A szaloncukor fára aggatása igazi magyar találmány, mégis lekerültek a karácsonyfáról ezek az édességek. Ne hagyjuk veszni a hagyományt! Ezért is próbáltam ki idén a szaloncukorfőzést. Az idősebbek még emlékezhetnek, hogyan főzték otthon a mamák a cukorszirupot, ízesítették azzal, ami éppen volt otthon, majd tepsire öntve kihűtötték a kamra polcán. Ezután már csak kis téglalapokra kellett vágni, és a minden évben használt és gondosan elrakott papírkákba csomagolni. A tejben felfőzött cukorszirupba legtöbbször darált dió került; később kókuszt, kakaót, háztartási kekszet vagy egy kis rumot kevertek hozzá. A vízzel készült cukorsziruphoz pedig málnaszörpöt, esetleg citromlevet csorgattak.
A tejkaramella is innen származik: a lábasban karamellizált cukrot néha tejszínnel öntötték nyakon, s el is készült a Krówka-féle tejkaramella. A csokiöntettel akkor még nemigen bajlódtak, a megdermedt cukortéglalapokat csomagolták be. Mi még a Garam mentén gyerekkoromban a nagymamával otthon főztük a szaloncukrot. Nem szabad veszni hagyni ezt a hagyományt, s amerikai cukorbotot – csíkos Mikulás-botot – aggatni helyette a fára. A szaloncukor a miénk, magyaroké, csak a miénk, legyünk rá büszkék: hisz a magyar szalonokban költözött fel a fára. A magyaroknak jutott eszükbe, hogy az addig a tálkákon kínált fondant-t becsomagolják, a cukorka „ruháját” kirojtozzák, és ráaggassák a fára.
Mi volt gyerekkorunkban?
A nyolcvanas években már boltban vettük a szaloncukrot félkilós kiszerelésben, s a valamikori ROH is megdobta a szocialista dolgozókat egy-egy doboz csokikollekcióval. Ebben is volt néhány szaloncukor. Mi, gyerekek meg szorgosan kötöztük fel a fára 24-én délelőtt, hogy a Télapó lássa, milyen szorgalmas az új nemzedék. A konzumszaloncukrok még erősen hasonlítottak az otthon főzött cukorsziruposra – csak ezek már csokiba voltak mártva.
A rendszerváltás után megjelentek a zselés szaloncukrok, évekig ezek voltak a lista első helyén. Ma már banánky (banános csoki) ízű szaloncukrot is lehet kapni. Zserbós, gesztenyés, meggyes, pisztáciás ízű is beszerezhető, ha valaki nem sajnálja rá a pénzt. A kézműves szaloncukrok iránt is nagy az érdeklődés, sőt ma már tejmentes, vegán vagy bioalapanyagokbólkészült finomság is kapható.
Titkon remélem, hogy idén (miután elolvasta szerény írásomat) legalább egyvalaki kinyitja majd a fa alá betolt szaloncukros dobozt, és veszi a fáradságot, hogy gyerekeivel, unokáival felcsomózza (nálunk ezt így mondták), majd felaggassa a fára a szaloncukrot. Ott a helye.
Itt jövök én!
Nem én lennék, ha nem próbáltam volna ki idén a szaloncukor elkészítését otthon a konyhámban. Először is a régmúltat akartam kicsit megidézni, ezért két retró receptre esett a választásom. Először egy kókuszos-tejkaramellás recept keltette fel az érdeklődésemet, majd a klasszikus főzött cukor és gyümölcsszörp kombinációját próbáltam ki. A végeredménnyel elégedett vagyok, csak közben rájöttem, hogy ezek bizony tömény cukorbombák, és olyan édesek, hogy még én is csak egy-egy szemet tudok belőlük egyszerre elfogyasztani. S ez nálam nagy szó! Úgyhogy választottam még egy egészségesebb verziót is, amely elkészítése ráadásul gyorsabb, hiszen kimarad a főzés-hűtés procedúra. S még cukor sincs benne, ez a lényeg.
