Manapság szeretjük azt hinni, hogy mindenre van válaszunk: TikTok-videók és az AI segítségével diagnosztizáljuk magunkat, beskatulyázzuk érzéseinket és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy meghaladjuk önmagunkat, azaz „jobbá” váljunk. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy nem minden kérdésünkre létezik terápiás válasz. Ilyenkor jön képbe a filozófia, amely a gondolkodás művészetét tanítja nekünk, s általa nemcsak fejlődhetünk, hanem gyógyulhatunk is.
Mi, emberek, érző lények vagyunk – emiatt hajlamosak vagyunk érzelmeink fátyla mögül szemlélni a világot. Azt pedig elfelejtjük, hogy nemcsak érezni, hanem gondolkodni is képesek vagyunk. Gondolataink éppúgy formálják saját belső és külső világunkat, mint átélt érzelmeink. Aki azt hinné, hogy a filozófia tógába öltözött ókori férfiak kedvtelése volt az olajfák árnyékában – az nagyot téved. A filozófia ma is élő tudomány, amely nem csupán emelkedett beszélgetés az élet értelméről, hanem ok-okozat kutatása és magasabb szellemi nézőpontok meghatározása.
Mi is a filozófia?
A filozófia ógörög eredetű szó, jelentése: a bölcsesség szeretete. A fília, azaz valami iránti vonzódás, és a sophia, azaz bölcselet szó összetételéből származik. Filozófia alatt sok minden értendő: ide tartozik a világegyetem, a természet és az élet okával, céljával foglalkozó bölcsesség, magában foglalja a történelemben érvényesülő rendezőelvet, a tudás és megismerés lehetőségét, a szépség, művészet és nyelv mibenlétét, a jogi-politikai normák ismeretét, illetve a cselekedetek helyes és helytelen mivoltának meghatározását.
Foglalkozik továbbá Isten és a transzcendencia kérdésével. Legfőbb ágai a metafizika, ontológia (létfilozófia), történelemfilozófia, episztemológia (ismeretelmélet), tudományfilozófia, logika, esztétika, nyelvfilozófia, jogfilozófia, politikafilozófia, etika és vallásfilozófia.
Időrend szerint megkülönböztetünk ókori filozófiát (görög-római kor), középkori filozófiát, illetve újkori filozófiát, mely a reneszánsz időszakától a felvilágosodás századain át a modern filozófia kialakulásáig vezet. Mindez a nyugati filozófiát foglalja magába, a keleti filozófia eltérően fejlődött a fent említett iskoláktól.
Pszichológia vagy filozófia?
A pszichológia gyakorlatilag a filozófiából nőtte ki magát, hiszen mindkettő mögött ugyanaz a kíváncsiság áll, vagyis az embert próbálja megérteni.
A pszichológia elsősorban azzal foglalkozik, hogyan működik az emberi elme és viselkedés, mi okozza a lelki nehézségeket, hogyan lehet enyhíteni a szenvedést, és a fennálló gondolkodás vagy viselkedésbéli minták miképp változtathatók meg. A filozófia viszont más kérdéseket boncolgat: ide tartozik az, hogy mi a jó vagy értelmes élet, mi a boldogság vagy a szabadság. Mit jelent önmagunknak lenni a világban, és hogyan viszonyuljunk ahhoz, amin nem tudunk változtatni? Míg a pszichológia segít abban, hogy jobban működjünk, addig a filozófia abban segít, hogyan és miért akarunk működni. A két terület átfedi, de korántsem helyettesíti egymást.
A modern ember ma minden jelenségre talál pszichológiai kifejezést: szorongás, önértékelési zavar, kötődési probléma, traumatizáció… Sok problémáról képesek vagyunk beszélni, de mi van, ha a háttérben nem az húzódik meg, ahogyan élünk, hanem egyszerűen fogalmunk sincs, hogyan szeretnénk valójában élni? Ennek már filozófiai mélysége van.
