Rejtett játszmák

Ha azt a szót halljuk, manipulálás, valószínűleg a mérgező kapcsolatokra jellemző gaslighting (érzelmi manipuláció) jut eszünkbe. A manipulálás azonban nemcsak a pszichopaták vészjósló eszköze – amint azt az Ingrid Bergman főszereplésével készült Gázláng című világhírű filmben láthattuk –, a befolyásolás a mindennapi életben is fölfedezhető. Időnként mi magunk is manipulálunk másokat, sőt, használati utasításokat is kaphatunkhozzá. Tisztességes dolog ez? Vagy néha a segítségünkre lehet? 

A közösségi médiában biztosan találtunk már olyan oldalakat, amelyeken pszichológusok adnak tanácsot, hogyan és milyen eszközökkel érhetjük el az embereknél céljainkat. Tudatos szünet, tükrözés, elhallgatás – csupa olyan technika, amellyel meg lehet vezetni valakit, s így számunkra kedvező hatást érhetünk el nála. Ilyen trükkök például, amikor tükrözzük a másik testtartását, vagy lassabb tempóban beszélünk, mint ő; hosszabb ideig nézünk rá némán, rezzenetlen arccal hallgatjuk a mondatait, vagy váratlanul együttérzőn tekintünk rá. Ez a fajta viselkedés nem valódi részvételt jelez, hanem arra irányul, hogy uraljuk a másik érzelmeit, reakcióit – a helyzetet. Kapcsolat helyett stratégia, megértés helyett technika, nyitottság helyett kontroll a másik felett, ami rövid távon működhet, de a hosszabb kapcsolatot kiüresíti.

Játszmázás

Ez a fajta magatartás túlontúl kedvelt szórakozás manapság. Elég belehallgatni valamelyik valóságshow-ba, s láthatjuk, mennyire divatos a manipulálási készség, a valódi célok elrejtése, a másik gondolatainak irányítása – sőt kreativitásnak, szemfülességnek, csodálatra méltó előnynek számít. Minél ügyesebben csapjuk be a másikat, annál rátermettebbnek tartanak bennünket, minél hihetőbben mutatunk érzelmeket, annál nagyobb az esélyünk a győzelemre. 

Csakhogy: ami a tévében ártalmatlan, pontos szabályok szerint játszott szórakozás, az a való életben csapda, hiszen az emberek nem versenytársak egy túlélési játékban, hanem olyan lények, akik bizalomra, biztonságra és tiszteletre vágynak. Ám néha a kommunikációt játéknak kezdjük tekinteni, s ekkor a két ember találkozása sakkjátékká válik, amelyben mindenki győzni akar. A technikán és a fortélyon alapuló kapcsolat egy szezont talán kibír, de aligha tart ki egy életen keresztül. 

Rossz gyermekkori minták

Tágabb értelemben a manipulálás a másik ember befolyásolása nem egészen korrekt módon. Noha ezt tesszük valamennyien, sokszor nem szándékosan, nem is rosszakaratból. De miért? Mert emberek vagyunk. A kommunikáció nem laboratóriumi tisztaságú információátvitel, hanem különféle érzelmek, gesztusok, kapcsolati minták, vágyak, félelmek és szükségletek bonyolult keveréke. 

Az emberek különböző okokból akaratlanul is manipulálnak másokat, mert szeretnék, ha elfogadnák őket. Félnek a konfliktusoktól, támogatni akarják saját egójukat, kontrollt szeretnének, el akarják érni a céljaikat.

A manipulálás egyes formáit tudat alatt magunkkal hozzuk a gyerekkorunkból. Például amikor a világosan megfogalmazott kívánságainkat nem teljesítik, a duzzogás segít, arra jobban odafigyel a család. Az ilyen emberek felnőttkorukban büntetésképpen a passzív agressziót és a hallgatást alkalmazzák, mert az a meggyőződésük, hogy jobb közvetett módon kifejezni a kívánságaikat.

Máskor a manipulációt a „jó gyerek” szerepében tanuljuk meg: ha szófogadó viselkedéssel tudjuk elérni, hogy szeressenek és megdicsérjenek, vagy azzal, hogy „nem okozunk gondot a szüleinknek”, akkor nagyon gyorsan megtanuljuk elnyomni magunkban az ellentmondást. A nyílt „nem akarom” helyett az alkalmazkodást választjuk. Felnőttkorban ez a viselkedési minta a túl nagy készségességben nyilvánul meg: többet segítek másoknak, mint amennyit szeretnék, és tudat alatt azt várom, hogy ezt majd méltányolják.

A manipuláció másik iskolája a zilált érzelmi környezet. Az a gyermek, aki sérülékeny, szorongó vagy indulatos szülő mellett nő fel, gyorsan megtanulja, hogyan tájékozódjon szülője érzelmeiben. Figyeli a hangsúlyt, a hanglejtést, az arckifejezést, a hangulati ingadozásokat. Úgy alakítja a viselkedését, hogy minél kevesebb legyen a feszültség. Ami kívülről empátiának látszik, az gyakran túlélési stratégia. Felnőttkorban ez, mint manipuláció az óvatosságban nyilvánulhat meg: a mondanivalómat körülírom, humorosan vagy távolságtartóan adom elő, hogy elkerüljem a konfliktust.

