Naponta többféle gyógyszert szed: egyet a hátgerincpanaszaira, egyet a szívére (a műtét után szívpanaszai lettek), egyet a vérnyomására, egyet a gyomorfekélyére (a sok gyógyszertől gyomorfekélyt kapott), egy fájdalomcsillapítót – és egy antidepresszánst, mert a nélkül mindezt kibírni nem lehet.
A rendszerváltozás után jó párszor megváltoztak a rokkantnyugdíjasokra vonatkozó törvények. A legtöbb rokkantnyugdíjas nem tudja követni ezeket a változásokat. Fogalmuk sincs, mi alapján ítélik meg nekik a járadékot. Csak azt tudják, hogy össze-vissza „százalékolják” őket (pontosabban egyre csökkentik rokkantsági százalékukat), miáltal a pénz is csökken, amiből élniük kell – miközben a többségnek folyamatosan romlik az egészségi állapota. A rokkantnyugdíjasok legtöbbje kiszolgáltatottnak érzi magát, sorsuk a helyi felülvizsgáló bizottság jóindulatától függ. Azt mondják, rengeteg a visszaélés. Marika és Edit története – csak csepp a tengerben.
Majd ha kilyukadt a lába
Marika (55) nem hall az egyik fülére, és mindkét lába beteg. Betegségének a neve varix, azaz lábi visszerei krónikusan begyulladnak. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mindkét lába dagadt, vöröseskék színben játszik, s állandóan fáj. Eddig háromszor műtötték, nem sok eredménnyel, állapota nem javult.
Marika 10 évvel ezelőtt még részleges, 63 százalékos rokkant volt. Tíz éve aztán megváltoztak a törvények, és Marika egyik napról a másikra „meggyógyult”: betegsége már csak 15 százalékot ért. Ez azt jelentette, hogy elvették tőle a rokkantnyugdíjat, egyedül adókedvezménye maradt meg. Három éve az adókedvezményt is megvonták tőle, sőt majdnem kiróttak rá több tízezer korona büntetést is. A Szociális Biztosító ugyanis rádöbbent, hogy már évekkel ezelőtt megszűnt a jogosultsága. Szerencsére Marika nem hagyta magát, csapott egy kis patáliát, kiteregette a papírjait, amivel igazolni tudta az adókedvezmény „törvényességét”.
Jelenleg bejegyzett rokkantnyugdíjas, van egy igazolványa, amely ország-világ előtt bizonyítja 15 százalékos rokkantságát.
– Csak azt nem tudom, mire jó, mert nem jár vele sem adókedvezmény, sem gyógyszerkedvezmény – panaszolja Marika. – Ráadásul egyre romlik az egészségi állapotom. Most már állandóan fáj a lábam. Az orvosom azt mondja, nem lehet tenni ellene semmit. Erre nem használ sem gyógyszer, sem kenőcs. Együtt kell élnem a fájdalommal, és számoljak azzal, hogy csak rosszabb lesz. Megműteni már nem tudják a lábamat, mert állandó gyulladásban van. Rendszeresen járok a felülvizsgáló bizottság elé. Nemrég cinikusan megjegyezték: hiába minden igyekezet, akkor leszek az „esetük”, ha már kilyukadt a lábam! Itt Komáromban azt mondják, ők nem tehetnek semmiről, mindenért a pozsonyiak felelősek. Én viszont állítom, hogy nem hiányzik más, csak egy kis jóindulat – a bizottsági orvosok részéről.
Egyébként Marikának szerencséje van: évtizedek óta ugyanazon cégnél dolgozik, fél munkaidőben, portásként. A vezetőség ismeri a történetét, és jóindulattal van iránta.
A gerincműtét: semmiség
Sokkal rosszabb helyzetben van az 52 éves Edit. A makkegészséges nő kálváriája 1988-ban, egy tüsszentéssel kezdődött.
– Ahogy húztam fel a csizmámat, eltüsszentettem magam – kezdi történetét. – Erre a gerincemben becsípődött egy ideg. Meg kellett műteni. A műtét azonban nem sikerült. Tíz évig jártam gyógyfürdőbe, utókezelésre, akupunktúrás kezelésekre – mégsem jöttem rendbe. Fájdalmaim voltak, nem működött rendesen az egyik lábam, el-elestem. Mivel dolgozni nem tudtam, automatikusan megkaptam a 100 százalékot.
Edit 1995-ig nevelte egyedül két gyermekét a rokkantnyugdíjából. Ekkor 50 százalékra csökkentették a rokkantsága mértékét.
– Ma is fülemben csengenek a felülvizsgáló orvos szavai: Intelligens embernek látszik, biztosan meg fogunk tudni egyezni! Végül nem egyeztünk meg semmiben – én ugyanis nem tudtam lefizetni, így nem nyertem el a jóindulatát. Miből fizettem volna? A lányom főiskolára járt, a fiam pedig katona volt. Ezután jóval kevesebb nyugdíjat kaptam.
1998-ban kiderült, hogy Editnek porckorongsérve alakult ki, majdnem lebénult a lába. Másodszor is megműtötték, ám ez az operáció sem hozta meg a várt eredményt: ezután se feküdni, se ülni, se járni nem tudott rendesen. Fél év múlva befeküdt a kórházba kivizsgálásra.
