Őszinte, szívből jövő nevetéssel díjazta a felkérést. Még hogy ő ideális?! Pedig szerintünk a nagymácsédi származású, de jelenleg Galántán élő Gál Gábor (31), az MKP parlamenti képviselője az egyik legesélyesebb jelöltünk. Öltönyben vagy sportos szerelésben, hivatalosan vagy magánemberként egyaránt megnyerő egyéniség.
Gábor jogi végzettségű politikus, ezen kívül ügyvédi irodát vezet. Nős, felesége, Zsuzsa pedagógus. Egy kislányuk van, a két éves Sára, és szeptemberre várják a második babát — Bencét vagy Tamarát.
Fotó: Dömötör Ede
— Hogyan lett politikus?
— Mindig is érdekeltek a közügyek. Már tizennyolc éves koromban önkormányzati képviselő voltam, az egyetemi évek alatt pedig aktívan tevékenykedtem a Diákhálózatban. 1994-ben megalakítottam a pozsonyi magyar joghallgatók Verbőczi István klubját. Mint fiatal jogász dolgoztam egy jogi elemző csoportban. 2002 elején kaptam lehetőséget arra, hogy a politikusi pályára lépjek. A pártnak szüksége volt főállású jogász-politikusra — én pedig vállaltam a kihívást.
— A politikusok rendkívül elfoglalt emberek. Mennyi idő jut a családra?
— Az elején nem igazán tudtam beosztani az időmet, de a családra mindig találok időt. Ma is, ha bármilyen későn is, de hazamegyek. Van, hogy akkor érkezem, mikor a kislányom már, és akkor indulok, mikor még alszik. Ilyenkor mindig adok neki puszit, reggel pedig betakargatom.
— Hogyan telik az együtt töltött idő?
— Sárát pici babaként mindennap én fürdettem, ez az én kiváltságom volt, mégis nagyon anyás lett. Aztán tavaly Zsuzsa beiratkozott egy lakberendezési tanfolyamra, így hetente két napot együtt tölthetünk: csak én és Sára. Ma már nemcsak az anyukájával, hanem velem is megosztja örömét, bánatát.
— Jut emellett idő valamiféle kedvtelésre is?
— A hétvége általában mindig a családé, s ha közbejön valami, akkor hét közben behozom a lemaradást. Minden nyáron és télen együtt megyünk kirándulni. Járok focizni, mert szükség van a mozgásra. Ezenkívül vadászom is, nem annyira a trófeagyűjtés, mint inkább a természet, a jó levegő meg persze az erőnlét végett. Az ember magára ölti a vadászzubbonyt, amely nem éppen könnyű és kellemes viselet, a puskát és a távcsövet, és így járkál hegyen-völgyön át. És szeretem azokat a kedvteléseket, amelyeket a családdal együtt lehet gyakorolni: a természetjárást, a barangolást.
— Ön szerint milyen az ideális párkapcsolat?
— Amelyben a felek kölcsönösen tisztelik egymást.
Nem kényszerítik egymásra az akaratukat, szuverén emberek maradnak, egyik sem hasonul a másikhoz. Nem kell mindig mindenben egyetérteni, hiszen a probléma az élet sója.
— Milyen az ideális nő?
— Szerintem mindenki számára más. Engem mindig a nő személyisége érint meg. A vonzó külső persze buzdítás az első lépésre, melyet azonban nem követnek továbbiak, ha a szépség butácska vagy nem önálló személyiséget takar. Én már választottam, számomra a feleségem az ideális nő.
— És az ideális férfi?
— Családcentrikus, felelősségteljes, tudatosítja, hogy a család terheit neki is viselnie kell. Az ő feladata megteremteni a biztonságos anyagi hátteret. Ő is mindenből kiveszi a részét, ami a boldog családhoz és a harmonikus párkapcsolathoz szükséges.
Póda Erzsébet
