Egy kifinomult hölgy és egy tájainkon kevésbé ismert divatmárka egymásra talált. Ilyen egyszerűen, talán a véletlen egybeeséseknek köszönhetően. Mi kellett ahhoz, hogy a TFY, vagyis a Tiffany Production márkaüzletet nyisson a Csallóköz szívében, Dunaszerdahely központjában? Méghozzá egyedüliként az európai országok közül. Cséfalvay Andrea (53 éves, Nagymegyer) ezt árulja el nekünk.
„Ha valaki húsz éve azt mondja nekem, hogy egyszer butikom lesz, és a kirakatát fogom rendezgetni, nem hiszem el neki. Bár az elegáns megjelenés sosem állt távol tőlem” – mondja Andrea. – „Húsz éven keresztül a bankszakmában napi szinten kapcsolatban álltam az emberekkel, adtam a megjelenésemre. Kiskosztüm, körömcipő, mindig tipp-topp voltam. Kislánykorom óta olyan munkahelyre vágytam, ahol csinosan lehet öltözködni. Mivel szeretek kommunikálni az emberekkel, ezért ideális volt számomra a banki szektor. Ám egy idő után valami kezdett megváltozni, talán belefásultam a mindennapi munkába. Éreztem, hogy mást kellene csinálnom. Közben Budapesten elvégeztem egy természetgyógyász-képzést, rengeteget tanultam, az utam mégsem az lett. Hanem a TFY.” (Fotók: Cséfalvay Á. András)
– Mi az a TFY?
– Egy divatmárka. A cég székhelye Szerbiában van. A balkáni országokon kívül a volt Jugoszlávia területén van elterjedve. Szerbiában 1982-ben indult egy családi vállalkozás, tehát nem egy új keletű dolog. Ma már több mint 100 partnerüzletük van. Az egyik – általam – Dunaszerdahely központjában.
– Hogyan találkozott a márkával, és mivel fogta meg annyira, hogy belevágott a vállalkozásba?
– Hordható, elérhető ruhákat készítenek természetes anyagból. Ez a vízió nekem nagyon tetszett. Csak és kizárólag Szerbiában gyártják a ruházati termékeiket, tehát nem adják ki külső cégeknek. A gyártás folyamán szigorúan ellenőriznek minden lépést, fontos számukra a minőség megőrzése. A viszkóz mellett az utóbbi években már a tencelt is (egy természetes alapú, környezetbarát textilanyag márkaneve, amely lényegében nem más, mint a lyocell nevű regenerált cellulózszál) használják, mivel a viszkóz előállítása költségesebb. Követik a divatot, részt vesznek a milánói divathéten, és egy nagyon ügyes tervezőcsapatuk van.
S hogy hol ismertem meg ezt a márkát? A férjemmel külföldön nyaraltunk, amikor véletlenül belebotlottunk egy márkaüzletükbe. Szerelem volt első látásra. Azonnal vásároltam ott magamnak két ruhát. Egy alkalommal Pozsonyban megállított egy angol házaspár, hogy hol vásároltam ezt a ruhát, annyira szép.
– A másik ruhámat is többen dicsérték, hogy milyen különleges. Akkor kezdtem játszani a gondolattal, hogy el kéne ide is hozni ezt a divatmárkát. A férjem mellettem állt ebben. Felvettük a kapcsolatot az üzleti partnerekkel, viszont semmi nem ment könnyen. Mivel csak több hónap után kaptam választ az e-mailemre, már lassan kezdtem feladni a reményt. Aztán mégis találkoztunk személyesen. Voltak bizonyos kikötéseik az üzlethelyiséget illetően.
– Franchise módban kellett gondolkodnom, meg kellett felelni a feltételeiknek. (A franchise lényege, hogy a tulajdonos átad egy kész modellt az átvevőinek, akik újabb egységeket nyithatnak.) Éppen volt kiadó üzlethelyiség a Bartók Béla sétányon, rá is bólintottak. Három éve ősszel tettem ki a Nyitva feliratú táblát. Nehéz volt az üzletnyitás. Az elején nem tudtam, hogy kiket tudok megszólítani, ezért először sokkal nagyobb árukészletet hoztunk, hogy megtapasztaljuk, milyen ruhákra van igény. A királykék színt eltaláltuk, mert az nagyon divatos lett, sokan keresték. Rájöttem, hogy a bézs egy olyan szín, amellyel nem lehet mellényúlni. A piros már egy kicsit rizikós szín, nem mindenkinek áll jól. Az elején nem lehetett a tanulópénzt megspórolni. Tisztában kell azzal lenni, hogy egy butik nem azonnal fut be. Idő kell ahhoz, hogy megismerjék, elfogadják és keressék.
– Ezeket tudta, mielőtt megnyitotta a butikot? Tapasztalat híján ráérzett?
