Az ember születése óta magába szeretné szívni a szépet. Megragadni, valamilyen módon rögzíteni. Hiszen ebből táplálkozik a lelkünk, az érzékeink. A kérdés: hol és hogyan tehetünk szert szépségre, szép élményekre?
Az arborétumról az is tud, aki Malonyát nem is ismeri. Tudjuk, hogy Malonyán egy csodálatos botanikus kert van. Egy örökzöld park, ahol fás szárú, örökzöld...
A festményekért, szobrokért borsos árakat fizetnek a művészetkedvelők. Az alábbi cikk által ízelítőt kapunk az árverésekről és a kalapács alá kerülő „művészet” vándorútjáról.
A riport előtt úgy képzeltem, hogy az optikusok egész életüket egy csillogó Tükörországban élik. Csak a hátsó műhelyekben lett világos számomra, hogy mennyi tudás, finom érzék és tapasztalat szükséges ehhez a munkához.
Mikor kertet képzelek magam elé, mindig nyílik ott valami, ami mámorító kipárolgásaival uralja a kis földdarabot, és kényezteti az érzékeket. Talán nem lesz...
Dokumentál, ételt oszt, gyógyszereket ad be, injekciót szúr, lázat mér, sebet fertőtlenít, panaszt hallgat végig, s ha kell, szemet fog le. Ömlik rá a tömérdek emberi baj. Türelemmel segít, és odaadással gondoz. És közben mosolyog. Erről szól az élete.
Nem járunk már „próbára” a varrónőhöz. A varrónők fércelt ruháikkal és színes gombostűikkel kikoptak sietős világunkból. Maradtak a késztermékek, a konfekció, ami mindenkire és senkire sem passzol igazán.
A félig-meddig tudatos álmatlansági rituálé a harmincadik évemben kezdődött. A tetőpont a legrövidebb éjszakával érkezik el. Egy „sötétnyi” múltidézés – alvás helyett. Mellesleg születésem ideje is a nyári napforduló estéjére esik. Apák napjára.
"Érdekes, hogy milyen varázsa van a karácsonynak. Egyetlen ünnepnek sincs olyan varázsa, és mennyire tartja magát. Az embert ugyanúgy elbűvöli, mint, mondjuk, nyolcszáz évvel ezelőtt."