Bűntudatkeltés

Manipulációs minták kialakulhatnak olyan családokban is, amelyekben a gyerek a szülő érzelmi támaszaként szerepel. Ha a gyerek tanúja a szülők veszekedésének, válásának vagy a hosszan tartó stressznek, akkor akaratlanul is a „legyél okosabb” szerepkörébe kényszerül, és megtanulja, hogy saját értékét a mások iránti gondoskodás adja. Felnőttkorában pedig az áldozat szerepével, a gondoskodással és jóindulatával gyakorol hatást a környezetére, ami bűntudattal való manipulálássá alakulhat: „Mindazok után, amit tettem érted…” Ki ne hallotta volna ezt a mondatot?

Az elsajátított manipulálás másik fajtája az, amikor betegséggel, gyengeséggel vagy tehetetlenséggel manipulálunk másokat. Abban a gyermekben, akire csak akkor figyeltek oda, akkor foglalkoztak vele, amikor beteg vagy szomorú volt, kialakul az a meggyőződés, hogy a figyelmet egyedül a sérülékenységgel lehet kicsikarni. Ekkor azt gondolja: „Ha jól vagyok, az senkit nem érdekel. De ha rosszul vagyok, valaki mindig törődik velem.” 

Csupán alkalmazkodás?

Ezek, és az ezekhez hasonló stratégiák nem számítanak jellemhibának. Az alkalmazkodás nyomai. A gyerek mindig a legjobbat teszi, amit az adott helyzetben tehet. Probléma akkor keletkezik, amikor a felnőttkori kapcsolatokba is átvisszük ezeket a sémákat anélkül, hogy észrevennénk, hogy már régen nem vagyunk tehetetlenek, és ma már adott a lehetőség, hogy nevén nevezzük a dolgokat. A manipulálás gyakran nem azért jön létre, mert uralkodni akarunk a másik emberen, hanem egyszerűen egy régi tapasztalat miatt, amikor az egyenes út nem volt biztonságos vagy elérhető. 

Abban a pillanatban, amikor ezt megértjük, lehetőség nyílik a változtatásra. Mert a gyerekkorban elsajátított tudást felnőttként átírhatjuk. Ezért a manipuláció nem mérgező egyértelműen. Sokszor csupán egyszerű kommunikációs stratégia, amely ott jelenik meg, ahol hiányzik a nyíltság vagy a bátorság.

Baj akkor van, amikor a manipulálás rendszeressé válik, és a másik embert megfosztja önmagától. Amikor aránytalanság keletkezik az erőviszonyokban, és a másik irányítására szolgál, nem pedig valódi kommunikációra. Ilyenkor mit tegyünk? Legelőször is igyekezzünk, hogy ezt észrevegyük. A manipulálás leghatékonyabb megelőzése az önreflexió. Ez segít abban, hogy fel tudjuk tenni a kérdést: Világosan beszélek másokkal, vagy csak jelzem, amit mondani akarok? Célom eléréséhez felhasználom a bűntudatot, a hallgatást vagy a túlzást? Tudok-e kérni, ha valamire szükségem van? Ha megtanuljuk felismerni saját manipulálási hajlamainkat, akkor ez paradox módon megvéd attól, hogy manipulálás áldozatai legyünk. Elvárásaink ködösítése helyett tanuljunk meg nyíltan kommunikálni. Mert ez nemcsak a többi emberhez való viszonyunkat erősíti, hanem saját önértékelésünket is. 

A manipulálás változatai

Ezek a leggyakoribb manipulatív technikák, amelyeket a mindennapi életben használunk – s amelyekről le kellene szokni.  

• Nem beszélek veled
  A hallgatás erőteljes eszköz. Büntetés, amely magyarázkodásra szólít fel, szorongást kelt. Azt mondja: „Találd ki, mi bajom van.” Ahelyett, hogy egyszerűen közölnénk, mi bánt bennünket. 
• Passzív agresszió
  Célzások, gúnyolódás, epés megjegyzések, odavetett szemrehányások. Látszólag minden rendben van, de a sorok között érezhető, hogy „dühös vagyok, de nem mondom meg egyenesen”. A passzív agresszió gyakori azoknál, akik félnek a nyílt összeütközéstől.

• Bűntudatkeltés
• A bűntudat keltése hatásos eszköz ahhoz, hogy elérjük azt, amit akarunk. „Azok után, amit érted tettem…”, vagy „Én megtenném, de te…” A felelősséget teljesen a másikra hárítjuk.
• Túlzások
  Azok a mondatok, hogy „Te soha nem figyelsz rám”, „Mindent magamnak kell megcsinálnom”, „Hát ez is rám marad”, leegyszerűsítik a valóságot, és nyomást gyakorolnak a másikra. Nem tényekről van szó, hanem az illető azt akarja elérni, hogy észrevegyék.
• Szeretet és odafigyelés megvonása
  A manipulálás egyik legfájdalmasabb, ugyanakkor leggyakoribb formája. A szeretet, a figyelem nem jár automatikusan, hanem csak akkor, ha a másik „jól” viselkedik. Tehát teljesíti az elvárásokat, alkalmazkodik, meghátrál.
• Agyondicsérés
  A manipuláció lehet látszólagos kedvesség is. A „Te jobban csinálod, mint én” kijelentés simogatja az egónkat, ugyanakkor arra késztet, hogy átvegyük a felelősséget, elvégezzük a másik munkáját, vagy olyan döntésre kényszerít, amit nem szeretnénk meghozni.