– Pontosan, ez a jó kifejezés, hogy ráéreztem. A bankban valójában mi is eladással foglalkoztunk, csak más formája volt az árunak. Érzek összefüggést a kettő között. Nem szabad erőszakosnak lenni, nem szabad rábeszélni a klienst semmire. Nem lehet az a célom, hogy rátukmáljak egy olyan ruhát, ami nem áll jól rajta. Ezzel magam alatt vágnám a fát. Ha megkérdezik a véleményemet, őszintén elmondom. Még úgy is, hogy ne haragudjon, de ez nem annyira előnyös magának, próbáljunk más fazont választani. Ezt így érzem korrektnek.
– Milyen ruhák kerülnek a butikba?
– Én válogatom össze, hogy az aktuális kollekcióból mit hozok ide a vásárlóimnak. Mindezt fél évvel a reális szezon előtt. Divatbemutatót tartanak, s arra meghívják az üzletvezetőket. A modellek felvonulnak, mi abból válogatjuk ki a ruhákat. Példának okáért a mostani őszi kollekciót tavasszal szereztem be. Ma már gyakorlott szemmel nézem ki, melyik ruhák tetszenek majd az itthoni vevőkörömnek. Bizony az a fél év hosszú idő, hoztam már úgy csokoládébarna ruhákat, hogy fogalmam nem volt még akkor, mennyire divatos szín lesz majd. Nem is rendeltem belőle annyit, amennyi reálisan elfogyott volna. Előtte persze próbálok rákeresni az interneten, hogy előreláthatóan milyen lesz a divat. Viszont kell egy jó megérzés is hozzá.
A kínálat szinte kortalan, valójában a 25 éves kortól egészen 70 éves korig hordhatók a ruhák. A klienseim között akad 80 éves hölgy is, aki a mai napig szeret szépen öltözködni.
– Milyen öltözködési stílust képvisel ez a márka?
– Bizniszkategóriának mondanám, üzletasszonyok, ingatlanosok nagyon elegánsan fel tudnak nálam öltözni. A klasszikus kosztümök mellett elegáns nadrágok, blúzok is megtalálhatók a butikban. Néha a számozás és az alkat okoz némi fejtörést, mert a mediterrán térségből hozott ruhák általában a vékonyabb hölgyek táborát célozzák meg. A mediterrán nő magas és vékony. Sokat válogatok, hogy a kínálatommal minden igényt ki tudjak elégíteni. A magasabb hölgyek nagyon örülnek, hogy találnak itt nekik megfelelő hosszúságú nadrágot. Az alacsonyabbak meg le tudnak vágatni a hosszból.
–A korosztályt figyelembe véve mit vásárolnak a hölgyek?
– A fiatal korosztály főleg a farmernadrág végett tér be hozzám. A klasszikustól a bő szárúig minden stílusú megtalálható a butikban. Az idősebb korosztály aszerint válogat, milyen alkalomra keresi a ruhát. Üzleti megbeszélésre, ünnepi vacsorára, de egy délutáni teázásra a barátnőkkel is fel lehet igényesen öltözködni. Sokan keresnek alkalmi ruhákat. Egy prágai hölgy nálam szerezte be az örömanyaruhát, majd boldogan küldte a fotót, hogy mennyien megdicsérték azt. Ezekből csak egy-egy darabot hozok, s megemlítem, hogy minden kollekció limitált, tehát utánpótlásra nincs lehetőségem. A cégpolitika ilyen, és igazuk is van, hiszen nem az a céljuk, hogy mindenki a ruhájukat hordja, hanem hogy mindenki találja meg a saját egyéniségét.
– Miben tud segíteni a hölgyeknek, akik betérnek a butikba?
– Először is mindig megkérdezem tőlük, hogy tudok-e segíteni. Van, aki igényli a segítségemet, van, aki nem. A ruhaválasztásnál sokan ragaszkodnak a kedvenc színükhöz. Előfordul, hogy mégis szólok, próbáljon ki esetleg más színt is. Aki pedig szeretne először saját maga körülnézni, hagyom, hogy nyugodtan, nézelődjön. Különbözőek a vásárlók, s én hozzájuk igazodom.
– A mai nők tisztában vannak azzal, mi áll jól nekik?
– A többségük igen. Látszik rajtuk, hogy foglalkoznak a megjelenésükkel. Sok hölgy hozza a színtanácsadáson kapott színskálát, és aszerint próbál. A butikban nagy hangsúlyt helyezek a ruhák összerakására. Blokkokat alakítok ki, ahol külön vannak a földszínek, külön a most nagyon divatos vanília. Sokan meg is jegyzik, hogy milyen kellemes, harmonikus a légkör. A kirakatra is nagy hangsúlyt fektetek, hiszen az arra járó azt látja meg először.
Néha még éjjel is azon gondolkodom, mit mivel párosítsak, hogy ütős összeállítást kapjak. És bizony sokan jönnek be azzal, hogy a kirakatban látott ruhát szeretnék felpróbálni. A férjem maximálisan támogat, a videókat is mi magunk készítjük. Bele kellett tanulnunk, de nagyon jó visszajelzéseket kapunk.
