Egyik nap még bújós gyerek, a másikon már mindenre van egy csípős megjegyzése – a kamaszkor a fiatalnak és a szülőnek is komoly próbatétel lehet.
Cikkünkben azt járjuk körül, mi állhat a szemtelenség, a hangulatingadozások és a szélsőséges viselkedés mögött, és hogyan segíthet ilyenkor a türelem, a humor és a biztos családi háttér.
A kamasz nemcsak robbanásszerű testi fejlődésen megy át, hanem gyors és erőteljes szellemi érésen is. Ennek következtében hirtelen karikatúraszerűen kezdi látni a világot – a családtagokat, felnőtteket is, amitől ő maga is szenved. Az ebből eredő feszültség levezetése a szemtelenség. Ha az érzelmi kapcsolat a kamaszkort megelőzően jó volt, akkor a gyerek általában szemtelenségében is tapintatos. (Például nem járat le bennünket idegenek előtt.)
Kamaszkorú gyerekünk ítélkezik, szemtelen megjegyzéseket tesz. Amit a szülő mond, az szerinte értelmetlen, foghegyről válaszol a kérdésekre. Ne menjünk bele a veszekedésbe, de ne is tűrjük szótlanul a viselkedését. A szemrehányás viszont csak olaj a tűzre. Egy szomorú pillantással (vagy azzal, hogy becsukjuk magunk mögött az ajtót) néha elérhető, hogy a kamasz magába nézzen. A legjobb viszont az, ha humorral tudjuk fogadni a gyerek kritikáját. Ez nemcsak nekünk jó, őt is megnyugtatja.
Ha dühöngünk, az a kamaszt is szorongással tölti el. A humor azért jó, mert ráébreszti a kamaszt, hogy nem is vagyunk olyan rémesek, és amit nem kell, azt nem vesszük komolyan.
Amit tehetünk a kamaszért: türelmesek próbálunk lenni, és elviseljük a jelenlétét. Ez általában nem könnyű, de így lehetővé tesszük, hogy a kamasz velünk legyen, mert ha nem is mindig látszik rajta, igényli a szeretetünket. És azt is, hogy olyannak fogadjuk el, amilyen.
Egyébként a gyereket csak kamaszkora előtt lehet – és kell is – nevelni. A korábbi hatások nem vesznek kárba. Ha kiskorában melegszívű és ragaszkodó volt, biztosak lehetünk benne, ha egy-két (esetleg három) év után lehiggad, majd ismét kimutatja, hogy fontos számára a család. Sokan ezt az időszakot második (vagy harmadik) születésnek nevezik, hisz egy ember készülődik világra jönni. És a születés és a szülés fájdalommal jár.
A fiúk gyakran nehezebben és „éretlenebbül” élik át a kamaszkort, mint a lányok. Míg a harmonikus családban felnövő lányok kamaszkora néha problémamentes – sőt, az is előfordul, hogy előnyükre változnak (nyíltabbak lesznek társas viselkedésükben), addig a jó érzelmi kapcsolatban élő fiúk inkább ügyetlenebbek. A tétovaság az agresszivitással együtt lesz jelen a viselkedésükben.
A kamasz gyerek keresi magát, próbálgat, külső mintákat utánoz, és (a kamaszkor egyik paradoxona) úgy akar egyéni lenni, hogy olyan ruhákat hord és úgy viselkedik, mint a kortársai vagy az ideálja. Előfordulhat, hogy végigpróbálgatja a környezetében látott magatartásformákat. Ne mutassunk rá arra, hogy most épp milyen, mert az sérti őt. Amíg a kamasz változik (ha szélsőségek között is), nincs baj. Akkor jogos az aggodalom, ha a gyerek belemerevedik valamelyik szélsőségbe, és a változások sora megszakad.
