A Tibet Baráti Társaság székhelye egy kis faluban, Andódon van. Az emeletes ház csak abban különbözik a többi lakóháztól, hogy színes imazászlók lengenek a bejáratánál. A meditációs központot a Geljen házaspár, Ildikó Darshan és Tibor (és néhány társuk) alapította.
Ők a vezetők és gondnokok is egyben, az emeleten laknak. A földszinten van az U alakú szentély és egy helyiség az elvonulásra, az alagsorban pedig szobák a látogatók, meditálók, tanítók számára.
A társaság története a nyolcvanas évekbe nyúlik vissza. Geljenék gyógyítással foglalkoztak, energetikai, kézrátételes kezeléssel. Törött végtagokat és szervi betegségeket gyógyítottak. Azt mondják, mindenki rendelkezik a kézrátételes gyógyítás készségével, csak tanulás kérdése az egész. Keleten például elterjedt dolog, nem számít kivételesnek.
— A kilencvenes években egyre többen kerestek fel pszichikai panaszokkal — mondja Geljen Tibor. — Nem tudtunk mit kezdeni az új helyzettel. Gondolkodni kezdtünk, hogyan tovább. Végül elutaztunk Keletre. A párommal és egy angol tolmáccsal elrepültünk Nepálba. Nézelődtünk, felkerestünk pár buddhista zarándokhelyet. Végigjártuk Buddha életének fontos állomáshelyeit: ahol született, tanított, megvilágosodott és meghalt. A szent helyeken valóban érzékelhető volt egyfajta vibráció. A másik, ami feltűnt: a keleti emberből árad a belső nyugalom, pedig sokkal rosszabb körülmények között él, mint mi.
— Akkor jutott eszünkbe, hogy jó lenne itthon is alapítani egy meditációs központot — folytatja Geljen Darshan. —Tudatában voltunk annak is, hogy ez szép elképzelés ugyan, ám sok minden szükséges a megvalósításához. A szerencse mellénk szegődött, csodával határos módon sikerült bejutnunk őszentségéhez, a dalai lámához, aki áldását adta terveinkre. Általában három-négy hónap várakozás után juthat be hozzá valaki, ám nekünk hamarább sikerült.
— A zarándokútról hazatérve mi volt a teendő?
— Nyilvánvaló volt számunkra, hogy szükségünk lesz egy épületre — folytatja Tibor. — Ezért eladtuk a lakásunkat, és megvásároltuk ezt a házat. Azt is tudtuk, hogy még sokat kell tanulnunk, ezért a tibeti nagykövet segítségét kértük, majd kapcsolatba léptünk a dániai királyi könyvtár vezetőjével, aki egy tibeti láma volt. Meghívtuk, hogy tanítson bennünket. Amikor megkaptuk a tanítást, igyekeztünk alkalmazni a mindennapjainkra, hogy erősítsük magunkban a rendet: ezzel fejlesztjük a jó tulajdonságainkat, és gyengítjük a rosszakat. A buddhizmus a szabadság útja, amelyen járva valóban boldogan tudjuk élni az életünket.
— Mikor kerültek először kapcsolatba a buddhizmussal?
— Harcművészettel foglalkoztam, és a mesterünk sok buddhista bölcsességet megosztott velünk. Arra tanított, hogy példát mutassunk, jó emberek legyünk, védjük a szegényebbeket és gyöngébbeket. Megismertem a zen koanokat, a csan buddhizmus filozófiáját. Ám keleti utunk során rájöttem, kevés az, amit tudok. És a buddhista filozófia segíthet, hogy kilábaljunk a problémáinkból, mert a dolgok igaz arcát mutatja meg. A buddhizmus nem vallás, hanem tudomány, amely felfedi, hogyan működik az ember tudata, amely teremtő erő is egyben — mondja Tibor.
— Az egyik ember bosszankodik az esős nap láttán, mert kabátot kell vennie, a másik örül, hogy végre vizet kapnak a növények — folytatja Darshan. — Minden ember más, mert más élmények érték, más közegből jött, más szokásokat sajátított el. Sokszor épp emiatt vannak zavarok a párkapcsolatokban — mert mindkét fél másként látja a világot. Pedig egyik sem rosszabb a másiknál: csak más. A nyugati ember azt gondolja, ha megbetegszik, majd az orvos meggyógyítja. De hiába gyógyítja meg, ha ő maga nem változik meg, továbbra is ugyanolyan hibásan éli az életét.
A buddhizmus megtanít bennünket arra, hogyan lássuk objektívan a dolgokat. És arra is, hogyan érezzük jól magunkat, s hogy nem másokban kell keresni az okokat saját boldogtalanságunk miatt.
— Eszerint életünkért, tetteinkért csak mi magunk vagyunk felelősek...
— Csak mi tudjuk az életünket alakítani, jobbá tenni. A buddhizmus közelebb segíti az embert önmagához, az alapenergiához, amely a harmóniához segít, és megtanít befelé koncentrálni. A nyugati ember csak kifelé tekint, a kinti világgal van elfoglalva. Többet dolgozik, mint amennyit bír, tárgyakat halmoz maga köré, mértéktelenül fogyaszt, saját magára viszont nem szakít időt. Nem lazít, nem töltődik fel, nem figyel önmagára, pedig csak önmagunkba mélyedve tudunk igazán megpihenni.
