Az emberi lélek nagy ismerője, az orosz Dosztojevszkij híres regényében, a Bűn és bűnhődés utószavában így ír a főhős, Raszkolnyikov lázálmáról: „Egyszer azt álmodta, hogy valami szörnyű, sose látott, sose hallott, gyilkos ragály fertőzte meg az egész világot...
Valamilyen új trichinák, mikroszkopikus lények támadtak és fészkelődtek az emberek testében... Akinek a testébe behatoltak, tüstént olyan lett, mint az ördögtől megszállott, őrjöngeni kezdett...” Első hallásra úgy tűnhet, hogy csupán a nagy orosz író fantáziája lódult meg a titokzatos trichinák okozta ragály ecsetelésekor, ám az orvostörténész és a gyakorló orvos is jól tudja, létezik ilyen, trichinellózisnak vagy trichinózisnak nevezett betegség.
Csupán a jelző megválasztásában tévedett, hiszen a trichinellózis, vagy fonálférgesség nem új, hanem ősrégi betegsége az emberiségnek. Legkorábbi előfordulásának nyomát egy kb. 3200 éves múmia rekeszizom-maradványainak vizsgálata során találták meg. Valószínű, hogy a Bibliában, ill. a Koránban szereplő, tisztátalan állatok húsának fogyasztását tiltó rendelkezés is a fonálféreggel fertőzött sertéshús megevését követő rosszullétek megelőzését célozta.
A betegség orvosi nevét kórokozójáról kapta. A kórokozó, a Trichinella spiralis nevű apró, dugóhúzó alakú parazita. A fonálférgek közé tartozó Trichinella a vaddisznó, a farkas, a róka élősdije, de megfertőzheti a háziállatokat, pl. a sertést is. A fertőzött sertéshús az emberi megbetegedés leggyakoribb oka.
A Trichinellával fertőzött sertéshúsból az ember vékonybelében szabadulnak ki a lárvák, amelyek felnőtté érve, a bélnedvben tartják meg nászukat, majd a nőstény befúrja magát a bél falába.
Itt hozza világra azt a több száz lárvát, amelyek a bélfal hajszálereibe kerülve, a vérkeringéssel eljutnak a test harántcsíkolt izmaiba. Az izmokban a lárvák betokozódnak, később a tokba kalciumsók rakódnak le. A vázolt életciklusból következtethetünk a fonálférgesség tüneteire.
A fertőzött hús elfogyasztása utáni első héten – tehát amíg a lárvák a bélben tartózkodnak – bélhurutra emlékeztető panaszok (hányinger, hányás, étvágytalanság) jelentkeznek. Az igazi betegség azonban csak jóval később, a fertőzést követő 3–6. héten kezdődik, amikor a lárvák megkezdik behatolásukat az izmokba. Erős izomfájdalom mellett magas láz, gyöngeség jelentkezik.
Ha a fertőzés nagymértékű volt, azaz egyszerre sok lárva hatol be az izmokba, a betegség halállal is végződhet. Rendkívül erős fertőzöttség esetén a lárvák behatolnak az agyszövetbe is, és Dosztojevszkij által is említett idegrendszeri tüneteket, fejfájást, ingerlékenységet, sőt őrjöngést, ill. epilepsziára emlékeztető görcsös rohamokat okoznak. Annak ellenére, hogy az idejekorán felismert fonálférgesség jól gyógyítható, jobb a fertőzést inkább elkerülni.
A vadhús fogyasztása csak Trichinella-vizsgálat, vagy megfelelő átsütés (legalább 10 percig 60 fokon) után biztonságos. Ugyanez vonatkozik a sertéshúsra is. Kerüljük a húskészítmények, ill. a kolbász nyers vagy csak hirtelen átsütött formában való fogyasztását.
