Görgetünk, matchelünk, lájkolunk és chatelünk. Kitágultak az online társkeresés lehetőségei, mégis nehéz ismerkedni. A legtöbben pár üzenetváltás után megunják a másikat, pedig valódi találkozásra még nem került sor. Mi a gyors ismerkedés ára, és mit tehet az, aki valódi kapcsolódásra vágyik egy lassulni nem akaró világban?
Elég egy vonzó profilkép, egy frappáns nyitómondat és rövid üzenetváltás ahhoz, hogy eldöntsük: valóban érdekel-e bennünket a másik. Ha igen, tovább folytatjuk az online beszélgetést, ha pedig nem, akkor gondolkodás nélkül új jelölt után nézünk. Ez a látszólagos szabadság gyakran felszínességgel, kiégéssel és érzelmi frusztrációval jár. Előfordul, hogy ha írásban jól is működik a dolog, szemtől szembe már nem marad mondanivalónk a másiknak. Sőt, lehet, hogy aki a chatablakban vonzónak és humorosnak tűnt, a való életben korántsem az.
A régi időkben az ismerkedés szigorú keretek között zajlott, a család közreműködésével és felügyelete alatt. Hölgyek és ifjak várták epekedve kedvesük levelét, és álmodozva gondoltak a következő találkozásra. Később lazultak ugyan a szabályok, de az ismerkedés még mindig személyesen történt: tánciskolákban, összejöveteleken vagy éppen a közértben, villamoson, hivatalban… Számos regénybe illő szerelem szövődött így, s meglehet, nagyszüleink is ekképp szerettek egymásba.
Az internetes társkereső oldalak és applikációk megjelenésével teljesen új tendencia állt be az ismerkedésben. Mint minden más az életünkben, ez is hipersebességre kapcsolt, és a fogyasztói társadalom „dobd el, vegyél újat” elve sajnos itt is érvényesül. Kapcsolataink „instanttá” válása azonban komoly lelki hatással van ránk. Tari Annamária szakpszichológus, pszichoterapeuta és analitikus a közösségi média párkapcsolatokra tett hatását vizsgálja. Előadásaiban és könyveiben azt elemzi, miként változtatja meg az online tér az ismerkedési szokásokat, főként a fiatalabb generációk körében. Őt kérdeztük most arról, miért olyan nehéz manapság tartós kapcsolatot kialakítani, és valóban megtörténhet-e, hogy „elfogyunk”, mielőtt igazán megismernénk egymást.
– Milyen érzések és gondolatok vezérelnek bennünket, amikor pár chatüzenet alapján alkotunk véleményt a másikról?
– Elsősorban az életkor befolyásolhat minket. Fontos az is, hogy milyen párkapcsolati múltunk van: valaki csalódásokkal a háta mögött kezd újra ismerkedni, mások még csak most vágnak bele.
Mégis, szinte mindenkire igaz, hogy a társkereső alkalmazásokon igyekszünk vonzó képet mutatni. Hosszú ideig gondolkodunk azon, mit írjunk magunkról, és hogyan fogalmazzuk meg, kit keresünk. De ezek az elvárások inkább a képzelet világában születnek, mintsem a valóságban.
‒ Ez történik akkor is, amikor elkezdünk üzenetet váltani valakivel?
‒ Igen. A saját fantáziánk tölti ki a réseket, és pár üzenet után már hajlamosak vagyunk komplett személyiségprofilt gyártani a másikról. Gyakran anélkül, hogy igazán ismernénk az illetőt. Ez pedig csalódáshoz vezethet, hiszen nem vesszük figyelembe, hogy a másik oldalon is egy valós ember ül. Emiatt sokkal több kapcsolat szakad meg idő előtt, mint amennyi indokolt volna.
– Tehát gyors ítéletet mondunk a másikról néhány üzenet alapján. Felmerül a kérdés: lehet-e így valódi kapcsolatot kialakítani?
– Online is alakíthatunk ki kapcsolatokat, bár számos buktatóval járhat. Az interneten nagyobb teret kap a narcisztikus, önközpontú viselkedés, még azoknál is, akik a valóságban nem ilyenek. Egy-két üzenetváltásból kiderülhet azonban, hogy a másik mennyire nyitott, és milyen vele kommunikálni. Viszont csak a személyes találkozáskor tudjuk meg, működhet-e a dolog. A választék bősége is gond lehet. Sokan azt érzik, hogy mindig lehet jobb és érdekesebb jelöltet találni, emiatt nehezebbé válik az elköteleződés. Legyünk hát tisztában azzal, kit keresünk és miért, mert vágyaink és elképzeléseink rövid idő alatt átalakulhatnak. Főleg az online térben.
