Kassák Lajos, író költő és festő, az avantgárd európai hírű képviselője 1887-ben született Érsekújváron. (Beszédjének palócos hanglejtését mindvégig megtartotta, sajátosan vidékies felhangot adva az egyébként ízig-vérig nagyvárosi embernek.) Tizenhét évesen elhagyja addigi nyomorúságos életét – iskolázatlanul Pestre érkezik, ahol vasmunkás lesz belőle. Hamarosan kapcsolatba kerül a munkásmozgalommal és az irodalommal is.
1909-ben már rendszeresen megjelennek versei. Elgyalogol Párizsba, ahol szembetalálkozik a modern költészet és festészet avantgardista formáival. Kitárul a világ, és Kassák mindent magába szív. Amikor Párizsból hazatoloncolják, már érett költő és képzőművész.
Válogatás Kassák Lajos műveiből
Az avantgárd nemcsak a művészetet, hanem a társadalmat is át akarja formálni. Két fő vonalát különböztetjük meg: egy zaklatottabb, főként érzelmi és indulati irányt (futurizmus, expresszionizmus, dadaizmus, szürrealizmus), valamint egy inkább gondolati alapút (kubizmus, konstruktivizmus). Kassák ez utóbbi híve volt. Az egyikre inkább a formabontás, a másikra pedig a formaépítés jellemző.
Kassák szocialista volt, proletárköltő. Szükségszerűen került szembe a nyugatosokkal – újító értékeit sem Ady, sem Babits, de még József Attila sem méltányolta.
Kassák így vall magáról: „Egészen más verseket szeretnék írni. Azt akarom, hogy testük legyen. Úgy nyúlok a szavakhoz, mint annak idején a vashoz és az acélhoz – néha, ha írok, az ujjaim úgy markolnak bele a levegőbe, akárha szobrot mintáznék… Nem nyugszom bele, hogy úgy vannak a dolgok, ahogyan vannak, s az anyag átalakítása, a magam képére való formálása, ez az én költészetem.”
És még egy fontos jellemző: igyekszik megtalálni a tartalmat pontosan fedő szót – minden díszítő igény nélkül.
Kassák Lajos
Innen pedig már csak egy lépcsőfok hiányzik ahhoz, hogy megértsük Kassák Lajos – egyébként világhírű – festészetét is. Festőként a konstruktivizmust részesítette előnyben. A konstruktivizmus szülőföldje Oroszország. Legáltalánosabb jellemzője, hogy mértani formákra vezeti vissza a művészetet. Nem véletlen, hogy maga Kassák a húszas és az ötvenes-hatvanas években készült festményeit „képarchitektúrának” nevezi. (Képünkön egy 1923-ban készült festménye látható).
