Az ember vagy a hulladékmentesség híve, vagy egyáltalán nem törődik vele. Az egyik úgymond mindent kidob, ami műanyag (ami persze lehetetlen), és csak természetes anyagokat használ. A másik meg nem törődik a szemetjével, nem szelektál, nem tájékozódik. Ez a két véglet van. De mit tehetnek a falvak, amelyeket lassan szigorú uniós előírások késztetnek okos hulladékgazdálkodásra?

Rengeteg szemetet termelünk. A 2000 háztartással rendelkező Nagyfödémesen például az évente felgyülemlett szemétből nyolcemeletes társasházat tudtak volna építeni – akkora alapterületen, mint egy futballpálya. Szerencsére fiatal és lelkes a helyi önkormányzati testület, és a lakosok is felzárkóztak: a településen a szemétügyet közügynek tekintik. Tudatosítják, hogy az ökológiai teher bizony az utódok vállát nyomja majd, ha nem találunk rá megoldást.

nagyfodemes-green-kukkonia-eloadas-2_0.jpg
Farkas Zsolt (balra) és Lipták Kristián (jobbra) előadást tartanak a Green Kukkonia konferencián.

Gőgh Ferenc polgármester (munkatársaival karöltve) a kezdetektől azon volt, hogy Nagyfödémesen okos hulladékgazdálkodást vezessenek be, s jó példával járjanak elől a környéken. Lipták Kristián önkormányzati képviselővel és Farkas Zsolt környezetvédelmi megbízottal arról beszélgettünk, hogy mit takar az „okos hulladék” fogalma?

– Mi jellemezte Födémes hulladékgazdálkodását a reform előtt?

Kristián: – Nagyfödémes korábban is rendelkezett már saját szemeteskocsival, ami hetente összegyűjtötte a lakossági szemetet, és kivitte a szemétdombra. Csakhogy ez a szemétdomb az elmúlt negyven év során jócskán megtelt – egymillió köbméternyi szemét gyűlt itt össze. Sokáig nem is szelektáltunk. Miután a kilencvenes években a szemétdombokat országosan felszámolták, a kommunális hulladék magánlerakatra került. Törni kezdtük a fejünket, mi legyen, hogy legyen; és kapcsolatba léptünk egy szervezettel, amelyik hulladékkal kereskedett. Elkezdtük a zöldhulladék gyűjtését, létrehoztunk egy zöldhulladék-lerakatot. Emellett az önkormányzat minden háztartásnak kiutalt egy komposztálót, hiszen a szemét jó része konyhai biohulladék.

befunky-collage-1_0.jpeg

Kerti zöldhulladék

– Mikor kezdtek tudatosabban szelektálni?

Zsolt: – Hat évvel ezelőtt létrehoztunk egy gyűjtőudvart. A lakosok ide hordták azt a hulladékot, amelyik nem kerülhet a kommunális hulladék közé: ilyen a gumiabroncs, az elemek, az elromlott háztartási eszközök, az épitkezési hulladék, ómódi bútorok. Évente egyszer lomtalanítást szerveztünk, mikor is összegyűjtöttük a házak elé kirakott lomot. Ezt az időszakot én átmenetinek nevezném, ugyanis azóta teljesen átírtuk Nagyfödémes hulladékgazdálkodását. Úgyis mondhatnánk, hogy az ókori szemétmenedzsmenttől eljutottunk a modern korba.

– Mennyiben más a mai rendszer?

Kristián: – Idéntől szemétügyben a háztartások számítana ügyfelnek; és nem az egyén. Az önkormányzat a hulladékot hetente ugyanúgy elszállítja, csakhogy már a háztartások döntik el, milyen gyakran szeretnék a szolgáltatást igénybe venni. A háztartások maguk választják ki, hogy 120, 240, 360 vagy 1100 literes szeméttárolót igényelnek. A legnagyobb méretű kukákat a társasházak kérik. Az elvitel méretfüggő: méret szerint különbözik az elviteli ár; és a kukákat becsippeltük. Ezáltal pontosan tudjuk, hogy aznap kinek a kukáját űrítették ki, és nincs-e díjelmaradása. A szemét súlyát egyelőre nem mérjük. Ezenkívül hétfajta szelektív hulladékot gyűjtünk: ez a papír, az üveg, a fém, a pet palack, a tetrapak és egyéb műanyagok, valamint a faágakat is összeszedjük.