– Itt megint eltüsszentettem magam. A tüsszentéstől elpattant két porckorongom. Jaj, borzasztó fájdalom volt! A lábam úgy járt, hogy a reszketést reggelig nem tudták megállítani. Hát így történt, hogy harmadszor is megműtötték a hátgerincemet.
Mivel Edit pár évet Magyarországon dolgozott, sikerült elérnie, hogy onnan is kapjon betegsegélyt az itteni „részleges rokkantnyugdíjas” meghatározás alapján. A két rokkantnyugdíj együtt nem jelentett sok pénzt – mindössze körülbelül 6 000 koronát – de, mint mondja, ebből meg lehetett élni. Három évvel ezelőtt azonban a magyar segélyt elvesztette: a felülvizsgáló orvosok „véletlenül” azt írták a papírjaira, hogy már csak 50 százalékos rokkant. Magyarországon a részleges rokkantnyugdíj 68 százaléktól dukál! Végül a körzeti orvos nem bírta tovább nézni Edit nyomorúságát, és közbenjárásával tavaly mégiscsak megemelték a „százalékát”. A magyarországi segélyt azonban már nem sikerült kijárnia.
Editnek egyébként fogalma sincs, jelenleg hány százalékos rokkant. „69 vagy 70” – mondja. Pedig nem mindegy! Igazi anyagi segítség ugyanis csak 70 százaléktól jár. Jelenleg 2067 korona rokkantságit, az egyéb szociális segélyekkel együtt összesen 4500 koronát kap. Ez a gyakorlatban azt jelenti, ha kifizeti a rezsit, összesen 500 koronája marad, amiből 300-at gyógyszerekre költ.
– Azt mondta a bizottság, hogy a gerincműtét ma már semmiség, rutinműtét – mondja Edit. – Meg hogy miért nem dolgozok? Tudja, néha kínomban már csak nevetek az egészen. Mást úgysem tudok csinálni. Nekem nincs pénzem, hogy megvásároljam a hiányzó százalékokat. Bezzeg a sorban előttem várakozó hölgy, ő egyszeri gerincműtétre megkapta a teljes rokkantságot és az azzal járó maximális támogatást. El is dicsekedett vele, hogy megérte fizetni!
Editnek azóta is állandóan fáj a hátgerince. Nem működnek a reflexei, előfordul, hogy nem bírja átlépni a küszöböt. Egyedül fél kimenni az utcára, mert gyakran elesik, már kétszer eltörte a karját, egyszer a könyökét. Az idegorvos újabb műtétet javasol, az ortopédsebész viszont ellene van. Naponta többféle gyógyszert szed: egyet a hátgerincpanaszaira, egyet a szívére (a műtét után szívpanaszai lettek), egyet a vérnyomására, egyet a gyomorfekélyére (a sok gyógyszertől gyomorfekélyt kapott), egy fájdalomcsillapítót – és egy antidepresszánst, mert a nélkül mindezt kibírni nem lehet.
Talán jó hír Marika és Edit számára, hogy a jövő évben ismét módosulnak a rokkantnyugdíjak megállapításának feltételei, valamint csökkennek a vonatkozó károsodási határok. Ez magyarán azt jelenti, hogy kevesebb mint 40 százaléktól is jár majd a nyugdíj. Pontosabban meghatározzák az egyes betegségeket, várhatóan javul a mentálisan sérültek megítélése. Azok a rokkantnyugdíjasok, akik a múlt évben hátrányos helyzetbe kerültek, ismételten kérhetik állapotuk felülvizsgálását. S hogy sikerül-e igazságosan felülvizsgálni egészségi állapotukat? Sikerül-e javítani életszínvonalukon, ezáltal társadalmi megítélésükön? Úgy tűnik, ez elsősorban azokon az embereken múlik, akik élő kontaktusban vannak velük: az orvosi felülvizsgáló bizottság tagjain.
A jelenleg hatályos, 2004-ben érvényre lépett törvény alapján három alapvető rokkantsági kategória létezik:
- 0–39 százalékos rokkantság – nem jár nyugdíj
- 40–69 százalékos rokkantság – alacsonyabb nyugdíj
- 70–100 százalékos rokkantság – magasabb nyugdíj.
A jelenlegi rendszerben tehát csak a 40 százalékosnál nagyobb méretű károsodottság esetén jár a rokkantnyugdíj, amely azonban nem sokat ér. Csak azoknak van „szerencséjük”, akiket 70 százalék fölöttinek ítélnek meg: ők valóban kapnak segítséget az államtól. A törvény ráadásul tavaly kötelezte a Szociális Biztosítót, hogy vizsgálja felül a járadékokat, ezáltal sok rokkantnyugdíjasnak leszállították a rokkantsági százalékát. Míg 2003-ban még 16 232 rokkantnyugdíjat ítéltek meg, 2004-ben szigorúbb feltételekkel már csak 13 866-ot. Egy év alatt tehát mintegy 2400-al csökkent a megítélt rokkantnyugdíjasok száma. Ezek az emberek nem lettek egészségesebbek – csak megváltozott a szociális biztosításról szóló törvény. A múlt évben olyanok is elvesztették járadékukat, akik gyakorlatilag munkaképtelennek számítanak.