– Ön milyen ruhákat hord? TFY ruhát is visel?
– Igen, de azért nem minden ruhám ez a márka. A régebbi, szívemnek kedves ruháimat nem cseréltem le. Még a banki időszakból vannak ruháim, ott ugye a dress code szerint kellett öltözködni. Csak kosztüm, csak fekete, csak sötétkék. Azért később enyhült ez a szigor, de a fehér blúzt azóta örökre száműztem a ruhatáramból. (Nevet.)
– Abban az időben hol lehetett beszerezni minőségi ruhát?
– Varrattam, mint sokan mások. Blúzokat lehetett készen venni – a 80-90-es években Nagymegyeren a Centrum és az Otex üzletekben –, de a kosztümöt a varrónő varrta. A jó varrónő abban az időben kincset ért a nő számára. Nem mondom, hogy én nem veszem fel a farmert, mert szívesen bújok bele, amikor elugrom a piacra, viszont az elegáns megjelenés az én szívem csücske.
– Ön szerint mi a stílus és mi a divat?
– Az üzletek a divatot kínálják, az épp aktuális szabásokban, színekben. A stílus pedig te magad vagy, amit magadból kihozol a ruhák által. És ehhez nem kell sok ruhadarab, inkább néhány jó minőségű, amiket lehet kombinálni. A kapszulagardrób egy jó megoldás. Tíz alapruha elengedhetetlen egy nő gardróbjában. Ballonkabát, palazzo nadrág, egy jó garbó, ceruzaszoknya, kosztüm, egy jó félcipő, körömcipő akár. Az elegáns kis fekete nem maradhat ki. Emellett belefér annyi játékosság, hogy a nyaraláson szerelem első látásra nyári ruhát meg lehet vásárolni. A divat rövid ideig tart, de az alapdarabok a divat fölött állnak. A húszévesek a fast fashion divatot követik, és ez rendben is van, hiszen még nem alakult ki a stílusuk. Próbálgatnak ezt-azt, a Vinted ebben nagyon jó barátjuk, hiszen így még a környezetükre is felelősségteljesen gondolnak.
– Ötven pluszosként hogyan áll a szépséghez, a szépségápoláshoz, és mi a napi rutinja?
– Nem szeretem magam túl erősen sminkelni. Ebben is a visszafogottság híve vagyok. Már fiatalon is azt vallottam, hogy a kevesebb néha több. Reggelente felrakok egy gyors sminket, az kitart egész napra. Fodrászhoz háromhetente járok. Kozmetikushoz ritkán kell mennem, talán a genetikám miatt, de az arcbőröm nem igényel sok törődést. Ráncom is alig van. A szemöldökömet azért megigazíttatom. Vallom, hogy ahhoz, hogy az ember jól érezze magát a bőrében, és az a külsőjén is látszódjék, az embernek harmóniában kell élni önmagával. Nagyon kevés hölgy van száz százalékigmegelégedve önmagával. Valaki alacsony, esetleg szélesebb a dereka, de hát senki sem tökéletes. A ruhákkal viszont kiemelhetjük az előnyeinket, és kicsit el lehet takarni azt, ami nem tetszik magunkon. A divat és a stílus két különböző dolog, tehát attól, hogy valaki divatos, még nem jelenti azt, hogy önazonosan van stílusa is.
– Mivel tartja karban a mentális és a fizikai egészségét?
– Amíg nem volt a vállalkozásom, addig sokat kerékpároztam, kirándultunk a férjemmel. A túrázás jót tesz testnek és léleknek egyaránt. Tervben van, hogy ezek visszatérjenek az életünkbe. Olvasni is szeretek, számomra az is egy kikapcsolódási forma. Arra is kevesebb idő jut mostanában, de nem keresem tovább a kifogásokat. (Mosolyog.)
– Találkozik az utcán a ruháival?
– Hogyne! Van úgy, hogy be is jönnek a butikba megmutatni magukat a hölgyek. Számomra ez egy hatalmas pozitív visszajelzés. Ha a vásárló örül, akkor én is örülök. Volt egy hölgy, aki nem ismerte ezt a márkát, de vett egy tényleg különleges kabátot. Majd visszajött elmondani, hogy megállították őt a dubaji reptéren, hogy ez milyen márkájú kabát. Az illető Svájcban él, de azóta minden évben vásárol nálam egy kabátot. Minőségi télikabátjaink nem bolyhosodnak, nagyon jó anyagból készülnek, ezért népszerűek. Nem is látszik meg rajtuk a hordás, mégis van kliensem, aki minden évben vesz egyet. Azt mondja, ő kabátmániás és ezt befektetésnek tekinti. Mert jól érzi magát benne. Van egy hölgy, aki Zsolnáról jár hozzám vásárolni, mert ismeri a márkát Horvátországból. Az minden vágya, hogy a városában is legyen TFY-butik.