Ezeket zsákokban kihelyezik a lakók a házak elé, kisüzemünk munkatársai pedig a megegyezett időpontokban begyűjtik. S mint előbb említettem, a gyűjtőudvarban az említetteken kívül még hatféle, méretes hulladékot fogadunk, például gumiabroncsot, építkezési törmeléket.

– Milyen út vezetett idáig? Hogyan tudták kiépíteni ezt a logikus rendszert?

Zsolt: – Az út eléggé fájdalmas volt. Még most sem mondhatjuk el, hogy célba értünk, hiszen még nincs egy éve, hogy az új rendszer szerint működünk. A tanulságokat most gyűjtjük csokorba. Tavaly az önkormányzat aprólékos elemzést készített a hulladékgazdálkodásról. 2018-ban 10%-os szelektálás mellett 2010 tonna hulladékot termelt a falu lakossága. 2019-ben, amikor megkezdtük az intenzív szelektálást, a kommunális hulladék 1700 tonnára csökkent, és 50% volt a szelektív hulladék aránya. A 2020-as évben a kommunális hulladéktermelés lement 1400 tonnára, a szelektálás pedig 60%-ra nőtt. Idén újabb csökkenést várunk.

szelektiv-hulladekgyujtes-szinei_0.jpg
Tisztában vagyunk vele, hogy milyen színű kukába melyik hulladék kerülhet?

Kristián: – Régebben a lakosok 19 eurós szemétdíjat fizettek fejenként. Ez 90 ezer euró bevételt jelentett a falunak, a kiadások viszont 150 ezer euróra rúgtak. Nagy pofon volt, mikor rájöttünk, hogy a szelektív hulladékkezelés kész ráfizetés. Elő tudtuk ugyan teremteni a mínusz 60 ezer eurót, ami a költségvetésből hiányzott, de azért nem volt egyszerű. Ha maradunk a régi struktúránál, a fejenkénti szemétdíjat fel kellett volna emelni 33 euróra, ami egy négy tagú család esetében nem kis teher. Törtük a fejünket, hogyan tovább. Tapasztalatokat gyűjtöttünk, ellátogattunk más településekre, tanulmányoztuk a különféle hulladékgazdálkodási modelleket; ez beletelt egy évbe. A végén a teljes koncepcióváltás mellett döntöttünk. Az, hogy mindenki 19 eurót fizessen, miközben vannak olyanok, akik nem szelektálnak: nem igazságos eljárás. Mindenesetre a polgármester úr a lelkünkre kötötte, hogy az új rendszer legyen igazságos, emellett méltányos, vegye figyelembe a szociálisan gyengébbek helyzetét is.

Kristián: ,,A legtöbbet az érsekújvári járásban lévő Tótmegyertől tanultunk. Az ottani hulladékgyűjtő udvar egykori vezetője, Iveta Markusková rengeteg jó ötlettel szolgált; ő inspirált bennünket, hogy igenis van értelme foglalkozni a szeméttel. Arra is hamar rájöttünk, hogy ezzel egy külön szakembernek kell foglalkoznia."

– Mi volt még az új elem a gazdálkodásban?

