölet vagy közömbösség életünk egyik meghatározó élménye.

Az elsőszülöttek évszázadokon át kiváltságos személyeknek számítottak: ők örökölték a szülők vagyonát, és nekik jutott tanulási lehetőség. A felmérések szerint az elsőszülöttek kiemelkedő teljesítményre képesek, emellett azonban konzervatívak, túl óvatosak lehetnek, és általában nem jellemző rájuk a lázadó szellem. A legidősebb gyermek testvére születéséig lényegében egyke, nem kell osztoznia a szülők szeretetén és figyelmén. A második gyermek megszületésével azonban – Alfred Adler pszichológus találó megnevezésével élve – a „trónfosztás” élményében lesz része.

Hogy ez milyen hatást vált ki, nagyban függ a gyermek korától. Ha már stabil életstílusa alakult ki, kevésbé negatív reakciók várhatók. Az idősebb testvérek általában vezető szerepet töltenek be, és az is előfordul, hogy a kisebbek védelmezői, segítői lesznek. A legidősebb gyermek különösen jó szervezőkészségre tehet szert, ugyanakkor annak a veszélye is fennáll, hogy uralni akarja a többieket.

– A szüleim mesélték, hogy két-három évesen nagyon féltékeny voltam a húgomra. Amikor hazahozták a kórházból, én is csecsemőként kezdtem viselkedni, hogy jobban figyeljenek rám. Aztán fokozatosan rendeződtek a szerepek, és én lettem a gondoskodó testvér. Mi is szoktunk vitázni, de általában jól megvoltunk. Valahol azért a rivalizálás is megjelent. A húgom például nagyon büszke volt arra, hogy ő már tud biciklizni pótkerék nélkül, én viszont még nem. Mérgemben kirohantam, és fél óra alatt megtanultam én is. Kamaszkorban aztán mindkettőnknek kialakult a saját baráti köre, de még mindig nagyon közel állunk egymáshoz, és sok mindenben számíthatunk a másikra – mondja Diana.

– Egész gyermekkoromban utáltam a húgomat, mert mindent nekem kellett megcsinálnom helyette. Azért is nagyon haragudtam rá, mert mindenhová követett, és állandóan árulkodott. A középső testvérem volt a szövetségesem – vallja be Kati.

A második gyermek az elsőszülöttel ellentétben kezdettől fogva úgy él, hogy a szülők figyelmén osztoznia kell a testvérével, ezért általában együttműködőbb. Számára a nagyobb testvér jelenti a mércét, így igyekszik utánozni őt, és behozni a lemaradását.

Nagyon iparkodik, harcol, ezért gyakran nyugtalannak tűnhet. A másodszülöttek ritkán viselik el, hogy irányítsák őket, és jellemző lehet rájuk a lázadás. – Nem szerettem második lenni, mert az iskolában mindig a nővéremhez hasonlítottak. Az sem tetszett, hogy nem kaptam mindenből újat, részben az ő megkímélt ruháit adták rám. Amikor azonban nagyobbak lettünk, már mindkettőnknek új ruhákat vásároltak – árulja el Erika.

Középső gyermeknek lenni sem egyszerű. A legidősebb már rutinos idősebb testvér, a másodszülött pedig elveszíti addigi „legkisebb” státuszát. Ha nincs túl jó kapcsolat az első két gyermek között, kialakulhat az úgynevezett középsőgyerek-szindróma. Ez kettős féltékenységgel, valamint a saját szerep és személyiség kóros leértékelésével járhat. Ilyenkor a szülők azzal tehetik a legtöbbet, ha éreztetik a helyét nem találó gyermekkel, hogy az egész család számára nagyon fontos. – Középső gyermekként feleslegesnek éreztem magam. Ott volt a jól tanuló, ügyes kezű nővérem, a nagylány, valamint az öcsém, a várva várt fiúgyermek. És ott voltam én: se okos, se ügyes, ráadásul „csak” lány. Csupán felnőttkoromban kerültem közelebb a testvéreimhez, de bevallom, néha még most is féltékeny vagyok rájuk – meséli Sára.

A legkisebbet már senki sem fosztja meg a „trónjától”. Viszont több minta áll előtte, és a testvérek mindegyike túlszárnyalja, hiszen behozhatatlanul előtte járnak a testi és a szellemi fejlődésben. Ez akár kisebbrendűségi érzéshez is vezethet. Másrészt a legkisebbeket gyakran elkényeztetik, a szülők és az idősebb testvérek csaknem mindent megcsinálnak helyettük. Ez a későbbiekben nehézségeket okozhat: a gyermek felnőve önállótlanabb lesz, és nehezebben áll a saját lábára. – Nem volt jó legkisebbnek lenni. A három idősebb testvérem kis vakarcsnak tekintett. Mindenből kizártak, mondván, én még túl kicsi vagyok hozzá. Amikor már felnőttem, akkor is gyermekként kezeltek, és nem avattak be a problémákba – emlékszik vissza Pali.