Szóval formáztam az én kis cukrocskáimat, majd nyakon öntöttem őket főzőcsokival. Dermedés után jött a csomagolás, és mivel nem tudtam beszerezni selyempapírt és sztaniolt a csomagoláshoz – ezek ugyanis a klasszikus csomagolóeszközök a szaloncukor esetében –, használtam azt, amit otthon találtam. Fehér csomagolópapírt egy kis arannyal megbolondítva. Olyan szépek lettek, hogy a karácsonyfát az idén biztosan nem boltban vásárolt szaloncukorral dobjuk fel. (Kíváncsi vagyok, megérik-e a karácsonyi időszak végét, időközben nem lopják-e le a gyerekek – ahogy mi annak idején...)
Íme, a receptek!
KÓKUSZOS-TEJKARAMELLÁS SZALONCUKOR
Hozzávalók:
0,25 l tej
0,5 kg porcukor
8 dkg vaj
2 nagy marék kókuszreszelék
Elkészítés:
A porcukrot beleszórjuk a tejbe, majd lassú tűzön folyamatosan kevergetjük. Először habzani fog a keverék, majd egy jó 25-30 perc múlva láthatóvá válik a lábas alja. Ekkor levesszük a tűzről, és hozzákeverjük a kókuszreszeléket és a vajat. Tovább kevergetjük, majd ha egy kicsit kihűlt, peremes tálba öntjük – a legjobb alá összegyűrt sütőpapírt tenni. (Ha nagyon száraz és kemény lenne a cukormasszánk, egy pici vizet löttyintünk bele, és még lassú tűzön 1-2 percig átkeverjük, hogy feloldódjanak a nagy cukorbuckák.) Ezután mehet is a hideg kamrába, majd hűlés után feldaraboljuk. Nekem kicsit morzsalékos lett a cukorkák széle, de vajba mártott késsel vágva szép egyenletes lesz. Csokiba nem mártottam a tejkaramella-téglácskákat. Ebből az adagból kb. 35 darab lesz. A kókuszreszelék helyett használhatunk akár darált diót is.
IGAZI RETRÓ KONZUMSZALONCUKOR
Hozzávalók:
40 dkg porcukor
4 evőkanál víz
2-3 evőkanál málnaszörp
főzőcsoki
Elkészítés:
A porcukrot lábasba tesszük, majd rálocsoljuk a vizet. Lassú tűzön összekeverjük, míg nem áll össze egy nagy homogén masszává (néhány pillanat alatt). Ezután belekeverjük a málnaszörpöt (a végeredmény nagyon édes, úgyhogy akinek van lehetősége, az cukrozatlan, friss málnalevet keverjen hozzá), majd 3-4 percen keresztül forraljuk, míg teljesen folyékony és átlátszó nem lesz. A lábast félrehúzzuk a tűzről, és állandó keverés mellett hűtjük. Látni fogjuk, mikor lesz olyan az állaga, hogy vizes kézzel szaloncukrokat formáljunk belőle. Aztán zsupsz a hűtőbe, majd belemártogatjuk a gőz felett olvasztott főzőcsokiba. Ebből az adagból 32 nagyon édes cukorka készíthető.
EGÉSZSÉGES HÁZI SZALONCUKOR ZSERBÓS ÍZVILÁGGAL
Hozzávalók:
250 g datolya
50 g darált dió
bionarancshéj
0,5 dl sűrű baracklé
főzőcsoki
Elkészítés:
Minden hozzávalót robotgépbe teszünk, és egyneművé daráljuk őket. Vizes kézzel kissé elnyújtott golyókat formázunk. Ezek mehetnek is az olvasztott csokiba. Ebből az adagból 25 darab jön ki. Sokféle ízesítésű egészséges szaloncukor készülhet, alapjuk a datolya, s mehet hozzá kakaópor, kókuszreszelék vagy másfajta aszalt gyümölcs is.
Mivel a csokoládé temperálásának módját még nem sajátítottam el, egyszerűen csak gőz felett megolvasztottam a főzőcsokit pár csepp vízzel, tehát a szaloncukrok felülete nem lett szép fényes, és bizony eléggé ragadt is. Hát, így jártam, az idén ragacsos kézzel esszük ki a papírból a finomságokat, de jövő évre fel van adva a lecke: még több ízesítésű, még szebb, fényes csokiborítású szaloncukrok készítése, melyeket akár ajándékozni is lehet. Boldog (és édes) karácsonyt!
