Nyakunkon volt a karácsony, az év végi hajtás a munkahelyen, a gyerek most lett beteg, a nagynéni ajándéka még sehol… A december sokaknak káoszba és kapkodásba torkollott, ilyenkor pedig az ember lányának jólesik egy kis szellemi kikapcsolódás, amikor kevésbé megerőltető filmeket vagy sorozatokat bámulhat a streamingszolgáltatókon.
Így futottam bele én is a sussexi herecgné karácsonyi különkiadásába, a Szeretettel: Meghan – Karácsonyi készülődés című filmremekbe. Lazítás és kikapcsolódás helyett azonban ötvenhat percnyi ömlengést és giccsparádét kaptam, mindezt cukormázba csomagolva.
A Szeretettel: Meghan sorozat előző évadát nem láttam (csak olvastam róla – leginkább hideget), ehhez a karácsonyi különkiadáshoz is a véletlen és a fáradtság vezérelt. Úgy voltam vele, mindegy, csak szóljon valami a háttérben, amíg a meleg takaró alatt békésen szunyókálok. Balga módon még reménykedtem is, hogy a hercegné esetleg mutat egy-kétpraktikát, amit én is felhasználhatok itt, messze az amerikai álomtól, a Kárpát-medencében.
Nem számítottam világmegváltó történetvezetésre vagy mély monológokra, sejtettem, hogy egy olyan filmet fogok látni, melyben az Amerikában élő Meghan Markle az ünnepekre készülődik: karácsonyi fogásokat süt (sztár)vendégeivel, apró ajándékokat készítenek és beszélgetnek az együttlét, a család és az emlékek fontosságáról. Azonban már rögtön az első képkockák után felmerült bennem a kérdés: miért van ennek még mindig helye a televíziózásban? Mit akarhattak üzenni a készítők ezzel a túlerőltetett és giccses sztorival a nézők felé? A közel egyórányi szirupos szenvedés alatt erre próbáltam rájönni.
Kezdjük rögtön az elején: kevesünk otthona néz ki annyira tökéletesen az ünnepek előtt, mint Meghan Markle-é, és még kevesebbünknek van kéznél minden létező, valószínűleg méregdrága eszköz, ha éppen egy laza vendégváró ételt akar összeütni. De Meghan hercegnénél ez nem akadály. A film alatt végig olyan érzésem volt, mintha visszaröppentünk volna az időben, és egy 1950-es évekbeli mintaháziasszony karácsonyi műsorát néznénk, aki elárulja a TÖKÉLETES karácsony hozzávalóit.
Merthogy Meghan karácsonya az utolsó masniig tökéletes, cserébe viszont cseppet sem valódi. Akár egy fantasy is lehetne, mivel ez a készülődés köszönőviszonyban sincs a valósággal. Mesterkélt, már-mársemmitmondó beszélgetéseknek lehetünk fültanúi, melyet a hercegné a vendégeivel folytat, akiket előzékenyen barátainak nevez, bár úgy tűnik, keveset tud róluk.
A műsor elején szereplő sztárséf és író kifejtette, hogy ha vendégségbe megyünk, nem az marad meg bennük, hogy pontosan mit ettünk, hanem az, hogy milyen volt a hangulat, miről szóltak a beszélgetések. Ezzel a sorozat tulajdonképpen saját magát cáfolja, hiszen nem az lenne a lényeg, hogy hányféle exkluzív fogás kerül az asztala, mégis tovább folytatják a felesleges és túlzó szokások bemutatását. Különösen zavart, hogy a stáb tagjai folyamatosan közbeszólnak és részt vesznek a jelenetekben, ami csak tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy az egész műsor előre meg van rendezve, és teljesen hiányzik belőle a természetesség.
Meghan barátnőinek arcán különösen láttam az értetlenséget, amikor egy reggeli jelenet során megjelentek a hercegné konyhájában, egyenpizsamában, készen egy közös barátnős főzőcskézésre. Olyan volt, mintha a középiskola „menő csaja”, akiről évek óta nem hallottak, hirtelen áthívta volna őket egy kis közös szereplésre, hogy azután bő tíz évig ismét ne halljanak egymás felől. Teljesen abszurd és beállított volt minden: a két barátnő mintha nem is tudná, mit keres ott, miért kell pizsamában, kisminkelve, bágyadt mosollyal illegniük, és a hercegnével koszorút készíteni. Mintha VIII. Henrik udvarában járnánk, ahol a királyné az udvarhölgyei körében készülődik a karácsonyra.