Tari Annamária
– A választék bősége és a túl sok opció miatt könnyebb vagy nehezebb dönteni?
– Azt gondolnánk, hogy könnyebb, de valójában nem. Ha végtelen a lehetőségek sora, egy idő után már nem embereket, hanem csak profilokat látunk, amik mögé nem képzelünk valódi személyiséget. Ez oda vezet, hogy érzelmileg is kevésbé vonjuk be magunkat egy-egy ismerkedésbe. Ez különösen azoknak jelenthet nehézséget, akik eleve kötődési problémákkal küzdenek, hiszen könnyű eljátszani online, hogy valóban keresünk valakit, miközben a próbálkozások nem vezetnek mélyebb kapcsolathoz.
– Ha már itt tartunk: hogyan ismerhetjük fel, hogy valaki csak türelmetlen és gyorsítaná az eseményeket, vagy valóban mélyebb kötődési problémái vannak?
– Figyeljük meg, hogyan reagál a másik, amikor lassítanánk a tempón. Ha valaki türelmetlen, de elfogadja, ha azt írod, nem tudsz vele találkozni, akkor valószínűleg képes alkalmazkodni, még ha kissé csalódott is. Akinek azonban kötődési problémái vannak, az folyamatosan igényli a visszaigazolást arról, hogy fontos és szerethető. Ha ezt nem kapja meg, könnyen ingerültté vagy követelőzővé válhat, miközben ő maga keveset ad vissza. Az ilyen emberek gyakran túl korán várnak el mélyebb érzelmeket a másiktól. Figyeljünk arra is, hogy mit mutat meg magából: mennyi idő után árulja el, hol dolgozik, mit szeret, és mennyire őszinte a fotóival vagy a leírásaival kapcsolatban.
– Úgy gondolhatnánk, hogy az online társkereső oldalakon mindenki szerelmet keres, de milyen lelki okai lehetnek annak, ha valaki egyszerre vágyik kapcsolatra, de mégis nehezen tud elköteleződni?
– Ennek komoly pszichológiai háttere van: a kötődési nehézségek sokszor akár csecsemőkori tapasztalatokból is eredhetnek. Nem kell nagy traumára gondolni, elég, ha kevesebb figyelmet vagy törődést kap a gyerek, és azt hiszi, hogy a szeretetért tenni kell. Ez aztán felnőttként is kihat a kapcsolataira, folyamatosan azt érzi, hogy ki kell érdemelnie a másik figyelmét és szeretetét. Ez az online ismerkedésben is visszaköszön.
Akinek kötődési nehézségei vannak, sokszor nehéz elhinnie, hogy szerethető. Ezért amikor azt mondja, hogy szerelmet keres, valójában arra vágyik, hogy elhiggye, ő is kedvelhető. Ám ezt a hiányt nem lehet egy párkapcsolattól elvárni, a gyerekkori sebeket mindenkinek magának kell feldolgoznia.
– Ha valaki csak a legjobb oldalát mutatja be az online ismerkedés során, abból ritkán lesz valódi bizalom. Miért ragaszkodunk mégis ehhez?
– Néha sokáig fenntartjuk az idealizált „online” énünket. Olyan tulajdonságokat hangsúlyozunk, amelyek részben igazak ránk, vagy legalábbis elérhetők lennének némi erőfeszítéssel. Például megértőnek, kedvesnek vagy sportosnak állítjuk be magunkat, még akkor is, ha valójában csak ritkán járunk edzőterembe, vagy nem mindig viselkedünk így. Más azonban, ha olyasmit állítunk magunkról, ami teljesen távol áll a valóságtól, például, hogy rendszeresen olvasunk versesköteteket, de igazából csak katalógusokat lapozgatunk. Vagy ha valaki kedves, szeretetteljes személynek mutatja be magát, de posztjai és üzenetei mást sugallnak. Ezek már jelentős eltérésnek számítanak.
‒ Megvan ennek a veszélye?
