A Bodrogköz olyan az idegen számára, mint egy kis zölddel kipárnázott ékszerdobozka. A történelem ott bujkál mindenütt, ahová lépünk. És talán Bodrogszerdahely viseli magán a vidék legfőbb védjegyét: a sokszínűséget. Sokszínűséget etnikai, vallási értelemben. Nemcsak hogy könnyebben elfogad, de könnyebben be is fogad. Eme jó tulajdonság fejlődőképessé teszi a közösségeket, így Bodrogszerdahelyt is.
Malogya – a tavak, mocsarak összessége ez, mely a falu részeként éli különös kis növény- és állatvilágát, otthont adva többek közt a mocsári teknősnek is, mely Európában már csak itt él szabadon, de alkonyatkor sok más különleges mocsári teremtménnyel összetalálkozhatunk, már ha kedvük is úgy tartja, hogy megmutassák magukat. Már a 17. században is megemlítik ezeket a vizeket. Valójában a Bodrog holtágáról van szó, mint a Tajba nevű rezervátum esetében.
1260-ban említik először Zeredahel néven. A község eredeti tulajdonosa a Boxa (Baksa) család volt, amely még a honfoglalás idejéből származott. Ennek a családnak az egyik ága átvette a XIV. században a Szerdahelyi előnevet, és a család első ismert tagjaként Micz bánt emlegetik...
A XVI. sz. felétől megjelenik a falu tulajdonosai közt Serédy Gáspár, 1600-ban itt találjuk a Daróczyakat, kisebb birtokrészeket pedig Bocskayék is tartanak. 1647-ben az itteni Bocskay-birtokokat a Vécsey család kapja meg a császári udvarhoz való hűségéért. Ennek a családnak az egyik ága állandó jelleggel itt telepedett le, és lakott egészen 1945-ig... I. Lipót idejében pallosjogot kapott, és kisvárossá lett, ahol Zemplén megye hatósága tartott megyegyűléseket.
A XVII. sz. végén az Orosz család is megjelenik itt, kastélyuk ma is áll. A Habsburg-ellenes időkben Bodrogszerdahely volt a lázadó Bocskay István szállása...
A Vécsey-kastély épületében található a községháza, mely ennek a ténynek köszönhetően a felvidék egyik legtörténelmibb hangulatú közintézménye. A fehér falak közt található egy kis kiállítás a régmúlt tárgyi emlékeiből. Maga a kastély a vár helyére épült, a barokk korban, 1700 körül. A vár feltehetőleg a 14. században épült, valószínűleg a Szerdahelyi család emelte. A császár katonái rombolták le a 17. században.
A legelésző tehéncsorda mögötti dombok már Magyarország területén vannak, az út is „odaátra“ vezet. Az állatok Helmeczi János tulajdonát képezik. Ő és két fia farmergazdálkodással foglalkoznak. Ez a fajta vállalkozás ritkaságszámba megy errefelé, mivel itt főként borászattal, szőlőtermesztéssel foglalkoztak.
Egy borospince, előtte a helyi szobrász, Vasko József egyik faragása.
Gecse Ferenc 15 éve polgármester
– Településünknek mintegy 2500 lakosa van. 60 százalékban magyarok, 40 százalékban szlovákok élnek itt. Vallási szempontból is színes a paletta, hiszen megférnek egymás mellett katolikusok, reformátusok, görög katolikusok, és Jehova tanúinak is van itt egy közössége. Egykor ruszin kubikosok települtek a faluba. Mára beolvadtak a szlovák, magyar többségbe, de az idősebbektől elvétve még hallani a környéken ruszinos hanglejtést, szavakat. Iskolánkba 300 gyerek jár, a szlovákokat, magyarokat egybevéve.
Gecse Ferenc
– Egy átlagos szerdahelyi polgár ritkán megy ki hivatalos ügyeit intézni. Van 3 fogorvos, körzeti orvos, rendőrség, takarékpénztár, családvédelmi, szociális és munkaügyi hivatal. Könyvtár is üzemel, igaz, nem nagy állománnyal – mintegy tízezer könyvvel.
Sajnos a mozit bezárjuk ősszel. Sport terén nagyon jó eredményeket ért el nagy büszkeségünk, a pingpongcsapatunk.
– Községünk egyébként minden olyan tevékenységet igyekszik támogatni, amely távol tartja a gyerekeket, fiatalokat a kocsmától, illetve a rossz befolyásoktól.
A falu melletti füves-ingoványos síkságon található bálvány Közép-Európa legalacsonyabb tengerszint feletti magasságát, vagyis legmélyebb pontját jelzi.
A Tokaji borvidék mezsgyéjén járunk. Elmondható, hogy a borospince-kultúra errefelé virágzik. A legrégibb pince a török időkből, azaz a 16. századból származik. Az újabb kori pincék egymás szomszédságában, a domboldalba vájtan árulkodnak gazdájuk ízlésvilágáról, igényességéről, az isteni nedű iránti elkötelezettségéről.
Némelyik egy kisebb vendéglátó-ipari egységnek is elmenne. ...akárcsak a képen szereplő úriemberé, aki szintén büszkén kínálta borát kóstolásra.
Áldoztatás szertartása a helyi görög katolikus templomban. Ottjártunkkor éppen Jézus színeváltozásának ünnepe volt, s ez alkalomból tanúi lehettünk az ún. miroválásnak. A miroválás olajjal való megkenést jelent, lényegében a lélek megtisztulására szolgál.
A háttérben a Szent Mihály arkangyalnak szentelt templom büszkesége, az ikonosztáz, melynek ikonjai bibliai jeleneteket, személyiségeket ábrázolnak. A középpontban a tanító Krisztus foglal helyet trónusán.
Tóth Mihály atya – népiesen mondva: „pópa“ –, a helyi görög katolikusok lelki vezetője.
A Tajba tájvédelmi körzet egy szelete, a mocsári teknős tojásrakó helye és otthona.
Vasko József szobrász-építész kicsit a falu polihisztora. Nagyon sok – nem csak helybéli – ház, építmény őrzi alkotói ötleteit. A képen látható szobrát a kitelepítés szomorú emléke ihlette.
A falu kovácsmesterei, apa és fia. Tokár Lóránt továbbvitte az atyai mesterséget, és művészi szintre fejlesztette. Műhelyében, otthon csodálatos kapukat, ágyakat alkot megrendelésre, akár saját ötletei alapján is.
