Az America’s Next Top Model Tyra Banksen alapult, aki abban az időben Amerika legsikeresebb afroamerikai modellje volt. Az Elite modellügynökség támogatta, így felkerült a Vogue nemzetközi címlapjára. Producertársával csupa jó szándékkal indultak neki a műsoruknak, szerették volna elérni a divatipar demokratizálódását – elhitetni, hogy a stílusérzék ott lapul mindenkiben, a szépség pedig abszolút relatív (mindenki lehet szép, de főleg a legszebbek).
A sorozat sok ambiciózus fiatal lány előtt kinyitotta az ajtót, megtanította őket az alázatra és a munkára. Az elején még szórakoztató volt látni, hogyan laknak együtt, s mi mindent megtesznek azért, hogy bekerüljenek a modellvilágba. A húszas években készült felmérések viszont azt mutatták, hogy a dolog másként sült el: ahelyett, hogy bevezették volna az újgenerációs modelleket egy elfogadóbb közegbe (egy olyanba, amelyik közel sem hasonlít a szupermodellek fennhéjázó és elitista világára), a sorozat inkább csak megerősítette a régi mérgező sztereotípiákat.
Tyra Banks maga is sok olyan helyzetet teremtett, amiből nem lehetett jól kijönni, s a modelljelöltek lelkivilágát szép lassan darabokra törte.
(A legnagyobb botrányt Sullivan szexvideója kavarta, amit beleegyezése nélkül vettek fel.) Azóta sok cikk próbálta feldolgozni, hogyan szállt a dicsőség Tyra Banks fejébe, s hogyan lett topmodellből, a modellek királynőjéből a modellek ellensége; hisz olyan fiatal tehetségeket gyalázott meg, akik a bizalmukba fogadták őt.
A végén elismerte, hogy vissza akart vágni a modelliparnak az őt ért sérelmekért, de a modellek itták meg az egésznek a levét. A műsor igazából nagyon is a kétezres évek terméke volt, jól tükrözte, mennyire hazug volt az akkori szépségipar.
Rasszizmus és életveszélyes forgatások tarkították a műsort. Egy modellnek mély sírban és koporsóban kellett pózolnia pár nappal azután, hogy egyik barátja meghalt. A lány többször is összeomlott előtte, amit végig vettek a kamerák.
Tyra Banks tudta, hogy a modellek között sok a testképzavaros, mert sokat kell éhezniük, hisz azidőben a kórosan sovány modellek uralták a kifutókat (akárcsak most). Tyra dicséretére legyen mondva, hogy ennek ellenére beválogatott az első évadokba plus size modelleket, s próbálta kiszorítani az étkezési zavarokkal küszködőket.
Janice Dickinson modell viszont, aki a zsűri tagja volt, állandóan kritizálta a picit teltebb modelleket, az egyikre azt mondta, hogy kövér és hatalmas. Kijelentette, hogy Amerika következő topmodellje nem lesz plus size!
Két évadban is volt olyan fotózás, mikor a versenyzőket átfestették más színűre, s félvérként vagy feketeként pózoltatták őket (ezt hívják blackface-nek). Egy hideg medencés forgatáskor az egyik modell hipotermiás lett (kihűléses állapotba került); s később még őt okolta a zsűri, mondván, hogy „a fájdalmakat ki kell bírni”.
Lisa D’Amato elmondta, hogy a producerek mindig felemlegették bántalmazó édesanyját és szörnyű gyerekkorát, hogy minél több ellentétes érzelmet csiholjanak ki az amúgy is instabil lányból.
Általában kontroll nélkül mindent átveszünk Amerikából, pedig illene okulni az ottani mellékapásokból. Ennek ékes példája a magyarországi Next Top Model Hungary és a szlovákiai Hľadá sa supermodelka, melyekben ugyan nem az eredeti műsor szintjén, de így is jelen volt a megaláztatás.
EGY NŐ LEGYEN SZÉP, ÉS MODELL...
Ezt az elméncséget Lukász mondja a Séfek séféből – de ez jut eszünkbe a Topmodell leszek! sorozatról is, amelyik egyben volt egy csillámos modellkereső és kisiklott valóságshow. A képen a szupermodellek generációjának ötösfogata: Naomi Campbell, Linda Evangelista, Tatjana Patitz, Christy Turlington és Cindy Crawford.
A szupermodellek a brit Vogue 1990-es címlapján. Tatjana Patitz azóta meghalt mellrákban. Anna Wintour, aki évtizedekig a Vogue nemzetközi igazgatója volt, így beszélt róla: Kifinomult, gyengéd jelenség volt. Évekig el tudtam volna nézni, ahogy cigarettázik, és a számos olyan nyelv egyikén társalog, amelyiken mind folyékonyan beszél. Tatjana Patitz német apától, észt anyától született, és Svédországban élt.
