Szétszórt vagyok, mit tegyek?

Azzal kezdődött, hogy egy repülőút előtt kikapcsoltam a mobiltelefonomat. Mikor elsötétült a képernyő, világossá vált számomra, hogy elfelejtettem valami fontosat: a PIN kódomat. Nyugodt nyaralásnak néztem elébe. Már csak azért is, mert a szomszédom nem ért el, hogy közölhesse velem: betörtek a lakásomba. Az ellopott holmijaim persze azóta sem kerültek elő – akárcsak a PIN kódom és sok más dolog. Hiába kutatok az emlékezetemben.

Hová tehettem az érettségi bizonyítványomat? Honnan ismerem azt a kedves nőt, akivel negyedóráig csevegtem a szupermarketben a kasszánál állva? Egyet s mást tudott rólam... Iskola? Jóga? Munkahely? Gőzöm sincs. Sokszor már ott van valami a nyelvem hegyén. Sztárok, akikről csaknem mindent tudok („Igen, az a vörös hajú színésznő, Warren Beatty nővére, tudod, aki az angyalokkal beszélget”), kivéve a nevüket. Természetesen használok jegyzetcédulákat. De néha már másnap nem tudom megmagyarázni, miért írtam fel a jövő pénteki dátumot három felkiáltójellel. Szétszórt vagyok? Esetleg Alzheimer-kórban szenvedek?

– Nem túl valószínű. Ez a betegség nagyon ritkán lép fel 60 éves kor előtt – nyugtat meg egy szakember. Inkább az a probléma, hogy egyre kevésbé eddzük az emlékezetünket. Az olyan segítőknek köszönhetően, mint a mobil telefonkönyve vagy a navigációs rendszer, egyre kevesebb dolgot kell megjegyeznünk. Aztán ott van a tévé, amely egyenesen fölöslegessé teszi a gondolkodást, és így ugyanaz történik a megfigyelőképességünkkel és a memóriánkkal, mint az állandóan kímélt combunkkal: nincsenek formában. 

Az agynak ingerekre van szüksége, hogy lendületben maradjon. Az a legjobb, ha mindkét agyféltekénket edzésben tartjuk. A bal a logikáért, a nyelvekért, a tényekért és a számokért felelős, a jobb pedig a fantáziáért. (A balkezeseknél fordítva.) Létezik memória a mozgásokra, mint például a biciklizés vagy a gépírás, de a szakok és hangok is rögzülnek, és van vizuális memória is. Minél több memóriaterületet használunk egy információ rögzítéséhez, annál nagyobb a valószínűsége, hogy meg is jegyezzük az információt.

Úgy kell elképzelnünk az egészet, mint egy pókhálót. Ha egy szálat több helyen rögzítek, jobban fog tartani. Másképp megfogalmazva: ha annak idején a telefonszolgáltató George Clooney-t küldte volna ki, hogy közölje velem a PIN kódomat, méghozzá úgy, hogy minden számhoz egy bókot kapcsol (szemed úgy csillog, mint a háromkirályok kincse, olyan finom vagy, mint egy pihe, és így tovább), és közben a kezemet fogja, soha nem felejtettem volna el a négy számot. Ahogy a férjem sem felejtené el a házassági évfordulónk dátumát, ha egyszer megkérném a kedvenc focicsapatát, hogy ünnepeljen velünk. 

Ha a sztárok nincsenek kéznél, az ún. mnemotechnika még mindig segít. Az információkat más észrevételekkel kell összekötni, és több szálból hálót szőni.

A gondolkodóművészek az ún. locimódszerhez (a latin locus szóból, jelentése hely) folyamodnak, ha nem egészen egy perc alatt 52 kártya elhelyezkedését kell megjegyezniük. Ilyesmire a mindennapokban nincs nagyon szükség, de az idegen szavak tanulásakor vagy akár a bevásárlólista memorizálásakor is alkalmazni tudjuk a módszert. Az egyes információkat helyekkel kötjük össze. Például: gondolatban végigsétálunk a lakásunkon, és tárgyakat helyezünk el: a vajat a nappali kilincsére, a sót a tévé tetejére.