Amikor valaki pszichológushoz fordul, gyakran konkrét nehézséggel érkezik: lehet ez egy veszteség (szakítás vagy gyászfolyamat), döntési nehézség, múltból fakadó trauma vagy önértékelési probléma. A pszichológia ilyenkor felteszi a kérdést: mi történik bennem, és hogyan tudok ezen változtatni? Például, ha valaki képtelen nemet mondani, a következőképp járhat el: megvizsgálja honnan ered ez a minta, mik a félelmek, mik a tapasztalatok, amelyek esetleg visszatartják, és mi az új, elérendő viselkedési forma. A filozófia még tovább kérdezhet. A hogyan legyen boldog?kérdésre abból indul ki, hogy mit jelent számomra a boldogság. Ha valaki például nem szereti a munkáját, a filozófia nem feltétlenül azt kérdezi – mint a pszichológia –, hogy mi váltja ki a szorongást a munka kapcsán, vagy milyen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, hanem rákérdez, mitől értékes egy munka számunkra. Milyen szerepet szeretnénk, hogy betöltsön az adott munka az életünkben, egyáltalán miért gondoljuk, hogy ezt a munkát kell végeznünk?
Érdekes a párkapcsolatok megközelítése is pszichológiai, illetve filozófiai szempontból. Míg a pszichológia párkapcsolati nehézségeknél elsősorban a kötődési mintáinkat, szükségleteinket, kommunikációs stílusunkat vizsgálja, addig a filozófia felveti a szabadság kontra birtoklás kérdéskörét, azaz lehet-e valakit anélkül szeretni, hogy birtokolnánk? Mikor válik az önfeladás szeretetté és mikor önmagunk elvesztésévé?
Nagyon fontos különbség, hogy a filozófia nem feltétlenül akar „megjavítani”. Napjaink kultúrájában gyakran érezhetjük, hogy minden nehézség egy megoldandó feladat. Szorongsz? Dolgozz rajta! Túlterhelt vagy? Optimalizáld magad! Nem vagy boldog? Keresd meg az okát! Pedig életünkben jócskán akadnak olyan kellemetlen tapasztalások, melyek nem betegségek vagy hibák. Lehet ez akár az öregedés, mely elkerülhetetlen; a halál, amely nem olyan probléma, melyet meg lehet oldani; a bizonytalanság; a szabadság, mely mellett megjelenik a döntés terhe is. A filozófia nem eltüntetni akarja ezeket a kérdéseket, hanem megtanít együtt élni, gondolkodni vele.
Kétségtelen, hogy léteznek élethelyzetek (depresszió, önsértés, komoly szorongás, pánikbetegség), mikor egy filozófiai olvasmány nem helyettesíti a szakmai segítséget. Viszont egy pszichológiai folyamat mellett vagy attól függetlenül lehetnek olyan kérdések, amelyekhez filozófiai gondolkodás szükséges.
Filozófia a 21. században
A fent említett példák megmutatják, hogy a filozófiának kiemelt szerepe lehet a mai ember életében is, ha helyesen használja. A bölcsesség művészetével ugyanis választ kaphatunk jó pár kérdésre vagy problémára, amely manapság is sok gondolkodó embert foglalkoztat. A teljesség igénye nélkül, ezek a következők lehetnek:
Túl sok választás – manapság elméletileg bármivé válhatunk, szabadságunk szinte korlátlan. Azonban ez a szabadság a döntések terhét is ránk rója: milyen karriert szeretnénk? Hol éljünk? Házasodjunk? Vállaljunk gyermeket? Esetleg váltsunk munkahelyet 20 év után? Tisztán látszik, hogy a szabadság nem mindig megnyugtató, és sokszor nincs előre kitűzve, hogy kell élnünk, hanem nekünk kell kitalálni azt. Ez pedig szorongást szülhet.