Zsolt: – Még az elején tartunk. A háztartások évente 30 euró szemétdíjat fizetnek, a nyugdíjasok és a hátrányos helyzetű lakosok pedig kedvezményben részesülnek. Az illetéket év elején szedjük; ez a fix összeg olyan kiadásokat takar, mint a fizetések, a karbantartás, a nyilvános terek takarítása… Az elviteli díjat pedig utólag, félévente számlázzuk. A 120 literes szemetes elviteli díja két euró, a 240-esé négy euró. Ha egy háztartás a évente csak hatszor rakja ki a 120 literes kukáját, akkor a 30 eurós szemétdíjon kívül hatszor 2 eurót fizet pluszban; ám akinek hetente ürítik a kukáját, az természetszerűleg többet fizet. Itt azok vannak kedvezőtlen helyzetben, akik fittyet hánynak a szelektálásra és a komposztálásra. A hétfajta szeparált hulladékot munkatársaink ingyen begyűjtik.

minden_reggel_ujno.sk_18.png

– Miként tudták meggyőzni a lakosokat, hogy ez az egyetlen járható út?

Kristián: – Jó kérdés. Fontos, hogy a lakosságot informáljuk minden tervezettek lépésről. Bizalmi kapcsolatot kell kiépíteni; ha nem tudjuk elmagyarázni a lakosoknak a lényeget, akkor az nem jó rendszer. A jó rendszer átlátható. Még ma is rendszeresen tájékoztatjuk a lakosságot a következő lépésekről: a helyi újság hasábjain, a közösségi oldalakon. Az új szabályokat és rendeleteket meg kell érteni, azoknak be kell vésődni; s ez mind idő, idő... Az ismétlés a tudás anyja, hisz nem mindenki követi naprakészen a közügyeket. A tájékoztatás során sokat segít a szemléltetés. Az ember fia azért elgondolkozik, mikor hallja, hogy az évi hulladékunkból fel tudtunk volna húzni egy nyolcemeletes házat, és akkora területen, mint egy futballpálya! A szemét közügy. Sokan nem is tudják, hol landol a szemetjük, mi a végállomás – ezért érdemes dokumentálni a szemét útját, légi felvételeket készíteni. Ugyanígy érdemes elmagyarázni a lakosságnak, hogy a szelektív hulladék esetében mint takar az újrafelhasználás fogalma.

– Mi a siker titka?

Kristián: – Fontos, hogy megmaradjon a lakosság komfortérzése. Például ha messze vannak a kukák, senki sem fog kilométereket gyalogolni utánuk. A jelszó az átláthatóság! A nyugdíjas néninek is tudnia kell, hogy mi mehet a szelektívbe, ezért egyszerű jelrendszert kell kidolgozni. Szerencsére fiatal a képviselőtestületünk: nem félt váltani. Ám utána már nem szabad gyakran változtatni, a nagy lépések politikáját érdemes követni. Amire büszkék vagyunk, hogy idén sikerült birtokba venni egykori ipari területet, itt létre szeretnénk hozni egy nagyobb hulladékgyűjtőt.

green-kukkonia-eloadas-2.jpg
Előadás a Green Kukkonia konferencián

– Vannak cégek, amelyek a szeméttel kereskednek: a szemetet el tudják adni?

Kristián: – Szlovákiában ez sem egyszerű. Az állam nem igazán segíti az ügyben az önkormányzatokat. A külfölddel ellentétben a szelektív szemét nálunk nem egy kellendő árucikk. A szemetes autó, a csippek, a kamerák, a gyűjtőudvar kialakítása: mind-mind pénzbe kerül. A legfontosabb tudatosítani, azzal, hogy a szemetet behajítjuk a szemetesbe, semmi nincs megoldva. Pont ott kezdődik a probléma...

Riportalanyainkkal a Kukkónia zöld konferenciáján találkoztunk, ahol gyakorlati tudnivalókkal teletűzdelt előadásuk hatalmas tapsot kapott... Nagyfödémes 4500 lakosával amúgy a galántai járás egyik legnagyobb községe, idén ünnepeli fennállásának 800-ik évfordulóját!

AZ ELŐADÁST MEGNÉZHETED AZ ALÁBBI VIDEÓN!

⇩⇩⇩

M. Ando Krisztina
Kapcsolódó írásunk 
Cookies