Minél szokatlanabb a párosítás, annál jobb, a memóriánk ugyanis kedveli a „figyelemre méltó” dolgokat. Akárcsak az ismétlést. Nemhiába mondják, hogy az ismétlés a tudás anyja. A profik akár 60 tárgyat is képesek felidézni e módszer segítségével. A számokat is át lehet fordítani képekre. A memória nagymesterei neveket adnak az első tíz számnak, és ha több számot kell megjegyezniük, ezeket szedik versbe. De bármit versbe lehet szedni. A német névelők többes száma alany-, birtokos, részes- és tárgyesetben die, der, den, die, azaz: Didereg a dendi.

A nyelvtanuláskor jól jön még a kulcsmódszer: hasonló hangzású szavakat kapcsolunk össze egy képbe. Az angol függöny (curtain) szó kiejtése leginkább a magyar körtéhez hasonlít, így elképzelhetünk egy körtemintás függönyt, és ha azt felidézzük, hamar eszünkbe jut az angol szó.

Tudományosan bizonyított, hogy szülés után, valamint alváshiány és stressz esetén megemelkedik a kortizol hormon szintje, és ez megnehezíti az odafigyelést. A kismamáknál ehhez jön még az oxitocin szülési hormon, amely ópiumként hat: az enyhe felejtés a derűs fesztelenséggel párosul. Ezzel gondoskodik a természet arról, hogy az anyának semmi más ne járjon az eszében, mint a gyermeke jóléte. (Másrészt arról is, hogy a nő még egyszer vállalja az anyasággal járó kellemetlenségeket.)

Sajnos nem említhetem enyhítő okként sem a terhességet, sem azt, hogy kisbabám van. Marad a stressz, ami a megfigyelőképesség számára kész méreg. A szakemberek szerint a sokat dicsért „multitasking”, azaz több feladat párhuzamos végrehajtása ugyancsak. Ha egyszerre főzünk, telefonálunk, és híreket hallgatunk, egyik tevékenységre sem tudunk igazán odafigyelni, és valószínű, hogy valamit elfelejtünk. Ha viszont csak egy dologra koncentrálunk, akkor nem megy ki semmi fontos a fejünkből. A másik titok a megfelelő technika. Az öt legnagyobb amerikai tó nevét például úgy jegyzem meg, hogy azok kezdőbetűiből az angol homes szót rakom össze: Huron, Ontario, Michigan, Erie és Superior. (Ha esetleg a „Legyen Ön is milliomos!” székében ülnének, és már nem lenne több telefonos segítségük.) 

Sajnos még mindig nem jöttem rá, miért írtam fel a jövő pénteki dátumot három felkiáltójellel. A kedves hölggyel viszont, akivel a szupermarketben beszélgettem, újra találkoztam. Az előző fogorvosom asszisztense. Nem csoda, hogy nem ismertem fel. Fehér köpeny – és George Clooney nélkül…

Hogy jobban észleljük a dolgokat

• Új kihívások
  A hagyományos memóriaedzők, mint például a keresztrejtvény és a sudoku, önmagukban keveset érnek, mivel csak egy területet edzenek, és az agy számára gyorsan rutinná válnak. Ahhoz, hogy az agyunk fitt maradjon, olyan tevékenységekre van szükségünk, amelyek felváltva edzik az emlékezőtehetséget, a megfigyelőkészséget, a koncentrálóképességet, a gyors reakciókészséget és a mozgáskoordinációt. A szakember ajánlata: Próbáljunk meg zsonglőrködni, tanuljunk idegen nyelveket, készítsünk babaházat a kislányunknak, barangoljunk a természetben. 
• Változatosság
  Jó ötlet a neurobics (az aerobic és a neuron, azaz idegsejt szóból), amely abban különbözik a hagyományos fejtörőktől, hogy mind az öt érzékünket megmozgatja. Ha jobbkezesek vagyunk, néha végezzük el a rutinos mozdulatokat bal kézzel. A megszokott útvonal helyett keressünk más útvonalakat – térkép és navigációs rendszer nélkül. 
• Mozgás
  Minél idősebbek leszünk, annál fontosabb, hogy az agyunk elegendő oxigént kapjon. Ezenkívül az izmok minden mozgáskor olyan vegyi anyagokat bocsátanak ki, amelyek a vérkeringéssel az agyba jutnak, és ott (többek között) egy, az agy számára tápanyagot biztosító összetevő előállítására serkentenek.