„Egy vérből valók vagyunk, ti meg én” – tanulja meg Maugli a vadon mesterszavait, amelyek segítségével a dzsungelben mindenkitől támogatást kérhet. Mert a testvérek nem bántják, hanem segítik egymást. Legalábbis Kipling mesevilágában. A valóságban sajnos nem mindig számíthat az ember a saját „vérére”. Karcsi testvérei az örökség elosztásakor vetkőztek ki magukból. – A nővéreim a hagyatéki tárgyaláson akkora cirkuszt rendeztek, hogy majd elsüllyedtem szégyenemben. A folyosón is tovább folytatták: ordítoztak, és egymásnak estek. A szülői házból mindent elhordtak, amit csak lehetett. Aztán az egyikük megpróbált kisemmizni. Hát testvér az ilyen? – mondja.

– Gyermekkoromban az egyik nagynénim tőlünk egy házzal odébb lakott, de soha nem látogattuk meg, és ő sem jött hozzánk. Csak akkor szólt ki nekünk az ablakon, ha gúnyt akart űzni belőlünk – emlékszik vissza Edit. – A mi családunkban is van egy idős testvérpár, akik ki nem állhatják egymást. Késre menő vitájuk is volt fiatal korukban – árulja el Nelli. Természetesen szép testvérkapcsolatokra is akad példa. – Édesapám nagyon jól kijön a testvéreivel. Öröm nézni, amikor találkoznak és beszélgetni kezdenek. Mintha egy olyan közös nyelvet használnának, amely csak az övék – mondja Csilla. – Az én édesanyám is nagyon összetart a testvéreivel. A szülők halála óta is minden ünnepen összejönnek, és már fiatal koruktól fogva segítik egymást.

Ha például a már dolgozó testvér ruhát vásárolt magának, a még iskolába járónak is vett egyet. Máskor a többiek támogatták őt. Ők négyen egyszer sem hagyták még egymást cserben – mondja Marianna.

– Adler individuális pszichológiája szerint az egyén személyiségét egész életére meghatározza, hogy hányadikként született a családban, és milyen pozíciót töltött be a testvérkapcsolatokban – kezdi Strédl Terézia pszichológus. – Ranschburg Jenő Személyiségünk titkai című könyvében játékosabb formában mutatja be, milyen szerepet tölt be a gyermek a testvérek rangsorában. Az első gyermek a legokosabb, ő testesíti meg a szülők pozitív elvárásait, és kezdetben nincs konkurenciája. A másodszülött a legszebb, a harmadiknak pedig a legszorgalmasabb jelző jut. Három gyermeknél a szülőknek több a dolguk, így hamarabb megvalósul a munkamegosztás, és a gyermek gyorsabban tanulja meg önmagát ellátni. Az utolsó gyermek a kis kedvenc, a testvérek számától függetlenül. Az öt gyermek közül a negyedik szülöttnek nem jut pozitív szerep, vagyis ő lesz a család kisördöge.

– A testvérkapcsolatok alakulásában meghatározó a testvérek neme és a közöttük lévő korkülönbség is.

– A felmérések szerint minél kisebb a korkülönbség az azonos nemű testvérek között, annál nagyobb lehet a rivalizálás. Mindketten érvényesülni akarnak, és ugyanolyan mértékű figyelemre vágynak, ezért versengenek az anya szeretetéért. Ez pedig nem jó. Ha több mint öt év korkülönbség van a testvérek között, az olyan, mintha két egyke nevelkedne a családban. A gyermeknek önálló egyéniségként nem kell osztoznia. Valahol csak kamaszkoruk után találkoznak igazán, baráti és érdeklődési körük is eltérően alakul. Ha valaki olyan családban nő fel, ahol egyneműek a testvérek, automatikusan kialakulhat egyfajta készséghiány, és nehezebben tudja megszólítani a másik nemet. Hiányzik az a megélt tapasztalat, amely egy jól működő kapcsolathoz szükséges. A párkeresés szempontjából nagyon jó, ha fiú és lány is nevelkedett a családban.

Strédl Terézia

– És mi a helyzet akkor, ha valakinek nincs testvére?

