Képünk Párkány mellett, a három folyó völgyében készült: a tél csendjében pihenő szőlőtőkéket mutatja.
A borászok aggódva várják a tavaszt, ugyanis nálunk is terjed a szőlő aranyszínű sárgasága, mely a legnagyobb veszélyt jelenti a szőlőtermesztés számára, ugyanis a tőkék likvidálását vonja maga után. (A beteg növények száma évente megtízszereződhet.)
A betegséget az amerikai szőlőkabóca terjeszti. A kabóca, mikor a szőlő nedvét szívja, nem okoz kárt. Az igazi gond az, hogy egyik tőkéről a másikra terjeszti az aranyszínű betegséget (mely tönkreteszi a szőlőt). A kabóca Európa-szerte előfordul – a történelmi francia ültetvényeken is.
Viszont a franciáknál nem annyira tragikus a helyzet (bár ők is küszködnek vele). A szőlőtőkén élő kabócafaj tojásai ugyanis a régebbi vesszők kérge alatt telelnek át, és belőlük alakul ki a kifejlett rovar.
A francia törvények nem engedik, hogy a tulajdonos elhanyagolja a tőkéit (vágja ki inkább!). Na mármost nálunk a szőlőhegyeken sok az elhanyagolt szőlős: a tevékeny szőlőgazdák ültetvényei mellett rengeteg a sorsára hagyott szőlőtőke. A betegség üteme ezidáig stagnált, de tavaly terjedni kezdett.
Márpedig terjedését a gazdanövények irtásával lehet visszaszorítani... Ezért fáj manapság a szőlőgazdák feje, s azért nem tudnak örülni a károkozókat elpusztító fagynak, mert az a szőlőkabócát nem irtja ki.