A rohanás, a zaj és a stressz miatt pár év múlva a pszichés betegségek rendkívüli méreteket fognak ölteni — ezt állítják a kutatók is. Egyre jobban élünk, s mégis egyre boldogtalanabbak vagyunk. Ha rossz az életünk, hiába utazunk el a világ legszebb helyére, akkor sem fogjuk jól érezni magunkat. Ha viszont harmónia van bennünk, nem tesz minket boldogtalanná az sem, ha szegénységben élünk. Mi e belső nyugalomra próbáljuk megtanítani az embereket. Lehet, hogy közhely, de az erő, az energia mindenkiben benne van.
- A buddhizmusban Buddha nem Isten. Egy buddhista nem valami végső dologgal foglalkozik, és nem is arra helyezi a hangsúlyt, hogy van-e Isten vagy nincs, keressük-e vagy ne keressük, hanem arra, hogy megoldjuk a földi életünket.
- A buddhizmus szerint kizárólag a saját tetteink határozzák meg a létünket. Ez a karma törvénye. Vagyis mi a saját tetteinkkel alakítjuk a jövőnket. Ez kizárja egy magasabb rendű lény beavatkozását az életünkbe, és oda helyezi a hangsúlyt: amit most megteszek, annak a következményeit meg kell tapasztalnom.
- A buddhizmus nagyon nyitott. Amikor keleten, Kínában vagy Tibet-ben megjelentek a keresztény hittérítők, rendkívül nyitott szívvel fogadták őket. A helyiek teljesen be tudták illeszteni a saját világképükbe, hogy van egy Isten, Jézus vagy akár Mohamed, aki imádni való lény. Semmi probléma nem volt addig, míg aztán a térítő közölte, hogy jó, de ha ezt elfogadjátok, akkor minden mást tagadjatok meg. Ez már nem fért bele a keleti gondolkodásba.
- A buddhizmus azt mondja: ha változtatok magamon, akkor megváltozik körülöttem a világ. És nem kell semmilyen felsőbb hatalom ahhoz, hogy megváltozzunk. Nem kell semmiféle külső, isteni lény ahhoz, hogy saját magunkat belsőleg megváltoztathassuk. Ilyen értelemben nem gondolják azt, hogy fohászkodniuk kellene valakihez. A létem a saját cselekedeteimtől függ, attól, hogy mit teszek, s amit elvetek, azt is fogom learatni — vallják.
- Nem az a kérdés, hogy Isten mit szól ahhoz, amit teszek, hanem, hogy tudjam, minden cselekedetemnek megvan a gyümölcse. Ha jót cselekszem, jó gyümölcse van, ha rosszat, rossz gyümölcse van. A mostani állapotom a korábbi cselekedeteim összessége, a következő állapotom a mostani cselekedeteim összessége. Ebben nincs sehol helye semmilyen hatalomnak, amely ebbe beleszólhatna. Teljes mértékben magunkra vagyunk hagyatva abban az értelemben, hogy a cselekedeteink következményeit kell megélnünk.
— Az első zarándokutat követték-e újabbak?
— Két-három évente Keletre zarándokolunk — veszi át a szót Tibor. — Ezek semmiképpen sem turistautak, mert kemény, zord körülményeket kell elviselnünk. Általában kolostorokban szállunk meg, és gyakran megesik, hogy mínusz egy-két fokos hidegre ébredünk.Végigjárjuk a zarándokhelyeket és szentélyeket, meglátogatjuk az indiai és nepáli kolostorokat. Közben gyakorlatokat végzünk és meditálunk.
Természetesen felkeressük a dalai láma székhelyét, Dharamsalát is. Utunkat Katmandunál, a legszentebb helyen kezdjük, ahol egy csodálatos, ősi sztúpa alatt Buddha relikviái vannak. A gyönyörű épületről az a hír járja: ha körbejárjuk és kimondjuk a kívánságunkat, az teljesülni fog. A legutóbbi zarándokutunk december elejétől február végéig tartott, és háromezer kilométert tettünk meg. Végigjártuk a szent helyeket és a fontos energetikai pontokat.
— Milyen programokat szoktak szervezni?
— Keddenként tartunk meditációkat, délután hattól nyolcig — ezekre bárki eljöhet — mondja Darshan. — Havonta egyszer meditációs hétvégét szervezünk azok számára, akik már rendelkeznek meditációs gyakorlattal. Három havonta meghívunk egy tanító lámát vagy egy meditációs mestert, aki oktat bennünket. Július végén egy dániai meditációs mester érkezik hozzánk, aki a buddhista pszichológiáról tart előadást, augusztusban és októberben pedig egy nepáli és egy magyarországi láma jön.
Szeptemberben kezdődik, havi egy előadással, a féléves buddhista tanfolyam, amelynek témája: a buddhizmus alapjai. Ezenkívül előadásokra is járunk, és mi magunk is tartunk előadásokat. Terveink közt szerepel egy nagyobb központ kiépítése, ezt a mostanit már kinőttük. Úgy érezzük, ezt a tudást igenis meg kell ismertetni, át kell adni másoknak is.
Póda Erzsébet