– Ha csak egy gyermek van, egészen másképpen alakul a család élete és a gyermek családon belüli pozíciója. A többgyermekes családok szerkezete érzelmileg és emberileg is többletet ad. Ez hozzásegíti a gyermeket olyan készségekhez és képességekhez, amelyek birtokában talpraesettebbnek, életképesebbnek mutatkozik. Jó néhány esetben az egyke – bár nem szenvedett hiányt szeretetben, figyelemben vagy anyagiakban – nem tud mit kezdeni magával. Nem állja meg a helyét az életben, mert megszokta, hogy állandóan kiszolgálták, és mindent elintéztek helyette. Ez nagyon sokszor torzult személyiséghez vezethet felnőttkorra, és a szülő csak ekkor döbben rá, hogy valamit rosszul csinált. A gazdasági körülmények is meghatározóak. Ha a gyermek egy jómódú családban azt látja, hogy bármit azonnal megkaphat, és csak ő a fontos, énközpontúsággal, de nagyon sokszor egoizmussal és önzéssel is találkozhatunk a részéről.

– Pótolhatja valami, legalább részben, a hiányzó testvérkapcsolatokat?

– Voltak, akik ellenezték, hogy az óvodákban különböző korú gyermekeket vonjanak össze egy csoportba, pedig a vegyes korosztályú csoportoknak is vannak előnyeik, hiszen a családban is így találkoznak egymással a gyermekek. A vegyes korcsoportú óvodai közösség bizonyos szinten helyettesítheti a családban hiányzó testvérkapcsolatokat. Az egykéknél a vegyes korcsoport segíthet felismerni, hogy másnak is van helye a nap alatt. Megtanulják, hogy a nagyobbak jogosan formálnak igényt a vezető szerepre, a náluk kisebbekkel pedig többet kell törődni. Egyébként az emberöltőnek három krízisidőszaka van: a dackorszak, a kamaszkor és a középkor válsága. A dackorszak nagyon meghatározó időszak, lényegében ekkor alapozódik meg a személyiség. Kialakul az éntudat, valamint annak felismerése, hogy mit tehetek meg.

A szülő feladata, hogy rávezesse a gyermeket arra, mi a jó és a rossz, mit szabad és mit nem. Ha ezt elhanyagoljuk, a problémák később jelentkeznek igazán. Azt kell mondanom, hogy a kamasz a dackorszak „végterméke”. Ha a gyermek a dackorszakban elsajátítja a játékszabályokat, később is képes lesz az együttműködésre.

– Mi lehet az oka annak, ha a testvérek egymás ellen fordulnak?

– A modellkövetés. A nevelésben sokat jelent az élő példa. Ha mi, szülők nem megfelelően kezeljük a problémákat, a gyermektől sem várhatunk mást. Nem vezet jóra, ha mindent hangoskodással intézünk el, és a felnőtt nem uralja a helyzetet. Az sem jelent megoldást, ha hatalmi pozíciónknál fogva kényszerítjük a gyermeket, mondván: szót kell fogadnod, mert az anyád vagyok. Az is rossz minta, ha a szülők egymás között kiabálással vagy tettlegességgel intézik el a problémás ügyeket, esetleg egymásra csapják az ajtót, és kilépnek a számukra kellemetlen helyzetből. Ez nem problémamegoldás, hanem indulati magatartás, és a gyermek is ezt sajátítja el. A médiából átvett viselkedésminták hatása sem elhanyagolható. Rengeteg erőszakot látni a képernyőn, elég csak a híradóra gondolni. A gyermek nem tudja feldolgozni ezeket az információkat, hiszen nem az életkorának megfelelően „tálalják” őket. Ő csak azt látja, hogy így is lehet viselkedni. Teljesítményorientált, rivalizáló társadalmi közegben élünk. Ki az erősebb, ki a győztes? Ha én vagyok a győztes, a másiknak kell lennie a vesztesnek. Egy együttműködő társadalom lenne az ideális, és a nevelésben is ezt az elvet kellene követni.

A mesék, mítoszok és irodalmi alkotások gyakori témája az azonos nemű testvérek közötti rivalizálás és féltékenység. Az első testvérpár, Ádám és Éva fiainak kapcsolata tragikusan végződik: a bátyjára irigy Káin megöli Ábelt. Jákob és Ézsau történetében nagy szerepet játszik az öröklési jog. Jákob, a másodszülött, egy tál lencséért ikertestvére elsőszülöttségi jogát kéri cserébe, később pedig csellel megszerzi a testvérének járó apai áldást is. Friedrich Schiller Haramiák című drámájában a fiatalabb fiú levelet hamisít, hogy befeketítse a bátyját, akit aztán az apjuk kitagad.

A fiútestvérek persze nemcsak a szülők szeretetéért, hanem egy lány kegyeiért is vetélkedhetnek. A Grimm testvérek meséiben szintén gyakran előfordul az azonos nemű testvérek közötti rivalizálás, például a Hamupipőkében vagy A két fivérben. A különböző nemű testvérekre viszont a mesékben – például a Jancsi és Juliska című történetben – inkább az összefogás jellemző. Az idősebb fiútestvért pedig gyakran a húga védelmezőjeként ábrázolják. Goethe Faustjában is így történik: Valentin meg akarja védeni húga, Margit becsületét, és közben életét veszti.