A szupermodellek, akik a korábbi ismeretlen címlaplányokkal szemben világhírű sztárokként jártak-keltek, tízezer dollár alatt ki sem keltek az ágyból.
Olvass tovább: Egy nő legyen szép, és modell...
A KIFUTÓ ÁRA
Mit hagyott maga után a Topmodell leszek! sorozat? Tyra Banks elérhetővé tette a jelöltséget mindenkinek, aki mindenbe belement, csak hogy csillámos álmait elérje. A Topmodell leszek! sorozatot (America’s Next Top Model) igazából válaszul készítették a kilencvenes évek szupermodellkorszakára. A divattervezők és ügynökségek ismét arc nélküli modellekre vágytak, akik irányíthatók, s akiket nem néz tátott szájjal a fél világ. Olyan lányokra, akiknek nincsenek sztárallűrjeik, s még véletlenül sem mondják azt, mint Linda Evangelista 1990-ben: Tízezer dollár alatt ki sem kelek az ágyból!
A 2000-es évek eleje az alacsony derekú farmerokról és a csillogó feliratos pólókról szólt. Ebben a korban született meg a Topmodell leszek! című amerikai valóságshow, amely huszonnégy évadot ért meg. Mielőtt végleg eltűnt volna a süllyesztőben, a Netflix még leforgatta a Topmodell leszek! vitatott hagyatéka című sorozatát, hogy bemutassa a ragyogás mögötti valóságot. S hogy minek okán került reflektorfénybe a 2003-tól 2016-ig futó sorozat? A válasz a Covid-járvány: az emberek újranézték az epizódokat, és szörnyülködni kezdtek. Kiderült, hogy a műsor, ami egykoron a képernyők elé szegezte 180 ország lányait, becstelen is volt, helytelen is volt, és erkölcsi normákat sértett. De ne szaladjunk ennyire előre.
Mi volt az ígéret?
2003-at írunk, Tyra Banks, a Victoria’s Secret egykori modellje az egyik leghíresebb fekete nő a divat világában. Úgy érezte, hogy bőrszíne miatt mindig a háttérbe szorult, ezért elő akart rukkolni valami újdonsággal. Így született meg a széria ötlete, ami bemutatja a modellszakmát, méghozzá úgy, hogy végig filmezik a kiválasztott lányok mindennapjait, akik együtt laknak, étkeznek és készülnek a válogatóra.
Olvass tovább: A kifutó ára
SZERESSÜK A NŐI TESTET!
Szegény március nyolcadika! Nincs még egy fogalom, amelyet ennyi félreértés övezne. Mert mit is ünnepeltünk ezen a napon idén is? A többségnek bizony halvány gőze sincs róla. És ha tudja, akkor azóta betartotta az akkor megfogadott dolgokat? Még mindig él egy vélekedés, miszerint a nő egyetlen kincse a szépsége. Mása szegénynek nemigen van. Micsoda hazugság! A nőnek esze is van, érzékenysége, munkabírása, és majdnem mindent tud, amit a férfi. Van viszont két dolog, amelyben örök verhetetlen: szebb, mint a férfi, és csak ő képes gyereket világra hozni.
Mégis hatalmas káosz uralkodik a világban. A mai nőnek fogalma sincs, milyennek kellene lennie. Gyámoltalannak vagy erősnek? Hiszen tudja mindkettőt. Ha úgy vesszük, sok tekintetben még mindig ott tartunk, ahol nagyanyáink. A feltörekvő férfi még mindig lefelé keres társat, a felfelé törekvő nő viszont felfelé házasodna. A sikeres nőket még ma is önzőknek tartják, és nem igazán tudjuk, mit gondoljunk azokról a fiúkról, akik gyantázzák a mellkasukat. Hiszen egyáltalán nem lányosak, sőt!
Az elmúlt évtizedek alatt tehát a nemek nem felszabadultak, hanem még jobban összezavarodtak. Dédnagyanyáink úgy tartották, a szépségért szenvedni kell, ezért fojtogató fűzőbe préselték magukat. És íme! Mi is hasonló terrornak vetjük alá magunkat – a botox és a serdületlen manökenek korában a szépségeszmény merevebb, mint valaha. Régen voltak a babalányok – ma itt vannak a plázacicák, akik azt hiszik, hogy a shoppingolás az élet értelme.
Olvass tovább: Szeressük a női testet!
