Kevés olyan lábbeli van, amely annyira illene az őszhöz, mint a hasított bőrből készült cipő, bokacsizma. Félni szoktunk tőlük, mert azt hisszük, nehéz a tisztán tartásuk. Pedig csak egy-két általános szabályt kell betartani. Mi a titkuk? És mi a különbség a hasított bőr, a szemis, a velúr és a nubuk között?
A félelemnek egy kicsit ellentmond az a női szokás, hogy őszre és tavaszra előszeretettel választunk ilyen cipőt, holott gyakran esni szokott, ami általában árt ezeknek a holmiknak. Nézzük hát, hogyan lehet ápolni ezeket a közkedvelt darabokat.
Száraz törlőkendő és puha kefe
Az ápolás alfája és ómegája az impregnálás. Mielőtt először lábunkra húznánk ezt a tetszetős lábbelit, fújjuk át alaposan minden négyzetcentiméterét az erre a célra kifejlesztett víz- és szennytaszító permettel. Ez a spray jó védelmet nyújt a hasított bőrnek. Ha mégis bepiszkolódna a cipőnk, kapható olyan gumisörtékből készült kefe, ami eltávolítja a finom szálak közül a port. A megszáradt sarat fémszálas kefével lehet letisztítani. Közben csak arra kell vigyázni, hogy mindig a szálak irányában húzzuk a kefét. Néha mégis előfordul, hogy az eső megáztatja a bokacsizmát. Itt egyetlen szabály van: a csizmát nem szabad a fűtőtest mellett, sem közvetlen napfényen szárítani.
A hasított bőr a melegtől megkeményedik és felrepedezik. Ilyen szárítás helyett összegyűrt újságpapírral vagy selyempapírral kell kitömködni a cipőt, és szobahőmérsékleten hagyni megszáradni, utána pedig átkefélni.
Mi a hasított bőr? A velúr és a nubuk
A hasított bőr az állat bőrének alsó rétege, amelyet a vastag nyersbőr mechanikus hasításakor választanak le a bőr legfelső rétegéről. Mindkét oldala érdes, szálas, bársonyos tapintású. Puhább és rugalmasabb, mint a teljes vastagságú bőr, de kevésbé tartós. Ugyanakkor kiválóan szellőzik, ezért gyakran használják cipők, kabátok és kesztyűk alapanyagaként. Viszont nagyon érzékeny, erősen nedvszívó, könnyen piszkolódik, és a víz vagy a zsír foltot hagy rajta.
A velúr avagy a szarvasbőr (a kifejezés a francia eredetű ’velours’ szóból ered, annyit jelent: bársony) gyakran a hasított bőr szinonimájaként emlegetik, mivel a velúr is a bőr belső oldalának csiszolásával kapja meg bársonyos felületét. Puha, bolyhos bőr, régebbi magyar nevén szarvasbőr. A velúrbőr állat, például kecske, borjú vagy bárány bőre belső oldalának csiszolásával vagy megfordításával készült, puha, bársonyos tapintású bőr. Szemis néven is szokták emlegetni.
A nubuk ezzel szemben nem hasított bőr, hanem finom, bársonyos tapintású, csiszolt felületű, teljes vastagságú valódi bőr. A marha-, borjú- vagy szarvasbőr külső oldalának finom csiszolásával állítják elő, így rövid, selymes szálak képződnek rajta. A velúrtól annyiban különbözik, hogy a velúr a bőr belső (hús felőli) oldalából készül, ez pedig a külsőből, így hosszabb szálú és kevésbé strapabíró. A nubuk jóval tartósabb, de érzékenyebb a nedvességre. Cipők, dzsekik és kiegészítők készítéséhez használják.
Tisztítás és ápolás
Száraz tisztítás: Puha sörtéjű kefével vagy speciális radírral szabad tisztítani. Szappannal, mosogatószerrel vagy mosógépben tilos mosni, mert az anyag megkeményedik vagy foltosodik.
Impregnálás: Használat előtt és után érdemes renováló vagy színfrissítő spray-vel kezelni. (A lenti képeken a H&M hasított bőr táska kínálata.)
Varga Klára