A többi szereplő zavarodott és kényszeredett mosolya is ezt üzente: mit is keresek én itt valójában? Meghan azonban hibátlanul alakította a kaliforniai télanyót, és nagyon kevés őszinte érzelmet vagy gondolatot engedett meg magának a kamera előtt. Ahogy ő mondta: „Számomra a háziasszonykodás egyik legfontosabb alapelve a kellem!” Ezt pedig akkor is fenntartotta, amikor pár perc erejéig betoppant Harry herceg – csak, hogy legyen, aki emeli a sorozat népszerűségét. Szerencsére a gyerekeiket kihagyták ebből a megjátszott idillből, ami szerintem bölcs döntés volt.
A trad wife alaphangulaton és a mesterkéltségen kívül érezhető a karácsony tökéletességének túlerőltetése. (A traditional wife egy online szubkultúra, ahol nők népszerűsítik a hagyományos nemi szerepeket: a háztartás vezetését, a gyermeknevelést, a férj támogatását és a 1950-es évek esztétikáját, hangsúlyozva az otthon és a család fontosságát.) Én azt hittem, 2025-ben már leálltunk azzal, hogy a tökéletes karácsonyi idillt állítjuk kirakatba.
Helyette valami valódit és emberit is mutathatnánk: mondjuk dolgozó anyákat, akik iskolába viszik a gyerekeket, háztartást vezetnek, spórolnak az ajándékokra és igyekeznek egyszerű, de finom ünnepi ételekkel előállni. Vagy akár családokat, akik egyedi és költséghatékony módon ünneplik a karácsonyt, anélkül, hogy annak szellemisége sérülne. De tényleg, miért is hisszük, hogy amit egy filmszereplő mutat, az valódi és szükséges?
Érdekelne, hogy Meghan miért nem oszt meg valódi, praktikus tippeket, és egyszerű, gyors módszereket, amelyek segítenének az ünnepi rohanásban, és valódi értéket képviselnek. Így csak tovább erősíti (kimondatlanul is) a tökéletes karácsony és a tökéletes nőideál sztereotípiáját: csak akkor vagy „elég jó”, ha minden nap valami különlegeset csinálsz, főzöl, az ajándékokat kézzel készíted, jut időd magadra, és mindezt a hibátlan konyhádban, tökéletes pizsamában, makulátlanul beállított hajjal teszed.
Ami számomra különösen hiányzott a filmből, az a környezettudatosság. Ez azért fontos, mert úgy gondolom, ma már különös figyelmet kell fordítani erre, főleg karácsonykor, amikor rengeteg a pazarlás. Néztem, ahogy a hercegné becsomagolja az ajándékokat, és elgondolkodtam rajta: miért nem lehet ezt környezettudatosabban megoldani? Például sokkal szívesebben néztem volna, ha ajándékzsákokat készítenek, amelyeket újra fel lehet használni. De mivel Meghan hercegné még a papírzacskó gondolatától is borzong, ezért erre kevés esélyt látok.
Az egyedüli, amit talán érdemes kipróbálni a hercegné tippjei közül, az a pezsgő gránátalmasziruppal. Meghan már nem először promotálja a Taittinger márkát sorozatában, most azonban a karácsony szellemének megfelelően egy kis gránátalmasziruppal és narancskarikával bolondítja meg – így tökéletesen illeszkedik a három barátnő pizsamájának színéhez is.
Mindent összevetve a film nélkülözött mindennemű életszerűséget, valódiságot vagy bármit, ami a sussexi hercegné mindennapjaira utalna. A jelenetekből ugyan árad a karácsonyra jellemző idill és meghittség, de túlzó módon. Úgy tudnám jellemezni, mint amikor túl édesre csináljuk a forralt bort – émelyítő, és kicsit fejbe is vág, de azért elfogyasztjuk.