Jó élet vagy siker – a kettő korántsem ugyanaz. Attól még, hogy valaki sikeres, közel sem biztos, hogy értékes életet él. A filozófia rámutat, hogy az érték és a siker között sokkal nagyobb a szakadék, mint azt a TikTok-, Instagram- vagy akár egy LinkedIn-profil mutatná. Minden problémára megoldást akarunk – a modern ember, ha észlel egy problémát, diagnosztizálja (sok esetben saját szakállára), keres egy módszert, majd gőzerővel a megoldáson dolgozik. De ahogy fent is írtam, nincs mindenre megoldás: ilyen a halál, a veszteség, a létünkből fakadó bizonytalanság vagy akár az élet általános igazságtalanságai. A filozófia nem akar minden szenvedést megszüntetni, hanem elgondolkodtat ezekről, és esetlegesen más nézőpontot kínál.
A filozófia mint belső iránytű
Filozófiát nem azért tanulmányozunk, olvasunk, hogy kész válaszokat kapjunk. Sokkal inkább azért, hogy jobb kérdéseink legyenek, felismerjük értékeinket (egyáltalán meghatározzuk saját magunk számára az érték fogalmát), felülvizsgáljuk meggyőződéseinket, más szemszögből vizsgáljunk egy helyzetet, vagy akár kialakítsuk saját bölcsességünket az életről. Egy filozófus nem feltétlenül azt mondja meg, hogyan éljünk, inkább rávezet a kérdésre: miért élünk úgy, ahogy?
Élethelyzetek és filozófusok: mit olvassunk életünk nagy kérdéseire?
A következő felsorolás betekintést nyújt nagy filozófusok műveibe, és akár mi is válaszokra – vagy akár további kérdésekre – lelhetünk, ha élethelyzetünkből kifolyólag pszichológiai önsegítő könyvek helyett/mellett ezúttal filozófiai művekhez nyúlnánk:
- Miért vagyok állandóan kimerült? – Byung-Chul Han: A kiégés társadalma
- Ha túl sokat aggódsz azon, amit nem tudsz kontrollálni – Epiktétosz: Kézikönyvecske
- Ha úgy érzed, elvesztetted önmagad – Søren Kierkegaard: A szorongás fogalma
- Mennyire élem a saját életem? – Simone de Beauvoir: A második nem
- Nem tudom mi a „jó élet” titka – Arisztotelész: Nikomakhoszi etika
És 10 kérdés, ha szeretnéd megtalálni saját életfilozófiádat. Ezeket akár időről időre is feltehetjük magunknak, ha úgy érezzük életünk és világunk változóban van.
- Mit jelent számomra a jó élet?
- Mi az, amit akkor is fontosnak tartanék, ha senki nem látná?
- Miből van túl sok az életemben?
- Miből van túl kevés?
- Milyen veszteséget nem vagyok hajlandó elfogadni?
- Mit félek a legjobban elveszíteni?
- Milyen életet élnék, ha nem kellene megfelelnem másoknak?
- Mit szeretnék elérni, hanem milyen ember szeretnék lenni?
- Milyen dolgokat próbálok kontrollálni, amelyek valójában nem rajtam múlnak?
- Ha öt év múlva visszanéznék erre az időszakra, mit szeretnék elmondani róla?
Talán nem mindig a választ keressük
Lehet, hogy nem minden életválságot kell megoldanunk; van, amelyet először meg kell értenünk. Ebben a filozófia többezer éves bölcsességet hagyott ránk, melyet a 21. században is alkalmazhatunk. Hiszen, ha jobban megnézzük, ugyanazokat a kérdéseket tesszük fel, mint az emberek évszázadok óta: hogy kellene élnem, mitől értelmes az életem, hogy szeressek és közben hogy legyek szabad? Lehet, hogy a pszichológus abban segít, hogy jobban legyünk, míg a filozófus abban, hogy elgondolkodjunk, mit is jelent számunkra a „jobb” élet. És talán a mai embernek mindkettőre szüksége van.
