A narancssárga tök megjelenése a piacon és a boltok polcain az őszt hirdeti. Ha túltekintünk a virálisan terjedő sütőtökös lattékon és a krémleveseken, rájöhetünk, hogy más fogások kísérőjeként is jóbarátként viselkedhet. Bírjuk rendhagyó bemutatkozásra a sütőtököt!
Még a szánkban érezhettük az utolsó görögdinnye ízét, mikor már találkozhattunk az első hazai sütőtökkel. A szokatlanul száraz nyár ugyanis sok őszi növény betakarítását is előbbre hozta. Sokaknak ez öröm, mert nemcsak naptárilag, hanem gasztronómiailag is átadhatjuk magunkat az ősz melengető, fűszeres zamatának.
Egy kis tökös történelem
Az évszak narancssárga főszereplője egyszerre komfortétel, gasztronómiai alapanyag és dekorációs elem. Októberben nincs kávézó, étterem vagy éppen lakberendezési bolt, ahol ne találkoznánk vele, sőt, sokan immár menetrendszerűen tökhegyek között fotózkodnak. Egyszóval színére, ízére, sokoldalúságára marketingkampányokat húznak fel. Ősszel minden sütőtökös: a kávénk, az ebédünk, a díszpárnánk, de még a tusfürdőnk vagy a kézkrémünk is. Eme ikonikus tökféle körül már-már valóságos peremkultúra alakult ki, ami elfeledteti kimondhatatlan egyszerűségét. Olyannyira, hogy ha csak a földeken találkoznánk vele, eszünk ágában sem volna krémlevest főzni belőle...
A sütőtök az Amerikából eredő cucurbita nemzetségből származik. Ezen tökfélék vad ősei Mexikóban voltak őshonosak, a közönséges tök (cucurbita pepo) egyik vonalát pedig több mint 10 000 évvel ezelőtt háziasították Mexikóban. Történelme még a kukoricáét is megelőzte. Ismert fajtái a cukkini, de a dísztök és a sütőtök is. Az ősi vad tökök persze sokkal kisebbek, keményebbek, keserűbbek, sőt akár mérgezőek is voltak. Háziasításuk gyakorlatilag több ezer éves ízpróbálgatás eredménye: az emberek az idő során igyekeztek kiválogatni a kevésbé keserű terméseket, és azok magjait ültették el (a következő generációból ismét a lehető legkevésbé keserűeket választották ki).
Elmondhatjuk, hogy a ma ismert sütőtökök, főzőtökök, de még a cukkini és más tökfélék is rokonságban állnak egymással – olyanok, akár egy nagy mexikói család a nagynénikkel, a nagybácsikkal és az unokatestvérekkel.
Miért ennyire népszerű?
Miután Kolumbusz felfedezte Amerikát, a tökfélék gyorsan eljutottak az Óvilágba. 1503 körül már találhatunk róluk korabeli ábrázolásokat, például egy gyönyörűen illusztrált francia imakönyvben, Bretagne-i Anna nagy imakönyvében. Magyarországon Lippay János 1664-es magyarországi kertészeti munkájában már szerepelnek a különböző tökfélékre vonatkozó utalások, melyek azt bizonyítják, hogy hozzánk is megérkezett a termés – akár Lippay híres Posoni kertjébe is (melyet a pozsonyi ferences templom mellett létesített).
A sütőtököt könnyű termeszteni: viszonylag igénytelen, nagy termést hoz, és jól tárolható. (Így az őszi betakarítást követően télen is rendelkezésünkre áll.) Hihetetlenül sokoldalú a felhasználhatósága. Régen a szegények konyhájának alapanyaga volt, a „szükséget” kellett vele letudni; manapság viszont már nem ezért divatos, hanem mert földes, karamellás íze és illata passzol az őszi időhöz. Gazdag antioxidánsokban, erősíti az immunrendszert, javítja a látást – és a diétázók örömére még kalóriatartalma is alacsony!
Kérdés, hogy zöldség-e egyáltalán a mi rajongott sütőtökünk. Nos, botanikailag nem, mivel a sütőtök termése gyümölcs (ugyanis virágból fejlődik ki, és magokat tartalmaz). Viszont ettől még a konyhában zöldségként kezeljük, így termése éppoly félreérthető, akárcsak a paradicsomé. Persze sokféle sütőtököt tartunk számon: ilyen a nagydobosi sütőtök, a sonkatök (idegen nevén butternut), a spagettitök (mely sütés után hosszú szálakra esik szét), illetve a kicsi, intenzív ízű hokkaido (a legnépszerűbb és szerintünk a legízesebb), valamint a faragásra termesztett dísztök vagy halloweentök. Azért fontos különbséget tenni köztük, mert nem ugyanúgy viselkednek sütés alkalmával: az egyik krémesebb, a másik édesebb vagy éppen vizesebb állagú.
A sütőtökkrémlevesen túl!
Most, hogy már kellően kiképeztük magunkat sütőtöktanból, rátérhetünk a kedvenc részünkre, azaz a konyhaművészetre. Szemrevételezzük a receptjeinket! A legfontosabb pedig, hogy soha, de soha ne vesszen kárba a kikapart tökmag: lemosva, megszárítva, kis olívaolajjal, sóval, borssal vagy akár fűszerpaprikával és fokhagymaporral összeforgatva és megsütve isteni ropogtatnivaló lesz belőle!
Ugyanitt meg kell említeni a tökmagolajat, amely készítésének komoly hagyománya van Közép-Európában, főképp Stájerországban. A tökmagolaj tehát nem csupán melléktermék, hanem gasztronómiai csoda és szuperélelmiszer.
AZ ŐSZ LEGFINOMABB SÜTŐTÖKÖS RECEPTJEI
SÜTŐTÖKKRÉMLEVES PIRÍTOTT TÖKMAGOLAJJAL – Madi Ervin receptje (villarosa.sk)
Alaplé:
A gyökérzöldségeket felmetéljük – úgymint a sárgarépát, petrezselymet, zellert –, és feltesszük egy kis fazékba főni, a forrástól számított fél órára. Miután megfőtt, hozzáadjuk a zöldfűszereket, a póréhagymát és a petrezselyemzöldet. Ízlés szerint ízesítjük sóval és borssal. Elkészítés után leszűrjük: ezt az alaplevet bármihez felhasználhatjuk.
Hozzávalók a leveshez (5 főre):
1 apróra vágott nagyobb vöröshagyma, egy gerezd fokhagyma, egy közepes méretű sütőtök, 100 gramm vaj, fél deci napraforgóolaj, egy nagy kanál só (ízlés szerint), egy nagy kanál cukor (ez kihozza a fűszer ízét), egy csipetnyi bors, egy vagy két deci tejszín (ízlés szerint), a betéthez kevés tökmag. A lényeg, hogy akkor lesz jó a levesünk, ha érett, jó fajta sütőtököt használunk hozzá.
A recept folytatása és további finomságok IDE KATTINTVA találhatók!
