Tisztelt Szerkesztőség! Az egyik korábbi számban egy hölgy írta le bánatát, hogy megcsalta a férje, és most van egy szeretője, és emiatt a faluban elítélik.

Kedves Ismeretlen Hölgy! Igazán együtt érzek Veled.  Az én történetem is hasonló. Igaz, hogy engem is állítólag megcsalt a férjem – azért írom, hogy állítólag, mert azt mondta, beleszeretett valakibe, de testi kapcsolat nem volt köztük. Hát nem tudom, nem tudom. A lényeg az, hogy elindítottam a válópert.

vallalom-a-dontest-elvaltam-kezdo.jpg

Sokan ellenezték, hogy miért tettem, még szeret, ilyet úgysem találsz… Én hoztam meg a döntést és ezért vállalom a felelősséget. A drága férjem elhagyott volna, csak nem volt elég bátorsága – inkább tőlem várta a megoldást. Én pedig túl büszke vagyok ahhoz, hogy elviseljem a megaláztatásokat, ezért elváltam.

Nem volt könnyű döntés. De miért hajtsak fejet, mért nézzek el mindent!? Én is érző lélek vagyok! Egy nőnek nem fájhat semmi? Eközben hazaköltöztem a szüleimhez FALURA. Azóta minden lépésemet kíváncsi szemek kísérik: mit miért teszek, hova megyek, kivel mutatkozom? Fejtik a „rejtélyt”.

Először nagyon zavart, hogy mindenki az én problémámat oldja. Ma már megpróbálom sportosan venni az egészet. Nem figyelek rájuk. Mindig azt kérdezem magamtól: érdekel valakit valójában, mit  érzel? Fontos vagy valakinek?

A válasz egyszerű. Nem. Véleményem szerint életed csak egy van. Úgy éld, ahogy Te jónak látod. A számodra legfontosabb személyekre legyél tekintettel, és akkor nem lesz baj. A magánéletedhez pedig senkinek semmi köze! A falusiak, főleg az idősebb generáció, nem fognak megváltozni. Lehet, hogy ők elítélik ezt a fajta életet, de csak azért, mert más korban, más elvek szerint éltek.

A mai nő független: el tudja magát tartani, dolgozik annyit, mint egy férfi, sőt, néha többet is. Ezek a dolgok fordítottak a világ nézetein, a nőket már nem tudják úgy lealacsonyítani, mint azelőtt. Levelemet egy jellemző idézettel szeretném befejezni: „A nagy emberek a gondolatokról elmélkednek, az átlagemberek a cselekedetekről diskurálnak, a kis emberek mindig a másikról beszélnek.”

Egy hűséges olvasó

Ui.:  Bármit tehetünk, akkor is nők maradunk. Kívülről kemény sziklák, akik állják az élet viharait, lélekben pedig törékeny rózsaszálak.

minden_reggel_ujno.sk.png

Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!

Ímélcímünk: office [at] ujno.sk

Cookies