‒ Mivel nagyon szeretnénk tetszeni a másiknak, olyan képet mutatunk magunkról, amiről azt hisszük, vonzó számára. Abban bízunk, hogy ha eléggé megtetszünk neki, akkor később már nem számítanak majd a részletek. Ez azonban ritkán működik hosszú távon. Ahhoz, hogy valaki elkerülje ezt a csapdát, komoly önismeretre és önértékelésre van szükség. Csak akkor tudjuk valóban önmagunkat adni, ha elfogadjuk, hogy nem mindenkinek felelünk majd meg. Előfordul, hogy a sok üzenetváltás után is unalmassá válik a másik, eltűnik a kezdeti lelkesedés, vagy egyszerűen mégsem illünk össze. A valódi kapcsolat kialakításához idő és türelem kell, no meg az, hogy mindkét fél önmagát adja, mindenféle idealizált kép nélkül.
– Hogyan lehet lassítani az ismerkedés tempóját? Van erre bármiféle praktika?
– Nem kell például naponta órákat chatelni az ismerkedés elején. Ilyenkor túl gyorsan dobjuk le a gátlásainkat, és olyan intim vagy mély témákat hozunk föl, amelyeket egyébként csak hosszabb idő után osztanánk meg egymással. Ezért a személyes találkozásnál már kevesebb az újdonság és felfedeznivaló. Noha a felek azt érzik, hogy olyan, mintha már régóta ismernék egymást, mégis hiányzik az a valódi közelség, amit csak élőben lehet kialakítani. Próbáljunk hát lassítani a tempón, és várjuk ki a személyes találkozást, sokkal izgalmasabb és tartalmasabb kapcsolat alakulhat így ki.
– Segíthet ezen a manapság népszerű „slow living”, vagyis lassú életmód szemlélete? Lehet lassan ismerkedni, és időt hagyni az érzelmek kialakulásának?
– Érdekes, hogy ma újdonságként beszélünk arról, amit a korábbi generációk természetesnek vettek: a személyes, fokozatos ismerkedést. De valóban ez lehet a válasz a mai ismerkedési nehézségekre. Ha valaki tartós, mély kapcsolatot szeretne, fontos, hogy az online ismerkedésből minél előbb átlépjen a valóságba, és ott türelmesen, kisebb lépésekben haladjon. Csak így tapasztaljuk meg, milyen a másik társaságában lenni.
Figyeljünk partnerünk hozzáállására: ha többször az utolsó pillanatban mondja le a találkozót, vagy csak hosszas várakoztatás után ír vissza, az intő jel lehet. Amikor azonban leülünk egymással, és nyugalmat, természetességet, biztonságot érezünk a másik jelenlétében, az általában jó előjele egy mélyebb, tartalmasabb kapcsolatnak.
– Hol érdemes manapság próbálkozni a személyes ismerkedéssel, ha valaki valódi kapcsolatra vágyik?
– A legjobb, ha különféle eseményeken, például fesztiválokon, bulikon vagy kiállításokon próbálunk ismerkedni, de akár régi típusú házibulit is szervezhetünk. Érdemes rendezvényeken vagy munkahelyi programokon is részt venni, így nagyobb az esélye, hogy személyesen is összefutunk valakivel. Gondoljuk át, hogy milyen közegben szeretnénk ismerkedni. Ha sportos emberekkel találkoznánk, érdemes sporteseményekre, mászóterembe járni. A hobbi is közös pont lehet. Vannak online csoportok, amelyek közös programokat szerveznek, például kézműves foglalkozást, barkácsolást vagy más közös időtöltést. A lényeg, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, hiszen senki sem fog csak úgy becsengetni hozzánk, nekünk kell elindulni a világ felé.
– Egyre többen választják tudatosan az egyedüllétet, legyen szó nőkről vagy férfiakról. Ez mit jelent a párkapcsolatok jövőjére nézve?
– Az egyedüllét sokak számára biztonságosabb, mint egy párkapcsolat, hiszen így elkerülhetők a fájdalmas élmények és csalódások. Olyan ez, mint egy menedék, amelyben nem kell félni a sérülésektől. Az is megfigyelhető, hogy gyakran a szexualitás is praktikussá válik, miközben a romantika háttérbe szorul. Mégis, a közeli kapcsolatok és a kötődés alapvető fontosságúak az ember életében. A valódi bizalom és intimitás csak akkor alakulhat ki, ha hagyjuk, hogy a másik közel kerüljön hozzánk, és hajlandóak vagyunk megmutatni a sérülékenységünket.
